Kolhozosítás, kuláktalanítás: mindannyiunk számára ismert fogalmak a kommunista diktatúrák szótárából, ám az 1930-as években Ukrajnában e szavak egyet jelentettek milliók halálával. A rossz termés és az ideológiai alapon történő „gazdálkodás” miatt sötét korszak kezdődött az országban: a holodomor, vagyis az éhhalál évei.
Az, hogy ez a tragédia bekövetkezhetett azért is borzalmas, a halálos áldozatok száma mellett, mert Ukrajnában vannak Európa legnagyobb és leggazdagabb termőföldjei, az országnak jelentős szerepe volt a kontinens mezőgazdasági termékeinek előállításában, így nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez borzalmas időszak elkerülhető lett volna.
Politikai döntések miatt éheztek az ukránok
A kollektivizálás időszaka már az 1920-as években megkezdődött a kommunista országokban, így Ukrajnában is, ám itt nehezen működött az ideológián alapuló termelés bevezetése, erre pedig a szovjetek kemény politikai nyomással válaszoltak.
A 30-as évek elején megkezdődött a „kuláktalanítás”,
amit azzal indokoltak, hogy a mezőgazdaságból élők rejtegetik a gabonát, nem szállítanak be eleget, ezért a rendszer ellenségei.
1932-ben született meg az a törvény, amely kimondta, hogy akár halállal is büntethető az, aki gabonát rejteget vagy ellopja a köztulajdont. Ugyanakkor az az év rendkívül rossz volt a termés szempontjából, az ország minden mutatója romlott akkoriban, ám ez a szovjet vezetést nem érdekelte: emberek ezreit ítélték halálra, tízezreket börtönöztek be.
A helyzeten csak tovább rontott, hogy azokon a településeken, ahol nem tudták az előírt gabonamennyiséget kitermelni, és Sztálin döntésének megfelelően beszállítani a „felesleget”, ott az emberek nem kaphattak élelmet, így az éhezés egyre nagyobb méreteket öltött Ukrajnában,
ám ennek tényét a szovjet vezetés kategorikusan elutasította.
Rettenetes dolgokat ettek az éhínségben élő ukránok
A túlélésért elkeseredett harcot vívott az ország lakossága: korabeli beszámolókból kiderül, hogy bármit megettek, azt is, ami korábban elképzelhetetlen volt. Egy titkos jelentés pedig így írta le a helyzetet:
„Az éhező családok különféle főzeteket fogyasztanak, kukoricacsutkát, köleshéjat, szalmát, füveket, rothadt dinnyét, céklát, krumplihajat, akáchüvelyt. De macska, kutya, döglött ló fogyasztásának tényét is jelentették.”
Akik nem haltak éhen, azoknál a rossz minőségű élelem fertőzéseket okozott, és a betegség miatt hunytak el, illetve előfordult az is, hogy akik a hosszú idő után jutottak hirtelen ételhez, azoknak a szervezete nem tudta feldolgozni azt, és emiatt vesztették életüket.
Egyes források 3 millióra becsülik a holodomor áldozatainak számát, mások 8 milliót említenek, a legreálisabb szám 7 millió fő a kutatók szerint. Ukrajna két alkalommal, 2003-ban és 2006-ban is kimondta, hogy szándékos népirtás történt azokban az években.
Oroszország mindössze az éhínség tényét ismeri el, a fenti súlyos vádakat elutasítja.
Ukrajna a holodomor időszakán kívül még két alkalommal küzdött súlyos éhínséggel: először 1921-ben, a szovjet forradalom vége felé, és 1947-ben, a második világháborút követően.
Ha arra is kíváncsi vagy, mi okozott éhínséget a 19. században Írországban, ezt a cikkünket ajánljuk.
