Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legnagyobb világégések közepette is előfordul olykor, hogy a harcoló felek a parancsot megtagadva egymás segítségére sietnek és példát mutatnak nemzeteken, eszméken átívelő bajtársiasságból, emberségből. Charlie Brown amerikai bombázópilóta azt hitte, már minden veszve, amikor éppen a lelövésére érkezett német vadászpilóta segítette ki a tűzvonalból.
A nyugat-virginiai születésű Charlie Brown hadnagy mindössze 21 éves volt, amikor 1943 végén kinevezték a Ye Olde Pub („A régi csehó”) névre hallgató B–17-es nehézbombázó pilótájának és parancsnokának, de a legénység előtt négy évvel idősebbnek hazudta magát, hogy kevésbé nézzék kölyöknek. A fiatalember első éles parancsnoki bevetésére december 20-án, néhány nappal karácsony előtt került sor, amikor a Ye Olde Pub az Angliában állomásozó 379-es bombázóosztály többi gépével együtt Brémába indult a Focke-Wulf vadászrepülőgyár megsemmisítésére: a küldetés különösen veszélyesnek számított, a németek ugyanis 250 légvédelmi ágyúval védelmezték a fontos üzemet.
A könnyű győzelem helyett a lovagiasságot választotta a német fenegyerek
A repülőraj délelőtt 11 óra 32 perckor a terv szerint megérkezett a német város légterébe, és 2400 méter magasan formációba állt, hogy a célpont fölé repülve elkezdhesse a tíz percet igénybe vevő bombázást: a gépeket egészen a célterületig nem érte támadás, az alaposan körülbástyázott gyár fölé érkezve azonban alaposan megsorozták őket a német légvédelmi fegyverek. A súlyos össztűz komolyan megrongálta Brown gépét: megsérült a repülő orra, a géppuskák többsége működésképtelenné vált, két motor leállt, az oxigén szökni kezdett, és a tízfős legénység négy tagja megsebesült. A pilóta – akinek nagy erőfeszítések révén sikerült a megmaradt motorral egyenesbe hoznia a gépet – a parancsra kioldotta a bombákat, majd úgy döntött, formációt bont és elmenekül a helyszínről.
A félerővel repülő, sebzett monstrum azonban menekülés közben a Jagdgeschwader 27 vadászrepülő-ezred légterébe ért, az ezred ásza, Franz Stigler főhadnagy pedig alig várta a lehetőséget, hogy Messerschmitt gépével az ellenség életére törjön. Az igazi fenegyereknek számító német pilóta akkor már 27 légi győzelemmel dicsekedhetett és égett a bosszúvágytól, testvére ugyanis néhány hónappal korábban az amerikaiak elleni harcban veszítette életét: amikor Brown megpillantotta A régi csehó felé közeledő éjfekete vadászrepülőt, tudta, ütött az utolsó órája.
A pilóta legnagyobb megdöbbenésére mégsem így történt: Stigler ugyanis, amikor megpillantotta a súlyosan megtépázott, utolsó erőivel döcögő bombázót, úgy gondolta, nem lenne fair harcba szállnia ellene. Az ellenséges gép bal oldala felé repült inkább, benézett a pilótafülkébe, és jelbeszéddel próbálta rábírni a legénységet, hogy szálljanak le, vagy forduljanak a közeli Svédország felé, és ott hajtsanak végre kényszerlandolást, az oxigénhiánnyal és vérveszteséggel küzdő amerikaiak azonban nem igazán értették, mit is magyaráz, ezért továbbrepültek.
Stigler ekkor úgy döntött, tisztes távolból követi a bombázót és védelmezi azt, amíg ki nem ér a német légtérből – amikor ez megtörtént, még egyszer a pilótafülke mellé repült, és tisztelegve elbúcsúzott Browntól és embereitől. A Ye Olde Pub sikeresen visszatért Angliába – az út utolsó szakaszát alig 80 méteres magasságban megtéve –, a hihetetlen megmenekülést követően a teljes legénységet Bíbor Szív érdeméremmel tüntették ki.
Évtizedes barátság lett a háborús bajtársiasságból
Brown a háború után egyetemre ment, a diploma megszerzése után azonban visszatért a légierő kötelékébe, ahol egészen az 1970-es évek elejéig szolgált, és alezredesként vonult nyugdíjba – Stigler ellenben nehezen talált munkát, egy ideig kőművessegédként dolgozott, majd Kanadába emigrált, és vállalkozóként kezdett új életet. Az amerikai pilóta hosszú időn át kutatta rejtélyes német megmentője kilétét, hogy köszönetet mondhasson neki lovagiasságáért, a két férfi útja azonban csak fél évszázaddal később, 1990-ben keresztezte egymást ismét: Brown, miután sokadik próbálkozásaként közreadott egy hirdetést a légierő lapjában, egy nap levelet kapott, mely úgy kezdődött: „én voltam az”. A két férfi között szoros barátság alakult ki, amely halálukig kitartott: Stigler 2008. március 24-én, 92 éves korában hunyt el, amerikai bajtársa napra pontosan nyolc hónappal később, november 24-én, 86 évesen követte őt a halálba.
