Amikor a falusi asszonyok megszólták a lányokat, akik bugyit hordtak

Az új női ideál és a fehérnemű forradalma a szecesszióhoz köthető, és a női test teljes újraértelmezését hozta. A forradalmi gondolatok megkésve ugyan, de Magyarországra is megérkeztek.

A 20. század elején a szecesszió hatására a női test teljes újraértelmezést nyert. Az 1920-as években hazánkba is begyűrűző divat hatását kezdetben csak egy szűk arisztokrata réteg élvezte, a vidék falusi társadalma alig érzett valamit a jelenségből. A falusi nők az 1930-as évektől lassan ugyan, de egyre inkább az aktuális polgári divat hatására újították meg viseletüket, persze igen nagy helyi különbségekkel. A fehérnemű megítélésében óriási fordulatot hoztak az 1950-es évek, amikor a fehérnemű már nem az erkölcs fokmérője volt, sokkal inkább kötelező mindennapi ruhadarabbá lépett elő.

Szerzőnkről

Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Könyvei a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház állított színpadra. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart. Legújabb könyve, A női test alakválozatai 1880-1945 címmel nemrégen jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában.

Tánchoz vagy tornához

Bár a bugyi „feltalálását” a 15. századra teszik és a franciáknak tulajdonítják, mégis háromszáz évvel később, Angliában kezdett igazán elterjedni a derékon megkötött, hosszú és bő, patyolatból vagy vékony vászonból, flanelből varrt bugyi, amelynek végét slingelés díszítette. A 18. században XV. Lajos rendeletben írta elő viselését, de csak a táncosnők és a kurtizánok számára; az átlag francia nő nem lelkesedett a ruhadarabért, a franciák erkölcstelennek tartották, a feslettség szimbóluma volt.

Ruháival küszködik egy nő a hajófedélzeten, miközben kivillannak az alsóruhái. Szatirikus rajz 1865 körül
Ruháival küszködik egy nő a hajófedélzeten, miközben kivillannak az alsóruhái. Szatirikus rajz 1865 körülFotó: Science Society Picture Librar / Getty Images Hungary

Ezzel szemben Angliában és Hollandiában korcsolyázáshoz és vadászathoz már rendszeresen hordták a 18. század közepén, igaz, elsősorban nem a nők, hanem a gyerek- és a fiatal lányok. Funkciója inkább tornadressz és sportruházat, mintsem fehérnemű volt. Párizsban a bugyit továbbra is szemérmetlennek tartották, mert kilógott a szoknya alól, és magára vonta a férfinép tekintetét. A bugyi történetében az igazi áttörést a 19. század krinolindivatja hozta.

Térd alá érő és hátul nyitott

Igazán a 19. század vége és a 20. század eleje hozta meg a bugyiról kialakított vélemény változását. Ebben az időben a bugyi gyakorlatilag egy hosszú szárú, térd alatt összefogott, elöl és hátul középen nyitott, bő női alsónadrág volt, amiben így könnyen lehetett toalettre is járni. Csak az 1910-es években, az úri hölgyek körében is egyre terjedő kerékpározás, korcsolyázás és teniszezés hatására zárult be a bugyin lévő nyílás, és egyre népszerűbb lett az alsóing és nadrág összedolgozása következtében kialakított ingnadrág viselete. Ez a típus terjedt el a budapesti középpolgári és kispolgári nők körében is az 1920-as években.

A klasszikus bugyi külföldön az 1920-as, Magyarországon az 1930-as években kezdte meg hatalmas karrierjét, ekkor kezdett többet jelenteni pusztán a higiénia eszközénél. Ezekben az években bukkantak föl a pamutból, szaténból, selyemből készült bugyik. Az egyre szélesebb rétegekben hódító nadrágviselet új fehérneműtípust hozott létre: a csípőszorítós alsónadrágot. A mintás habselyem mellett egyre kedveltebbé vált a fényes szatén.

Nő fehérneműben 1928-ban
Nő fehérneműben 1928-banFotó: Sasha / Getty Images Hungary

A bugyihordás Ady Endrét is megihlette és A szerelem époszából című versében a következő gondolatokat fogalmazta meg:

Hajh, igen, emlékszem: mindig az a fűző,
Omló, habos szoknya, vérünket fölűző,
Parfümös kis nadrág, finom batiszt-játék,
De mindig az a cél, mindig az a szándék.

Tilos a hoppszázás

A falusi nők az 1930-as évektől lassan ugyan, de egyre inkább az aktuális polgári divat hatására újították meg viseletüket. Az idős falusi asszonyok a második világháború előtt nem hordtak bugyit, és sokszor rosszallóan néztek a fiatal asszonyokra, nem beszélve azokról a lányokról, akik megjárták a városi cselédkedés rögös útját. Idővel a fiatalokat sem szólták meg, ha felvették, de elővillantása csak azokban a népviseletes falvakban jelent meg az 1940-es években, ahol a szélsőségesen rövid szoknya lett a divat, például Bujákon.

A fiatalabbak rövid, deréktól fenék alá érő, az idősek térdig érő bugyit hordtak. A batisztból készült ingbugyit idősebb nők is viselték. A Budapesthez közel fekvő településekre a szórványosan rendelkezésre álló adatok szerint a fővárosban cselédeskedő 16-17 éves leányok a harmincas évek tájékán vitték haza a bugyi és a selyemharisnya divatját.

Fehérneműt bemutató modell 1930 körül
Fehérneműt bemutató modell 1930 körülFotó: Imagno / Getty Images Hungary

Egy másik szempont, ami a bugyi viselését kötelezővé tette, az 1930–40-es években megjelenő Gyöngyösbokréta mozgalom néptáncosainak színpadi fellépéseivel függött össze. 1931 és 1944 között minden év augusztus 20. táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok tánc-, ének- és játékbemutatóit Budapesten. A bemutatók népművészeti anyaga többségében értékes, hiteles hagyományanyagot képviselt, ezek jó része a Gyöngyösbokréta nélkül feledésbe merült volna. Egy 1938-as felvételen, amelyet egy belga fotós készített az egyik néptáncbemutatón, a rimóci Gyöngyösbokréta csoport tagjai láthatóan nem hordanak bugyit. Amikor felléptek, ennek köszönhetően az első öt sorban „minden” látszott. Paulini Bélának, a tánccsoport és a mozgalom vezetőjének a Városi Színház (a későbbi Erkel Színház) szabályai miatt elő kellett írnia a bugyi viselését néptáncosai számára. Sőt, a bugyi nélkül táncoló lányokat  tilos a hoppszázás feliratú tábla is figyelmeztette. 

A cikk az ajánló után folytatódik

A KEVESEBB TÖBB. A MENTES JOBB. – MEGJELENT MENTES ANYU SZAKÁCSKÖNYVE

 

„Mentesen táplálkozó családnak főzni nagy kihívás. Ezt a lányaim mellett megtanultam. Ebbe a kötetbe olyan recepteket válogattam, amelyekből akár többhetes menü is összeállítható, gyorsan elkészíthető, így bőven jut idő a családra is. A könyvvel elsősorban a sorstárs mentes anyukák életét szeretném megkönnyíteni, de mindenki sok hasznos ötletet meríthet belőle."

Nemes Dóra újságíró, a Dívány szerzője, a Mentes Anyu megálmodója, de mindenekelőtt kétgyerekes anyuka. Mentes receptekkel először „csak” meggyőződésből kísérletezett, majd a családban felbukkanó inzulinrezisztencia és gluténérzékenység óta kötelezően és elszántan foglalkozik.

Mentes Anyu szakácskönyve ide kattintva már rendelhető!

Promóció

A bugyiviselés még a két világháború között, Budapesten sem volt általános az alsóbb rétegeknél. Az igazi nagy változás a bugyi hordásában az 1950-es évekre tehető, mai formáját pedig csak az 1960–70-es években érte el.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.