Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Igen, az abortusz bűn. Nem, az abortusz nem bűn. Mindkét mondat helyes. A válasz azon múlik, hogy milyen a szövegkörnyezet” – véli Bolba Márta evangélikus lelkész. Cikksorozatunk újabb részében elsőként az ő válaszát közöljük.
Bűn vallási vagy jogi értelemben? Melyik vallás melyik tétele ellen? A vallási tanítást melyik állam építi be a jogrendjébe, és melyik vallásét, melyik felekezetét alkalmazza vagy hangsúlyozza jobban?
Az abortusz a terhesség megszakadását jelenti. Ez lehet egy vetélés, egy pár hetes magzat spontán vetélése, ami a 12. hétig gyakori jelenség. Vagy lehet egy koraszülésszerű folyamat, ami véget vet az emberi élet méhen belüli fejlődésének.
Megszólalónkról
Románné Bolba Márta evangélikus lelkész, a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet és a Mandák Ház működtetője.
A terhességet művi úton is meg lehet szakítani. Több ok is felmerülhet, ami a döntést indokolja. Lehet, hogy a magzat vagy az édesanya egészsége van veszélyben, vagy egyszerűen bármi okból nem akar egy terhességen vagy egy újabb terhességen átmenni az ember. Esetleg nem tervezte, nem akarta a gyermeket.
Vannak olyan konzervatív barátaim, akik ellenezték felületes politikai sémák mentén az abortusz legalizálását, és amikor ők kerültek döntés elé, mégis ezt az utat választották. Mert ez tűnt helyesnek, ez járt kevesebb szenvedéssel, és ez volt a kisebbik rossz.
Nem szívesen osztok meg abortuszos sztorit se névvel, se név nélkül, mert ez egy stigmatizált személyes történet, inkább egy várótermi benyomást mesélnék el egy idegen asszonyról: sokadik gyerek, áll a folyosón, nem jött meg, ideges, az orvos nem akarja megvizsgálni, nem volt időpontja. Értse meg, nekem ez sürgős! Igen, ez más helyzet, mint amiben én voltam: tervezett és várt gyermek, stabil párkapcsolat, támogató, jól kereső apa, biztos munkahely, jó bölcsőde, biztos háttér.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Egy másik történet: egy lelkész ült az abortuszbizottság előtt egy orvostanhallgatóval, hogy vele legyen, amikor a döntést meghozza. Végül megtartotta, ma már nagymama. A gyülekezet támogatta az apa és családi háttér nélkül maradt egyetemistát. Fizették az albérletét, segítettek a gyerekvigyázásban. Azóta már nyugdíjas, főorvos lett belőle.
És egy harmadik: vidéki település fideszes polgármestere, templomba járó keresztény konzervatív: tinédzserterhesség, szégyen, kirekesztés megbélyegzés. Na feleim, ez a képmutatás. Ezt a családot támogatni illik, mert titokban is elintézhették volna egy abortusszal, de ők felnevelték az unokát is.
Van, aki mégis megosztja a saját történetét a nyilvánosság előtt. Bátor tett, és nagyra tartom, mert ezzel nem hagyja egyedül az abortuszon átesett nőtársakat. Palya Bea énekelte el egy evangélikus fesztivál koncertfellépőjeként ezt a sort: „Felszálltam a déli buszra, elmentem az abortuszra.” Utána nem beszéltünk róla, nem említettük. Annyira sokkolt, hogy erről énekel, ilyen látszatlazasággal egy buliban. Aztán vadászni kezdtem, hogy interjúkban felbukkan-e ez a kérdés, és megtaláltam. Bántalmazó kapcsolatban élt, ilyen párkapcsolatban nem akart gyermeket vállalni. Azóta két gyermeke született, édesanya. Bevállalta az elvált nő szerepét is, az egyedül nevelő anya szerepét is. Fontosnak tartom, hogy tudjunk beszélni ezekről a helyzetekről.
Személy szerint azt gondolom, hogy az abortusz legalizációja szükséges, hogy ne hentesek végezzék illegálisan és bujkálva a sok egészségügyi kockázattal járó terhességmegszakításokat. Az abortuszok számának csökkentése érdekében pedig szociálpolitikai és nevelési eszközöket tartok hatékonynak. Ingyenes és mindenki számára hozzáférhető felvilágosítást és fogamzásgátlást, az egyedülálló anyák támogatását, a családon belüli erőszak csökkentését, jó minőségű és általánosan hozzáférhető bölcsődei hálózatot, és így tovább. A puszta moralizálás nem segít.
Múlt havi kérdésünk így hangzott: Milyen lenne a világ vallás nélkül? Az evangélikus lelkész válaszát itt olvashatod:
