#VILÁGOM

Meglehetősen elégedetlenek vagyunk. És meg is van rá minden okunk.

Farkas Edina Lina 2017. június 23., péntek 10:36

Nemzetközi és hazai kutatások igazolják, hogy magyar nőnek lenni nem könnyű. Mert például jóval kevesebbet keresnek ugyanazon munkakörben, mint a férfiak, mert az egyenlőtlenül eloszló otthoni munkavégzésnek köszönhetően egy órával többet is dolgoznak, és szülés után is nagy kihívás számukra visszatérni a munkaerőpiacra. Nem csoda, ha egy új felmérés szerint sokuk viszonylag elégedetlen és igazságtalannak érzi, hogy munka mellett még otthon is kénytelen lenyomni egy plusz műszakot.

Magyarország a női egyenjogúság biztosítása terén nem remekel, olyannyira nem, hogy egyes nemzetközi statisztikák szerint az európai államok között a sor végén kullogunk. Egy friss, nemzetközi összesítés, az Inter-Parlimentary Union listája szerint - amely azt vizsgálja, hogy az adott országban milyen a nők részvétele a politika magasabb szintjein - sereghajtók vagyunk, az országgyűlésünk kilenc százalékos női aránya csupán a 116. helyre volt elegendő a 144-ből. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az összes európai, de afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország is megelőz minket.

Ebből kifolyólag az sem meglepő, hogy a gazdasági-társadalmi egyenlőség terén is rosszul állunk. A Világgazdasági Fórum (WEF) 2016-os gender gap jelentésében Magyarország a béregyenlőség vonatkozásában 144 ország közül a 130. helyen áll, a férfiak itthon átlagosan 15,1 százalékkal keresnek többet, mint a nők. 

De a nők hátrányos megkülönböztetése nemcsak a bérükre hat ki, hanem azt is megnehezíti, hogy felsővezetőkké, döntéshozókká váljanak, vagy hogy szülés után visszatérjenek a munkaerőpiacra. Mindemellett a női jogok biztosításának hiányát jelzi a nők elleni erőszak aggasztó gyakorisága is (az Európai Unió országaiban végzett kutatás szerint a 15 és 74 év közötti magyar nők kilenc százaléka válik élete során szexuális erőszak áldozatává), aminél már csak az jelent nagyobb problémát, hogy számukra jóformán nem létezik hatékony jogi védőháló. És mindemellett számos eset igazolja azt is, (gondoljunk csak a vakkomondorra, vagy a lúgos orvosra), hogy a hazai döntéshozók és végrehajtók a mai napig hajlamosak az áldozathibáztatásra, a nők ellen elkövetett erőszak bagatellizálására, az elkövetőkkel szemben elnéző attitűdre.

shutterstock 589683482

Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség egy tanulmányban rámutat arra is, hogy a patriarchális társadalmi berendezkedés, és a vele együtt járó klasszikus nemi szerepek miként gátolják a nők munkavállalását: kimutatták ugyanis, hogy a nők foglalkoztathatósága a gyermekszám függvényében romlik, és ez bizony összefügg az otthoni feladatok hagyományosan egyenlőtlen elosztásával is. 

Persze mondhatjuk azt, hogy bezzeg Indiában, pontosabban annak egyes részein sokkal rosszabb helyzet.

Ahol aztán tényleg nincs sok értéke egy női életnek, ahol nagyobb következmények nélkül erőszakolhatnak halálra nőket, ölhetnek meg lánycsecsemőket, vagy foszthatják meg mindenüktől az özvegyeket. Valóban, Indiában hatványozottan nehezebb nőnek lenni, ahogy még a világ sok egyéb helyén, de az ilyen hasonlítások inkább feleslegesek, mintsem megnyugtatóak, hiszen ezek az országok nemcsak földrajzilag esnek tőlünk távol, hanem kulturálisan is, nem beszélve az eltérő történelmi, gazdasági, politikai hátterükről. Érdemesebb tehát a hasonló berendezkedésű európai országokat használni mércéül, amelyeknek legtöbbje jóval előrébb jár a női jogok terén. Mint például a skandináv államok, ahol a gyakorlatban is működik a nemek közötti egyenlőség, nemcsak részlegesen, hanem úgy nagyjából az élet minden területén.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Már tudom, miért éri meg a reggeli sminkelés helyett inkább futni

Rimai Tímea Éva 2017. június 22., csütörtök 07:26

Néhány hónapos futómúlttal félmaratonra készülök. Nem egyedül vágtam bele ebbe a hülyeségbe: a Runner's World futómagazin edzői és szakértői segítenek, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból. Konstans izomláz, új futóóra, szórakoztató keresztedzések és elsunnyogott nyújtások, avagy futónapló a Díványon, második rész.

