Arról, hogy mi az iszlám vallás álláspontja a fenti kérdésben, Kovács Miklós Ahmed imámot, a Magyar Iszlám Közösség alelnökét kérdeztük.
Az iszlám vallás szerint az emberi élet szent és sérthetetlen, annak kioltása bűn. Az ember élete pedig a fogantatástól kezdődik. Éppen ezért a magzatgyilkosság bűnnek számít – mind az orvos részéről, aki a beavatkozást elvégzi, mind a terhes nő részéről, aki abortáltatja gyermekét.
Megszólalónkról
Kovács Miklós Ahmed a Magyar Iszlám Közösség alelnöke, imámja.
A paráznaság (házasságon kívüli nemi kapcsolat) az iszlámban szintén tilos és bűnnek számít, így a vallásos nő csakis a házasságban, családban élve tud teherbe esni. A házasságnak és a családalapításnak pedig pont a gyermekáldás a célja, így egy vallásos, családban élő muszlim pár esetében nem is merülhet fel az abortusz kérdése. Ha pedig valaki mégis a vágyainak engedve házasságon kívül nemi életet él, és ezáltal teherbe esik, akkor vállalnia kell a szabad akaratából elkövetett cselekedetének következményeit. A magzat, onnantól kezdve, hogy az anyaméhben megfogant, élő emberi lénynek számít. Az iszlám vallás szerint bár a lélek csak a terhesség negyedik hónapjában száll bele a magzat testébe, a terhesség negyedik hónapja előtt sem szabad abortuszt elvégezni, hiszen ha Isten azt akarja, akkor egészséges, kifejlődött gyermekként fog erre a világra születni, ha pedig nem akarja, akkor az anya elvetél.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői. A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Szintén tilos és bűnös dolog, ha a terhes nő magának akarja megszakítani a terhességet, például azzal, hogy a várandósság első hónapjaiban szándékosan megerőlteti magát vagy direkt elesik, esetleg egy kemény tárggyal üti a saját hasát azért, hogy a magzatával elvetéljen.
Az abortusz ezenkívül még számos erkölcsi aggályt felvet. Az abortuszpárti nők azt szokták mondani, hogy az ő testük, az ő döntésük, hogy megszülik-e a gyermeket. Ez nem így van, egyrészt mivel a nőben fejlődő magzatból néhány hónapon belül egy önálló élettel és később saját személyiséggel rendelkező ember válik, másrészt a gyermeknek nemcsak anyja, de apja is van.
Sok esetben a nő abortáltatni akarja a gyermekét, míg az apa vállalná, hogy a gyerek megszületését követően gondoskodik róla, felneveli. Mégis a világ legtöbb országában, ahol engedélyezett az abortusz, erről a kérdésről egyedül az anyának van joga dönteni, és akkor is elvégzik a beavatkozást, ha az apa ellenzi. Ez súlyos diszkrimináció az apával szemben.
Az iszlám szerint szintén nem megfelelő indok az abortuszra az, hogy rossz anyagi körülmények között él a család, vagy a szülőknek az a félelme, hogy ne lennének képesek gondoskodni a gyermekükről. Isten az, aki ellát és aki gondoskodik a teremtményeiről: „Ne öljétek meg a gyermekeiteket félve a szegénységtől! Mi gondoskodni fogunk róluk és rólatok. Bizony az ő megölésük nagy bűn.” Korán 17:31
Az iszlám vallásjog szerint az abortusznak a mindenki által elfogadott egyetlen megengedett lehetősége csupán abban az esetben áll fenn, ha az orvosok kimondják, hogy a terhesség teljes biztonsággal az anya életét veszélyezteti.
Sokan fel szokták hozni a nemi erőszakból fogant gyermekek helyzetét: ebben az esetben a vallásjog tudósai között nincs egyetértés, hogy ilyenkor lehet-e abortuszt végezni, vagy sem. Az interneten fellelhető statisztikák szerint azokban az országokban, ahol szabadon vagy korlátozottan, de engedélyezett az abortusz, a nemi erőszak csupán a legkevesebb esetben merül fel mint indok az abortuszra. Ezekben az országokban, köztük Magyarországon is, a legtöbb magzat a „nem akarom” mondatnak esik áldozatul.
Múlt havi kérdésünk így hangzott: Milyen lenne a világ vallás nélkül? Az imám válaszát itt olvashatod:
