Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Meddőség nemcsak akkor jelentkezhet, amikor egy pár az első gyermekvállalást tervezi. A jelenséget szekunder meddőségnek nevezzük, melynek orvosi okai hasonlóak lehetnek, mint a primer meddőség esetében, és komoly lelki megterheléssel járhat.
A meddőséggel egyre több pár találkozik világszerte. Az orvostudomány fejlődésének hála a legtöbb esetben találnak rá megoldást, és a lelki támogatás sem marad el, hiszen a család, a rokonság és a barátok teljes mellszélességgel a pár mögött állnak. De mi a helyzet akkor, ha a meddőség csak az első, második vagy akár harmadik gyermek születése után jelentkezik? Ilyenkor a lelki támogatás nem feltétlenül ugyanolyan mértékű, holott a probléma komoly terhet jelenthet az érintettek számára.
A szekunder meddőség okai
A szekunder meddőség hátterében jellemzően több, egymással gyakran átfedésben álló ok áll. Az egyik leggyakoribb az ovulációs zavar, vagyis amikor a petefészek nem minden ciklusban enged ki érett petesejtet. Ennek kiváltó oka lehet a PMOS (korábbi nevén PCOS), de pajzsmirigybetegségek (a szervezet anyagcseréjét szabályozó hormonok túl- vagy alulműködése) vagy a prolaktin (tejelválasztást serkentő hormon) tartósan magas szintje is.
Ezek a problémák mind hatással vannak a petefészkek működésére, ennél fogva pedig erősen befolyásolják, hogy létrejöhet-e újabb terhesség. Kialakulásuk mögött a legtöbb esetben nem hirtelen bekövetkező változás áll, hanem a nem megfelelő életmód, a testsúly változása, alvászavarok, vagy éppen egyszerűen a kor.
A petefészkek és a kismedence problémái jelentik a másik nagy problémacsoportot, ami a szekunder meddőség hátterében állhat.
A petevezetékek apró, érzékeny csövek, amelyekben maga a megtermékenyülés is zajlik, ezért ha részben vagy teljesen elzáródnak, a spermium és a petesejt nem tud találkozni. Ennek leggyakoribb kiváltója a kismedencei gyulladás (PID – a belső nemi szervek fertőzése), amely a legtöbbször nem jár feltűnő tünetekkel. Ezeket a gyulladásokat kiválthatják szexuális úton terjedő fertőzések, például egy chlamydia-fertőzés (amelyet gyakori, sokszor tünetmentes nemi úton terjedő baktérium okoz), melyek nem múlnak el problémamentesen.
A műtétek, például a császármetszés is okozhat összenövéseket, hegesedéseket, illetve az endometriózis (amikor a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhen kívül jelenik meg és gyulladást, összenövéseket okoz) is létrehozhat mechanikai akadályokat.
Emellett az életkor előrehaladása önmagában is fontos tényező, mert a petesejtek száma és minősége természetesen csökken. A fent felsorolt problémák jellemzően nem egyetlen okként jelennek meg, hanem egymással átfedésben, így egymás hatását erősítve.
Sok esetben „szerzett” nőgyógyászati és életmódbeli tényezők állnak a háttérben, amelyek az első terhesség után jelentkeznek, vagy esetleg akkor erősödnek fel. Ide tartoznak a méhmiómák (jóindulatú izomdaganatok, amelyek torzíthatják a méh üregét), a méhpolipok (kis nyálkahártya-növedékek, amelyek a beágyazódásra gyakorolhatnak negatív hatást), illetve a császármetszés utáni hegek, amelyek helyi gyulladást hozhatnak létre a méh falában.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A férfi is lehet a gond forrása
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a meddőség – így természetesen a szekunder meddőség is – nem kizárólag a nők problémája. Sőt! Ma már a nők és a férfiak nagyjából egyenlő arányban osztoznak a vonatkozó egészségügyi problémákon, ráadásul az utóbbiakat érintő gondok egyre markánsabbak.
Igaz, hogy a férfiak termékenyek maradnak életük végéig, de az nem igaz, hogy a termékenységük állandó. A korral bizony ez is jelentősen csökken, ami nemcsak a spermiumok számát, hanem azok minőségét is érinti. Nem csupán a morfológiájuk (alaki felépítésük) és a mozgásuk romlik, hanem a DNS-állomány is sérül, ami jelentősen megemeli a vetélés, a koraszülés és a genetikai problémák kialakulásának kockázatát.
A spermiumok minőségét és mennyiségét befolyásolja az életkor mellett a mozgáshiány, a túlsúly, de az olyan szokások is, mint a dohányzás vagy a rendszeres alkoholfogyasztás. A férfiak esetében az ölben tartott laptop, a forró fürdő és más, a herék hőmérsékletét megemelő folyamat is hajlamosító tényező lehet.
A spermiumtermelés romlásának egyik leggyakoribb tényezője a herevisszértágulat, mely viszonylag könnyen kezelhető, és jelentős javulást hozhat magával.
A meddőségi tényezők kezelése
A meddőség nem végleges állapot, vagyis az esetek többségében visszafordítható. Ebben nagy segítséget jelenthet a szakorvos, az endokrinológus, illetve a nőgyógyász.
A férfiak esetében az andrológus szakember szolgálhat megoldással, de azzal is számolni kell, hogy a spermiumtermelés nem állandó, hanem egy ciklikus, nagyjából 72 napos folyamat. Ennek megfelelően durván háromhavonta az értékek akár jelentős mértékben is változhatnak, attól függően, hogy mi váltotta ki a romlást.
A lelki oldal
“A szekunder meddőség különösen nehéz helyzet lehet lelkileg, mert a veszteségélmény sokszor „láthatatlan” marad a környezet számára" – mondja Grób Franciska pszichológus, aki szerint a társadalmi elvárások gyakran azt sugallják, hogy ha egy párnak már van gyermeke, akkor „elégedettnek kellene lennie”, így a második vagy harmadik baba utáni vágyat sokan kevésbé tartják jogos fájdalomnak.
Emiatt az érintettek nemcsak a sikertelen próbálkozások terhét hordozzák, hanem azt is, hogy sokszor nem érzik magukat megértve.
"Kívülről gyakran érkeznek olyan mondatok, mint hogy „legalább már van egy gyermeketek”, miközben belül ugyanúgy jelen lehet a gyász, a kudarcélmény vagy a szorongás. A bagatellizálás hosszú távon az önértékelést is sértheti, mert az érintettek elkezdhetik megkérdőjelezni a saját érzéseik jogosságát. A pszichológiában érzelmi invalidálásnak nevezzük, amikor valaki azt éli meg, hogy az érzései nem kapnak valódi elfogadást vagy megértést" – mutatott rá a szakember.
Az tehát vitathatatlan, hogy a gyászélmény jelen van, de mit tehetnek azok az emberek, akik nem akarják azt hallgatni, hogy az érzéseik nem jogosak?
A pszichológus szerint az ilyen megjegyzések ellen nem feltétlenül bezárkózással lehet védekezni, hanem inkább tudatos lelki határhúzással. Fontos felismerni, hogy nem mindenki tud megfelelően reagálni egy érzékeny élethelyzetre, és ez nem az érintettek fájdalmának értékét minősíti.
- Sokszor segít, ha a pár kialakít egy biztonságos közeget maga körül – akár néhány közeli emberrel, akár szakember segítségével –, ahol nem kell magyarázniuk az érzéseiket.
- Érdemes azt is megengedni maguknak, hogy bizonyos kérdésekre ne akarjanak mindig kedvesen vagy részletesen válaszolni.
- Lelki szempontból védő erejű tud lenni az önmagunkkal szembeni együttérzés is: annak elfogadása, hogy attól még, hogy „lehetne miért hálásnak lenni”, valami ugyanúgy fájhat.
A meddőség réme legyőzhető, de a babára még az anya méhében is sok veszély leselkedik, amelyekkel fontos tisztában lenni.