Lassan egy hónapja nyomom a felkészülést a Szigligeti Félmaratonra, úgyhogy itt a második futónaplóm ideje. (Ha az első részről lemaradtál volna, itt pótolhatod.) Hajnali, közösségi futóélményektől a folyamatos izomlázon át a sebesre dörzsölő sportmelltartóig volt itt már minden finomság. Mesélek ezekről is – gondolom mindegyik iszonyúan érdekel, főleg a sebeim –, de arról is, hogy a szakértők szerint milyen a tökéletes edzésterv, mit csinálj, ha véletlenül kihagysz egy edzést, és hogy hogyan bírd rá magad a normális bemelegítésre és nyújtásra. (Igen, tudom hogy te is csak ímmel-ámmal csinálod, mert én is.)

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Amit a pia vagy a drog ad, azt később vissza is veszi!"

Sákovics Diana 2017. június 16., péntek 19:16

"El kellett fogadnom, hogy csóró vagyok, így jártam, ezt tettem magammal, nem okolhatok senki mást a helyzetemért, senki nem erőltette belém a cuccot… Na, ehhez kellett az igazi alázat." - Bajzáth Sándor felépülő függő írása.

Hogyan lehet alkohol és drog nélkül maradni függőként? Mire lehet számítani? Mit kezd az ember a rászakadó felnőtt léttel, a magánnyal, a betegségekkel? Többek között ezekről a kérdésekről ír új cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer és alkoholmentesen, felépülésben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Még több gazdag nőt! Itthonra és mindenhova.

Farkas Edina Lina 2017. június 14., szerda 10:48

A Forbes nemzetközi összesítésében - ebben minden évben a világ leggazdagabb embereit szedik sorba - a nemek aránya kiábrándító: a 2043 személy közül csak 227 a nő, a többi mind férfi. De itthon sem jobb a helyzet, sőt nálunk a 100 leggazdagabb ember listáján csak két női nevet találunk. Egy másik lista, a hazai Forbes 2016-os legbefolyásosabb magyar nők névsora azért picit árnyalja ezt a nagyon egyoldalú képet, és egyben rámutat arra is, hogy jóval több női név lenne a felsővezetők és a leggazdagabb emberek között, ha itthon kevesebb hátrány érné őket. Erre kiváló példákat találunk mind a hazai, mind a külföldi listákon. Mutatjuk, kikre gondolunk.

Az üvegplafon csak nem akar összetörni, 2017-ben a világ leggazdagabb embereinek kilencven százaléka még mindig férfi, és úgy tűnik, hogy a nemek között tátongó gazdasági különbség alig akar csökkenni. Sőt egyes országokban, (mint például nálunk) ennek a képzeletbeli ollónak a szára egyre szélesebbre nyílik. Általános probléma, hogy a nők kevesebbet keresnek mint a férfiak, kevésbé jutnak a gazdasági élet felsővezetői szerepbe, és még mindig nagyon alacsony a női politikusok, döntéshozók aránya.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A Kult50 az új Ki kicsoda!

maze 2017. június 9., péntek 14:50

Tudod, kiktől virágzott 2016-ban a kultúránk? Hát persze, az Oscar-díjasainktól! De azért rajtuk kívül még volt pár ember, aki vásznon, színpadon, könyvben vagy egyéb módon felejthetetlent tett le az asztalra. Őket gyűjtötte egy kiadványba a Fidelio kiválasztott zsűrije, és jövőre újra választani fog ötven fontos művészt. Hogy megismerhesd őket, ha eddig nem ismerted volna.

A Fidelio szerkesztősége úgy vélte, hiánypótló kiadványban fogja ezentúl bemutatni minden évben a magyar kultúra legjelentősebb alakjait az elmúlt két évben nyújtott teljesítményük alapján. Ennek eredményeképpen született meg Kult50, A kultúra ötven arca című összefoglalójuk, amibe azok a színészek, zenészek, írók, képzőművészek és filmesek kerültek be, akiket a zsűri (Stuber Andrea, Veiszer Alinda, Winkler Nóra, Fáy Miklós, László Ferenc, Réz András és Zipernovszky Kornél) kiválasztott. 

