Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Oroszország legfontosabb kulturális fellegvára, a szentpétervári Ermitázs ma a világ egyik legnagyobb múzeuma, ahol lépésről lépésre lenyűgöző luxus és felbecsülhetetlen értékű műkincsek fogadják a turistákat. Kevesen tudják azonban, hogy a monumentális épületegyüttes eredetileg Nagy Katalin cárnő privát „remetelakának” készült, ahol az uralkodónő elmenekülhetett a világ elől. A féldrágakövekkel díszített, aranyozott termek mélyén a cárnő a legféltettebb titkait őrizte, és itt bonyolította le legendás, az egész birodalom sorsát alakító titkos szerelmi légyottjait is.
A szentpétervári Téli Palota monumentális épületegyüttese nem csupán Oroszország, de a világ egyik legnagyobb, legpompásabb és leggazdagabb múzeuma. Az Ermitázs ma több millió műalkotásnak ad otthont, a Da Vinci-képektől a felbecsülhetetlen értékű ókori kincsekig. Ám a végtelen, aranyozott termek, a márványlépcsők és a féldrágakövekből – például malachitból és lapis lazuliból – faragott monumentális kandallók és vázák mögött a történelem egyik legbefolyásosabb uralkodónőjének, Nagy Katalin cárnőnek a legsötétebb titkai és viharos magánélete rejtőzik. Az épület ugyanis eredetileg nem a nyilvánosságnak, hanem a cárnő privát menedékének és szerelmi fészkének épült.
Az „aranykalitka” titkai
A múzeum alapítása közvetlenül Nagy Katalin nevéhez fűződik, aki 1764-ben vásárolta meg az első komolyabb, több mint kétszáz festményből álló gyűjteményét egy berlini kereskedőtől. A cárnő a műalkotások elhelyezésére egy külön palotaszárnyat építtetett a Téli Palota mellé, amelyet elnevezett „Ermitázsnak”, ami franciául remetelakot jelent.
Katalin ugyanis a merev udvari etikett és a politikai intrikák elől menekülve ide vonult vissza. Leveleiben gyakran emlegette, hogy ebben a zárt birodalomban csak ő és a képei léteznek – na meg az a néhány kiváltságos vendég, aki bebocsátást nyert a falak közé.
A „remetelakban” a luxus nem ismert határokat. A belső terek kialakításánál a legritkább anyagokat használták fel:
az uralkodói pompa jegyében egész szobákat burkoltak be féldrágakövekkel, a monumentális méretű vázák és kandallók pedig a cári udvar mérhetetlen gazdagságát hirdették.
Az elszigeteltség annyira tökéletes volt, hogy a vacsoráknál még a kiszolgáló személyzetet is kirekesztették: egy zseniális mechanikus szerkezet segítségével az emeleti étkezőasztalokat leengedték a konyhába, majd a fogásokkal megrakva húzták vissza a vendégek elé, hogy a szolgák se hallhassák az elhangzott titkokat.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Titkos találkák és a politikai háttérhatalom
Katalin híres volt arról, hogy imádta a férfiakat, és uralkodása alatt számos szeretőt tartott, akiket nemcsak ajándékokkal és címekkel halmozott el, hanem komoly politikai hatalommal is felruházott. Az Ermitázs eldugott, pazarul berendezett szobái tökéletes helyszínt biztosítottak arra, hogy a cárnő a nyilvánosság kizárásával találkozzon aktuális kedvenceivel, köztük a leghíresebbel, Grigorij Patyomkin herceggel.
A múzeum termei így nemcsak a művészet, hanem a nagypolitikai döntések meghatározó helyszíneivé is váltak. Miközben Katalin a nyugat-európai felvilágosodás eszméiről vitatkozott, és büszkén mutogatta szeretőinek a megszerzett Rembrandt- és Tiziano-remekműveket, a féldrágakő kandallók ropogó tüze mellett birodalmak sorsa dőlt el, és háborúk tervei szövődtek.
Az Ermitázs falai között a magánélet és az uralkodás teljesen egybefonódott.
Az aranyozott Páva-óra: a reneszánsz ihletésű csoda
Az Ermitázs nem mindennapi luxusát és technikai zsenialitását hirdeti a múzeum egyik leglátogatottabb csodája, a híres XVIII. századi Páva-óra is. Ez a monumentális, aranyozott mechanikus szerkezet egy valóságos életre keltett mese: a finommechanika legapróbb fogaskerekeinek köszönhetően a kompozícióban helyet kapó arany páva minden órában kiterjeszti és megvillantja fenséges tollait, miközben egy kakas kukorékol, egy bagoly pedig ritmikusan forgatja a szemét.
James Cox brit ékszerészmester alkotása az egyetlen olyan nagyméretű, XVIII. századi mechanikus óra a világon, amely a mai napig teljesen épségben, működőképes állapotban maradt fenn, és amely előtt a látogatók órákig képesek ámuldozni a korabeli mérnökök precizitásán.
Az Ermitázs négylábú őrei: Nagy Katalin és a cári macskagárda
Ám nem a Páva-óra az egyetlen különlegesség, ami egyedivé teszi a Téli Palotát, az épületnek ugyanis van egy egészen sajátos, élő védelmi vonala is: az Ermitázs macskái. Bár a négylábúak palotába költöztetését eredetileg még Erzsébet cárnő (Nagy Katalin nagynénje) rendelte el egy hivatalos rendelettel a rágcsálók ellen, a macskák helyzetét és státuszát már Nagy Katalin betonozta be a múzeum történelmébe.
Annak ellenére, hogy Katalin személy szerint nem volt nagy macskarajongó – sokkal jobban kedvelte a kutyákat –, államfőként és elhivatott műgyűjtőként pontosan látta a cicák gyakorlati hasznát. Tudta, hogy a felbecsülhetetlen értékű, újonnan vásárolt festménygyűjteményét senki sem tudja úgy megvédeni a mindent megrágó egerektől és patkányoktól, mint ők.
Katalin ezért hivatalosan a „képtárak őreinek” nevezte el a macskákat. Az udvarban ráadásul két kategóriára osztották fel őket: léteztek a kecsesebb, finomabb „szobai” macskák, valamint a keményebb, rágcsálóirtásra szakosodott „pincei” macskák.
Ez a különleges tradíció olyannyira túlélte az évszázadokat és a történelem viharait, hogy a palota alatti pincerendszerben élő mintegy hetven cica ma is hivatalos státusszal, saját gondozókkal és állatorvosi ellátással rendelkezik, a múzeum dolgozói és látogatói pedig hűséges, barátságos őrökként tekintenek rájuk.
A cárné birodalmának öröksége
Katalin halála után a gyűjtemény folyamatosan bővült a későbbi cárok alatt, míg végül a XIX. század közepén az Ermitázs megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt is. Bár a cári udvar pompája a múlté, az Ermitázs látogatói ma is pontosan azt a földöntúli luxust tapasztalhatják meg, amely egykor Nagy Katalin legszemélyesebb menedékét jellemezte. Érdemes a képek mellett a falak, a padlók és a csodás kandallók részleteit is megfigyelni – mindegyik egy-egy titkos szerelmi történetről mesél.
Kapcsolódó: az Ermitázs épülete, a XX. század elején a cári család kedvenc téli lakhelye volt, ahol hatalmas bálokat rendeztek.
