Poznań belvárosában áll egy különös, már-már elfeledett stadion, amelynek rozsdásodó kapufái, omladozó betonlépcsői láttán sejteni sem lehet, hogy valaha ez volt Lengyelország egyik legnagyobb sportlétesítménye. Pedig egykor az Edmund Szyc Stadionban több tízezer ember ünnepelte a futballt.
A helyi Warta Poznań számára épült stadiont 1929-ben nyitották meg a Lengyel Általános Kiállítás részeként, amellyel azt mutatták be, hogyan fejlődött az ország a függetlenségének első évtizedében. Az ünnepélyes átadó azonban nem úgy sikerült, mint ahogyan azt elképzelték.
Ki kellett menekíteni a vendégeket
A baljóslatú ünnepségen annyira meggyengült a stadion lelátóinak szerkezete a kíváncsi embertömeg súlya alatt, hogy az összes nézőt és minden meghívott vendéget ki kellett menekíteni onnan. Az építményt ekkor életveszélyesnek is nyilvánították, és a biztonság érdekében hamar be is zárták.
Noha a következő években többször is megpróbálták helyreállítani és stabilizálni az építményt, a problémát nem sikerült megoldani.

Közbeszólt a második világháború
1938-ban nagy reményekkel vágtak bele a stadion átépítésébe, amely a tervek szerint három évig tartott volna. Kitört azonban a második világháború, amely miatt ismét le kellett állítani a munkálatokat. A náci megszállás alatt kényszermunkatáborként használták a befejezetlen stadiont, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták a poznańi zsidókat.
A beszámolók szerint a szökni próbáló foglyokat nyilvánosan kivégezték, hogy elrettentsék a többieket az ellenállástól. A stadiontól északra ma egy kis kőből készült emlékmű őrzi a borzalmakat átélt áldozatok emlékét.
Újjászületett a stadion a háború után
Az aréna történetében egy újabb korszak kezdődött a háború után. Az építkezés egy új, nagyobb stadionnal folytatódott, amely 1957-re el is készült. A hatalmas, immár 60 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény az ezt követő évtizedekben a lengyel futball egyik központi helyszínévé vált.
![]()
A Warta Poznań és a Lech Poznań mellett a lengyel válogatott is rendszeresen játszott, és megannyi más, emlékezetes mérkőzést is rendeztek itt.
A lelátók gyakran zsúfolásig megteltek, sőt, egyes források szerint az 1972-es Lech Poznań–Zawisza Bydgoszcz mérkőzésre mintegy 60 ezer ember látogatott ki, amely máig rekordnak számít az európai másodosztályú bajnokságok történetében.
Az aréna is bukott a kommunistákkal
A stadion fénykora azonban nem tartott örökké. Az 1989-es politikai változások és a kommunista rendszer bukása komoly gazdasági nehézségeket okozott a klubok számára. A Warta Poznań elveszítette legfontosabb támogatóját, és többé nem tudta fenntartani a hatalmas létesítményt. A nézőszám is folyamatosan csökkent, és az aréna állapota gyors romlásnak indult.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Teljesen elhagyatott lett a terület
Noha a sportlétesítmény később többször gazdát cserélt, egyik tulajdonos sem tudott ígéretes jövőt biztosítani a hely számára. Az elhagyott lelátókat lassanként visszavette a természet, a stadion fából készült ülései felismerhetetlenségig elkorhadtak, a beton repedéseiből pedig fák nőttek ki. A pálya látható részeit ma leginkább a régi kapuk, pontosabban már csak azok maradványai adják.

Az Edmund Szyc Stadion 2018 óta a helyi önkormányzat tulajdonában áll, és noha több elképzelés is született a terület hasznosítására, végleges döntés máig nem született. A valaha szebb napokat látott aréna így ma is különös és hátborzongató emlékként áll Poznań közepén.
Kapcsolódó: Félelmetes rom lett a legendás csehszlovák uszodából is
























