Csapot, papot otthagy, mondjuk arra az emberre, aki mindenről megfeledkezve, dolgát félbehagyva elrohan, meggondolatlanul, búcsú nélkül távozik – de vajon miért pont ezt a két, egymáshoz látszólag nem igazán kapcsolódó „dolgot” hagyja ott az illető?
A szólás eredete nem valamely népszokásra, hiedelemre vagy régi anekdotára vezethető vissza, hanem a magyar irodalomból származik, és a 19. századi romantika legjelesebb költőjéhez köthető. Petőfi Sándor 1844 novemberében született Csokonai című költeményében néhai pályatársa, Csokonai Vitéz Mihály anekdotákban fennmaradt derűs, emberszerető, társaságkedvelő természetét idézi fel: a versben a költő egy pap barátjától átmegy a szomszédba, hogy boroshordóba való csapot kérjen kölcsön – írja O. Nagy Gábor nyelvész –, odaát azonban fergeteges lagzi tart éppen, melybe belecsöppenve megfeledkezik küldetéséről és házigazdájáról, aki lyukra szorított kézzel várja visszatérését.
A költemény csattanójában, az utolsó előtti sorban olvashatjuk a részletet, melynek nyomán elterjedt a köznyelvben a ma is ismert szólásmondás:
„A szomszédban valami lakzi volt,
Elébe hoztak ételt és italt;
És ím az étel és bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot, mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály.”
Újraindult Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
