Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ápolatlan, félhosszú, szőke haj, kinyúlt pulóver, életunt arckifejezés, botrányos szerelmi élet, drogok, alkohol, balhék: és mégis imádta a világ. Talán soha nem tudta ezt feldolgozni.
Kurt Donald Cobain 1967. február 20-án született, és olyan gyerekkor jutott neki, ami után minden, az átlagnál kicsivel is érzékenyebb gyerekből erős problémákkal küszködő felnőtt vált volna. Ehhez még vegyük hozzá, hogy Cobain úgy lett sztár, hogy az egészet a pokolba kívánta, adjunk hozzá némi heroint, és máris ott találjuk magunkat a lakásban 1994 áprilisában, amint a villanyszerelőre vár.
A Nirvana kérdés nélkül változtatta meg az alternatív rockot és az egész zenei életet. Az 1991-es, Smells Like Teen Spirit című számot egyfajta himnuszként kezdték dicsőíteni, mint egy új korszak kezdetét. Krist Novoselic basszusgitáros és Chad Channing (később Dave Grohl) dobos bírták az egyre növekvő népszerűséget, de Cobaint végtelenül irritálta. Saját anyja szerint sem volt elég stabil személyiség ahhoz, hogy elviselje a felé áradó figyelmet, a népszerűség árnyoldalait – pláne azt az áradatot, ami a saját jogán is híres – és szintén drogfüggő – Courtney Love-val alapított családja miatt zúdult rá. Ráadásul pontosan azok rajongtak érte, akiknek egyáltalán nem szóltak sem a dalai, sem a szövegei. 75 millió albumot adtak el úgy, hogy Kurt egy idő után szinte csak sokkolni akarta az elvakult rajongókat – teljesen sikertelenül. Jöhetett az In Utero, és minden fiatal lány továbbra is azt hitte, pontosan érti Cobain világfájdalmát – és pont ezzel kergették az őrületbe.
Négyévnyi világsiker
1989-es Bleach című albumukat nagyjából két nap alatt vették fel, és egyáltalán nem számítottak rá, meddig viszi őket a szárnyain. 1989-es turnéjuk során a Nirvana tagjai Magyarországra is eljutottak, majd soha nem jöttek többet. Rá egy évre viszont megérkezett hozzájuk a ma a Foo Figthers frontembereként dolgozó Dave Grohl dobos, és a zenekar felállása véglegessé vált. Négy év jutott nekik, de ebbe belesűrítettek mindent. A Nevermind album abszolút elbűvölt mindenkit, és az alapvetően dühből fakadó grunge szólt szinte a csapból is.
Rádió, tévé, koncertek: minden fronton ment a szekér, olyannyira, hogy 1992-ben még Michael Jacksonnál is több albumot adtak el. Ugyanebben az évben született meg Cobain egyetlen gyermeke feleségétől, Courtney Love-tól. Pár nappal az örömteli esemény után Kurt már a színpadon állt a Reading Festivalon. Ekkor már nyilvánvalóvá váltak az énekes problémái, amire válaszul viccből tolószékben jelent meg a színpadon. Az 1994-es év elején már majdhogynem valóban szükség lett volna arra a székre, Cobain függősége és depressziója ugyanis egyre súlyosabb lett, az elvonókúráról megszökött, és egyenesen rohant a végzete felé.
A szülei rontottak el mindent?
Kurt kilencéves volt, amikor a szülei elváltak, és nem sikerült szépen lezárniuk a vitákat. Az addig átlagosnak mondható fiú állítólag ekkor esett át olyan erős személyiségváltozáson, ami kihatott további életére: dühös lett és dacos. Ő maga így fogalmazott erről 1993-ban:
„Emlékszem, szégyelltem magam, nem tudni, miért. Szégyelltem magam a szüleim miatt. Nem tudtam a barátaimra nézni az iskolában többé, mert kétségbeesetten akartam, hogy egy klasszikus, átlagos családban éljek én is: anya, apa. Akartam azt a biztonságot. A szüleim még jó néhány évig nehezteltek rám ezért.”
Kibékíthetetlen ellentétek
Annyira idegennek érezte magát a saját családjában, hogy sokszor arról fantáziált, ő igazából egy űrlény, akit egy emberi család örökbe fogadott. Szinte minden este beszélgetett képzelt égi családjával. Emellett hiperaktivitással is küzdött, amire a szakemberek Ritalint írtak fel, majd nyugtatót is, hogy a felpörgött fiú éjjel aludni tudjon. Sok felnőttkori függő gyerekkora kezdődött így. Az egyre kezelhetetlenebbé váló Kurt mellé később is szakértőt rendeltek ki, aki azt állapította meg, hogy amíg a szülők legalább egységes álláspontra nem tudnak jutni, addig a helyzet érdemben nem fog változni. Nem is változott, ahogy a szülők sem voltak képesek rá. Az apa korábbi ígérete ellenére újraházasodott egy nővel, akinek már voltak gyerekei, sőt a frigyből féltestvér is született. Kurt eddigre végképp összezavarodott: mostohaanyja gondoskodása jólesett neki, apja szószegése bosszantotta, a kistestvér elvette tőle azt a kevés figyelmet, amit addig ki tudott harcolni magának, vér szerinti anyja pedig bántalmazó párkapcsolatban élt, és idővel lemondott a felügyeleti jogáról.
Hajléktalanként a siker kapujában
A kamaszodó fiú végül annyira túlzásba vitte a lázadást, hogy az már az apjának is sok volt. Ő is lemondott a fiáról, aki ezek után a rokonok közt hányódva nőtt fel. Sok mindenhez volt tehetsége: nagyszerűen gitározott, rajzolt, költött, jó volt birkózásban, baseballban, de gyűlölt jónak lenni bármiben is. Érettségi előtt két héttel hajléktalanná vált, lopott, alkalmi munkákból élt, filozofált. Egyértelműen heteroszexuális férfiként, kamaszkorában csupán polgárpukkasztásból barátkozott egy homoszexuális társával, mert élvezte, hogy emiatt megvetették, később pedig úgy nyilatkozott: „nem vagyok meleg, de jó lenne, ha az lennék, mert feldühíthetném a homofóbokat”. Kapcsolatainak egy része pont flegmasága, nemtörődömsége és rossz anyagi helyzete miatt ment tönkre. Tobi Vailnek azonban nagyon sokat köszönhetünk: ő írta fel viccből a falra, hogy barátja a Teen Spirit nevű női dezodortól szaglik (Kurt smells like Teen Spirit). A többi már történelem.