A zsűri számára fontos volt, hogy olyan arcok szerepeljenek a könyvben, akik nem (vagy nem feltétlenül csak) életművük miatt fértek fel az ötvenes listára, hanem azért is, mert az elmúlt másfél évben az illető képes volt-e olyasvalamit csinálni, amitől "egy pillanatra megállt az idő" és "nem volt más, csak az itt és most".

A valóságban ez azt jelenti, hogy az újság felében portrészerűen bemutatják az ötven művészt ábécé sorrendben és valóban elég változatosan. Alföldi Róbert éppen ugyanúgy szerepel közöttük, mint Kokas Katalin hegedűművész, Rakovszky Zsuzsa költőnő vagy Zányi Tamás hangmérnök, és Nemes Jeles László, valamint Deák Kristóf Oscar-díjai mellett Pintér Bélának és Zsótér Sándornak is jutott hely.    

Távolról sincs vége, olvasson még »

Attól félek, hogy elvesztem az eszem, és nem veszem észre.

Farkas Edina Lina 2017. június 9., péntek 13:33

42 című gyászkötetének felvágatlan oldalain a hiányon és a fájdalmon keresztül beszél díszlettervező barátnőjéről, a mindössze 25 éves Mocsár Zsófiról, akit 2016 nyarán vesztett el. A kötet sikerlistás, a szakma éljenez, mindeközben Zsófi hiánya és a jövő bizonytalansága minden eddiginél erősebb. Peer Krisztiánnal beszélgettünk.

Peer Krisztián utolsó verseskötete, a Hoztam valakit magammal 2002-ben jelent meg. Aztán ő lett a magyar irodalom ügyeletes fekete báránya, akiért aggódva lehetett kezet tördelni, akiről le lehetett mondani, akire haragudni lehetett, aki 15 éven keresztül nem adott ki több kötetet, de még csak magyarázatot se a kérdésre, hogy miért?

Az mondjuk, hogy nem írt, erős túlzás.

Írt ő, persze nem úgy, ahogy az elvárások kívánták, leginkább magának, a laptopjába és a két vastag jegyzetfüzetébe, amiket aztán különböző sorrendben, valahol a belvárosban - talán a Rácskert meg a Sirály között - rendre elhagyott. 

2011-re már nyakig ült bedőlt lakáshitelében, junkie otthona padlóján pedig halmokba gyűltek a kifizetetlen számlák - 20 milliós tartozással a nyakában, víz, áram, fűtés híján a Sirály nevű kultúrkocsmában lakott. Bár egzisztenciálisan padlón volt, sokat írt, még ha blogra is, csatlakozott a Milla-tüntetések szervezőihez, és találkozott egy bizonyos Mocsár Zsófiával. Peer azt mondja, neki köszönheti, hogy egyáltalán belekóstolhatott abba a polgári létbe, amire az önpusztítás éveiben annyira vágyott, és hogy mellette lassan ráébredt arra is: nem másokat büntet azzal, hogy nem ír, hanem saját magát.

2016-ban már közösen tervezgettek, egy új kötethez készültek a versek, Zsófi díszlettervező karrierje szárnyalt, Krisztián mindeközben pókerrel és színházi dramaturg munkáival kereste a pénzt. Félévnyi, szerethető hétköznapok következtek a Duna-parti házukban, ahová a belvárosi éjszakák elől menekültek ki.

Ebben az idillben, egy júniusi hajnalban bukott orra az élet: roham, mentő, kórház, kóma. És aztán a felfoghatatlan.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nagyon nehéz az áldozatkérdést, vagy akár a strici szerepét szétszálazni

Farkas Edina Lina 2017. június 8., csütörtök 12:13

Munk Veronika, az Index újságírója több hónapos kutatómunkát végzett Bremerharven vigalmi negyedében, ahol nemcsak a prostituáltak, hanem a futtatók és a madámok nagy része is magyar. Tapasztalataiból videó és cikksorozat is készült, majd végül Kéjutca - Magyar szex euróért címmel könyvet írt. A szerzővel egyebek mellett beszélgettünk megmentők szerepében tetszelgő stricikről, a hazai jogi környezet akadályairól, arról, mit gondol a prostituált vs. szexmunkás vitatémáról, és miért nem foglal állást ezzel kapcsolatban.

