Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Világszerte élnek olyan madarak, köztük hazánkban is, melyek méreggel védik magukat a ragadozóktól. Ehhez általában az általuk elfogyasztott rovarok és növények toxinjait gyűjtik magukba.
Ne úgy képzeljük el a sok esetben színpompás tollazatú szárnyasokat, mint például a hüllőket. Ezek az állatok nem termelnek aktívan mérget, és nem köpik vagy fecskendezik be a toxinokat az őket megtámadók testébe. Táplálkozásuk által válik húsuk mérgezővé.
A nem túl hosszú listának igencsak meglepő résztvevője is akad, az egzotikus ausztrál, illetve ázsiai madarak mellett többek között az Európában őshonos fürj, a sarkantyús lúd, a búbos banka, a bronzszárnyú galamb és a vörös poszáta is a mérgező szárnyasok közé tartozik.
Nem jelzi semmi, hogy ezek a madarak mérgezők
Az első, mérgező madarakkal kapcsolatos kutatások sem régiek, az 1990-es évek elején kezdte csak érdekelni az ornitológusokat a téma. Akkoriban az új-guineai énekesmadárfajokban található szteroid alkaloidokat vizsgálták. Ezeket a toxinokat sokáig rajtuk kívül mindössze három, Kolumbiában őshonos énekesmadár szervezetében találták meg.
Rájöttek arra is, hogy a fogságban tartott példányokban nem található méreganyag, az egyes példányok toxicitása pedig eltér.
Ebből következtettek arra, hogy a táplálkozásuktól függ, mennyire is mérgezők. Mivel a méreganyagok a paraziták ellen is védik ezeket a madarakat, így életben maradásuk szempontjából több szemszögből is hatékony, ha jelen van szervezetükben a toxin.
Lássuk, felismered-e a kertedben is gyakran megforduló madarakat!