Munk Veronika nem először nyúl kemény témához: 17 éves újságírói karrierje során számos társadalmi téma kapcsán ásott mélyre. Többek között írt a tiszalöki romagyilkosságok áldozatainak családjáról, drogfüggők küzdelmeiről, készített helyszíni riportot fogyatékossággal élő szülőknek fenntartott házban, és januárban jelent meg a könyvet megelőző ütős cikksorozata az észak-német kikötőváros piros lámpás utcájában dolgozó szexmunkásokról, futtatóikról és a bordélyházak üzemeltetőiről. 

Az újságíró 2002 óta az Index munkatársa, több újságíródíj első helyezettje, a Robert Bosch alapítvány Reporters in the Field programjának ösztöndíjasa. Tanulmányait az ELTE-n folytatta, kulturális antropológia, média és szociológia szakokat végzett, 2014-ben pedig doktori fokozatot is szerzett. Első könyve a KéjutcaMagyar szex euróért című könyve, amely a Margó Irodalmi Fesztválon debütál.

Könyvében számos sztereotípiát tesz helyre: a szereplők történetein keresztül szépen kirajzolódnak a prostitúció irányába elmozdító motivációk, árnyalódik a futtatók - prostituáltak egyenlőtlen viszonya,  sőt, az is kiderül, hogy a strici nem mindenhol általános jelenség a szexmunkások között.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lassan futni nehezebb, mint gondolnád

Rimai Tímea Éva 2017. június 8., csütörtök 08:03

Szeptemberben lesz egy éve, hogy elkezdtem futni. Az évforduló pont ideális lesz egy jó kis dimbes-dombos félmaratonhoz! Vagy nem? Már mindegy, mert beneveztem. Mutatom honnan indulok, és hogy a Runner's World szakértői szerint neked hogyan érdemes készülnöd, ha te is szeretnél pár hónapon belül lefutni 21 kilométert. Futónapló a Díványon, első rész.

Nem vagyok normális: nincs még egy éve, hogy rendszeresen futni kezdtem, és máris beneveztem egy félmaratonra – ráadásul a nagyon nem sík Szigligeten. Bár kívülről a futás a létező legegyszerűbb sportnak tűnik, amint elkezded csinálni, és elkezdesz utánaolvasni, kiderül, hogy mégsem az. Akár a lelki oldalát, akár a technikait nézzük, bőven lesz miről mesélnem. Főleg, mert nem egyedül készülök, hanem egy profival: a Runner's World futómagazin edzője, Sipos Fanni segít. A felkészülésemről és a szakértőktől ellesett leghasznosabb praktikákról kéthetente írok majd. 

Miért...

...Szigliget? Mert szép a pálya, én meg hülye vagyok, és ez fontosabb szempont mint a szintkülönbség. Ráadásul a verseny szervezői hozzám hasonlóan lelkes amatőr futók, így közelebb is érzem magamhoz ezt az eseményt, mint a budapesti tömegrendezvényeket. Ja, és mert tavaly is nagyon szép volt a póló, amit adtak a nevezés mellé.

...21 kilométer? Mert komoly kihívás, de csak pont annyira hosszú, hogy bárki fel tudjon rá a munkája mellett is készülni.

...kértem hozzá segítséget? Mert ahogy már korábban írtam, hiszek benne, hogy egy jó edző csodákra képes, olyan teljesítményt hozhatsz ki vele magadból amire álmodban sem gondoltál volna.

...a Runner's World? Egyrészt, mert olyan cukik, hogy vállalták hogy felkészítenek. Másrészt, mert amikor elkezdtem futni, az ő kiadványaikat és Facebook posztjaikat olvasva előbb éreztem magam futónak lélekben, mint hogy le bírtam volna futni öt egész kilométert. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kutyás futás kutya nélkül: és még jó is volt!

km 2017. június 7., szerda 16:20

Amikor velvetes kolléganőm megtalált még tavasszal az ötlettel, hogy júniusban induljunk egy kutyás futáson kutya nélkül, eléggé elcsodálkoztam, de persze azonnal igent mondtam. Aztán amikor már a kocsiban ültünk Piliscsév felé június 3-án szombaton, akkor már nem szállhattam ki, pedig eszembe jutott, mégis, mi a fenét keresek én ott?

Futni mérsékelten szeretek, de szoktam, cserébe a különféle akadályokkal és sárral kevert futóversenyeket kedvelem és örülök, ha részt tudok venni időnként egyen: a Fighter's Run-t például imádtam anno. Talán ezért is mondtam azonnal igent a Hard Dog Race-re, és még mielőtt itt nagyon negatívnak tűnnék, gyorsan elmondom, hogy kutya nélkül is nagyon élveztem a versenyt, és nem sok hiányzott, hogy még ott örökbefogadjak egy ebet, akivel aztán együtt futhatok minden nap.

Az egész kutyás futóverseny egyébként még friss dolog, a szervező, Púza András 2015-ben szerelt le (a Magyar Honvédségnél volt kutyavezető tűzszerész, 7 hónapot Afganisztánban is szolgált) és 2016 októberére hozta össze az első nyilvános kutyás futóversenyt. "Előtte nyáron tartottunk egy zártkörű tesztversenyt, hogy kitapasztaljuk, mit hogyan a legjobb csinálni, az októberi, első nyilvános versenyen pedig már 150 ember indult el. Most több mint 780 nevezőnk van" – mondta el a Díványnak a szervező.

Távolról sincs vége, olvasson még »

„Csak egy kicsit igyál a kedvemért, ne sértsél már meg!”

Sákovics Diana 2017. június 2., péntek 19:20

Nehéz dolog nemet mondani az alkoholra egy olyan kultúrában, ahol az a szórakozás és az ünnepek elengedhetetlen része. De mit tehetünk, ha nem akarunk inni? Mit tehet egy inni nem akaró alkoholista? Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő írása.

Hogyan lehet nemet mondani az alkoholra? Erre válaszol most új cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Tapasztalatairól, valamint az állam és drogozás viszonyáról a Repülök a gyógyszerrel – A kábítószerezés története a szocialista Magyarországon című könyvben írt bővebben. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Nincs külön Dylan-zene és Dylan-szöveg; csak a dalok vannak."

S-W. Zsó 2017. június 1., csütörtök 16:02

Barna Imre József Attila-díjas műfordítóval beszélgettünk Umberto Ecóról, Bob Dylanről, a fordítás nehézségeiről és a hazai műfordítók helyzetéről.

“Ez nem én vagyok” - de szeretettel Zsófinak - dedikálta Bob Dylan: Lyrics - Dalok címmel megjelent fordításkötetét. Nevét nemcsak a Dylan-rajongók, de Umberto Eco olvasóközönsége is jól ismerheti, két éve pedig komoly indulatokat váltott ki a magyar kortárs kultúra háza táján, hogy Rozsban a fogó címmel újrafordította Salinger klasszikus regényét, a Zabhegyezőt. Barna Imre műfordítóval beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az Ultrabalatonon nem a futás a legnehezebb

mimi 2017. május 25., csütörtök 07:25

Elmentem életem első Ultrabalatonjára, ami simán beillene egy komolyabb pszichológiai tesznek is. Mesélek, miért.

Óriási megtiszteltetésként éltem meg, amikor egy év közös munka után, tavaly novemberben az edzőm megkérdezte, szeretnék-e majd benne lenni a csapatában a 2017-es Ultrabalatonon. Egészen a versenyig azt gondoltam, a legnagyobb kihívás az lesz, hogy vállalható időn belül lefussam a bevállalt szakaszaimat. Aztán kiderült, hogy ebben a történetben a futás a legkevésbé nehéz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért utáljuk azokat, akik állandóan elkésnek

Koncz Andrea 2017. május 24., szerda 18:22

Én nem tudtam befejezni, megcsinálni, elintézni azt, ami nekem fontos lett volna, mert neked valami még fontos volt, befejezted, elintézted, mert te túlvállaltad magad. És nem is a késés a legrosszabb, hanem az, hogy sosem szóltok, hogy késni fogtok.

Olvastam múltkor Zsófi írását arról, miért szokott elkésni. És azóta rémesen érzem magam, hogy mennyire nem tudok empatikus lenni a későkkel, de nem tehetek róla, rémesen kiborítanak. Úgyhogy arra gondoltam, leírom az érem másik oldalát, hátha tanulságos lesz a notórius későknek.

Vannak késős barátaim. Például olyan, aki ha azt mondja, x idő múlva lesz ott, akkor pontosan 3x múlva érkezik. Akinek mintha semmit nem jelentene az idő, mármint nem a sajátja (egyébként az sem), hanem az enyém. 

Szóval kedves késősök, légyszi gondoljátok végig, hogy amit csináltok, az nekünk milyen!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Futónagykövetünk célja, hogy a maratonszervezők ne csak a bizniszt lássák a futásban

maze 2017. május 19., péntek 11:12

Snow Andrea egyszer csak elég pénzt keresett már ingatlanértékesítőként, így elkezdett maratonokat futni és halmozottan sérült gyerekeket támogatni. Sosem akar üzletet csinálni az általa létrehozott Csemete Alapítványból, és hamár elfutott Új-Zélandig, akkor vissza is futna. Interjú.

Snow Andrea maratonokat fut, ami önmagában még nem lenne nagy sztori, ám ő egyben a magyar futónagykövet is, aki hatvanmillió forintot futott össze halmozottan sérült gyerekek megsegítéséért. Különleges nevét férjétől kapta, aki brit lévén született Snow, és aki a legfőbb támogatója is egyben. A móri születésű futónő életét, kisebb kihagyásokkal gyerekkora óta a futásnak szentelte, és önmagát inkább kitartó, semmint különösebben kiemelkedő kvalitású futóként aposztrofálja. Igaz nehéz családi helyzete miatt gyakorta szeretett volna a világból kifutni. "A tesóm már korán elkerült otthonról, a pécsi balettintézetbe járt, egyedül maradtam, és azért kezdtem el futni, mert egy héten háromszor volt edzés, így ilyenkor ki lehetett szakadni otthonról" – kezdi Díványnak adott interjúját. "Szerettem volna a testnevelési középiskolába jelentkezni, de nem vettek fel, így lettem Móron tagja az atlétika csapatnak. 12 éves koromban akkorát estem egy váratlan jött gátfutás alkalmával, hogy az nagyjából a futó karrierem is összetörte."

"Gimi után az akkori TF-re (ma Testnevelési Egyetem - a szerk.) jelentkeztem, de valamiért a kötélmászást nem tudtam abszolválni, így nem vettek fel. Mindig a lábamban volt az erő, pedig a felsőtest karbantartása is szükséges ahhoz, hogy valaki sokat tudjon futni. Tehát nem készültem sosem olimpikonnak, de olyan futó voltam, akinek azt mondták, hogy fussak és én futottam, ameddig kell." 

Snow Andrea ezután felhagyott a sportkarrierrel és ingatlanértékesítőként talált magára - férjével is ekkor ismerkedett meg - ám a futást továbbra sem hanyagolta, olyannyira, hogy családjával a mai napig futva járnak vendégségbe és különböző programokra. Ettől persze még mindig nem lett volna ő a futónagykövet, ahogy mostanában hívják, ám egy 2009-es erdei futás alkalmával újra a földön találta magát, és felfedezte a hasonlóságot a gát és a kiálló gyökér között. Ekkor jött rá, hogy ő mostantól azért fog futni, hogy segíthessen a rászorulókon. "Annál az esésnél jött a felismerés, hogy ez már megtörtént velem egyszer. Azonnal felpattantam, letöröltem magamról a vért, és onnantól tudtam, hogy nemcsak magamért futok ezentúl, hanem létrehozok egy alapítványt (ez lett a Csemete Alapítvány), ami jótékony futással fog adományokat gyűjteni."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mi a fenének kell mindenhova korábban érkezni?

Brownie 2017. május 17., szerda 17:00

Egy biztos: ahogy a korán érkező típus utál késni, úgy a notórius késő sem bírja elviselni, ha valahova korábban kell érkeznie. Érvek és saját tapsztalatok mindkét tábortól.

- Siiiieeeess mááár!

Folyton azt csinálom!

- Szöszmötölsz!

- Dehogy, csak állandó csúszásban vagyok. Te meg már megint nagyon ráérsz. Nincs jobb dolgod várakozás helyett?

- Nincs.

Egy átlagos párbeszéd a férjjel egy átlagos indulás előtt. Merthogy én szinte sosem tudok időben megindulniérkezni, ő pedig legalább húsz perccel a megbeszélt időpont előtt már ott téblábol, ahol kell, és nem, neki nem unalmas várakozni a másikra (persze akit lehet, azt azért heccből siettet). Nyilván azért, mert amikor kívülről úgy tűnik, nem csinál semmit, ő akkor is teljesen bele van feledkezve a saját kis világába. Alapvetően egy szétszórt, figyelemhiányos figura, ugyanakkor az az elmélkedő, álmodozó típus is, akit soha nem hajt a tatár, ezért higgadtan, kényelmesen készülődve simán oda is ér a találkozókra. Vagyis sokkal megbízhatóbb mások szemében, mint mondjuk én, aki folyton pörög és sehova nem ér oda időben. De ettől már kevésbé értékes, vagy egyenesen önző és bunkó vagyok? Egyébként meg hogy a túróba csinálja? (Nem teljesen védőbeszéd következik.)

Távolról sincs vége, olvasson még »

Anyukám azt mondta, tűrjem, amit a nagybácsim csinál velem

Farkas Edina Lina 2017. május 13., szombat 23:08

Ma Magyarországon a szexuálisan bántalmazott gyerekekre gyakran rásütik, hogy hazudnak, és sokszor maga az igazságszolgáltatás résztvevői traumatizálják őket tovább. Kivétel ez alól a szombathelyi Barnahus ház, ahol kizárólag a gyermek érdekei számítanak, és gyakorlatban is megvalósul a gyermekbarát kihallgatás. Riport.

Barátságos hangulat, megnyugtató színek, aranyos képek a falon - mintha csak egy óvoda folyosóján ülnénk. De ide a gyerekek nem játszani érkeznek, hanem hogy arról meséljenek, amit minél hamarabb el akarnak felejteni. Magyarország egyetlen Barnahus házában jártunk, amelyet kimondottan a szexuálisan bántalmazott kiskorúak gyermekbarát kihallgatására hoztak létre. Az adományokból és szoros szakmai összefogásból létrejött pilot program vezetőjével, Dr. Lazáry Györgynével beszélgettünk a módszerről, a gyermekbarát igazságszolgáltatásról, és arról, hogy ennek gyakorlata még mennyire esetleges Magyarországon.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Élet az „élet” után, avagy hogy az ördögbe lehet józanul bulizni?

Sákovics Diana 2017. május 12., péntek 19:26

A drogokról lejönni nemcsak kemény, de félelmetes is. Erről már korábban is írt Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő, aki most a józan szórakozással kapcsolatos félelmeit osztotta meg.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Tapasztalatairól, valamint az állam és drogozás viszonyáról a Repülök a gyógyszerrel – A kábítószerezés története a szocialista Magyarországon című könyvben írt bővebben. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Nem tudhatjuk, kiben, milyen mély nyomot hagyunk"

Farkas Edina Lina 2017. május 10., szerda 15:36

Hevesi Judit második, Holnap ne gyere című kötetében szokatlan módon dolgoz fel egy általános, mindenki számára ismerős élethelyzetet: verseiben egy kapcsolat végéről és az elválással járó fájdalmas, hiánnyal teli időszakról mesél. A fiatal költőnővel a könyv alapját szolgáló valós élményekről, a kimondott, de be nem tartott ígéretekről, a felejtés szükségességéről beszélgettünk, de arról is szó esett, hogy vidéki származása miként hatott identitására. Interjú.

Szeret mélyre menni, szeret kísérletezni:

Míg első, A Hálátlanok búcsúja (2015., Magvető) című kötetében Hevesi Judit töredezett formájú versekkel a holokausztra emlékezteti a kollektív tudatot, addig a Holnap ne gyere személyes, hétköznapi helyzeteken keresztül vezet végig egy szakítás érzelmi szakaszain. Meglepően szenvtelen hiányversei között időközönként sajtóhírekből kiválasztott állattörténetek bukkannak fel, és egészen addig, míg nem olvassuk el a kötetet, nem is tudjuk elképzelni, milyen mellbevágó, érzelmi töltetet ad a racionális soroknak egy félbetört márna, vagy egy magányos bálna esete.

Amikor egy másik földimmel, Cserna Szabó Andrással készítettem interjút, ő azt mondta, inkább érzi magát otthon a nagyvárosban, mint vidéken. Te hogy vagy ezzel?

Szeretek itt élni, ez is az otthonom lett, de Mindszent is az otthonom, mert ott a családom. Vagyis itthonról megyek haza, mert a haza ott van, ahol a szeretteim. Az identitásom része, hogy vidéki vagyok, és ezzel leginkább akkor szembesültem, amikor baráti körbe egyszer elkezdődött a vidékizés. Iszonyú bántónak éreztem az egészet, és amikor jeleztem, hogy én is vidéki vagyok a válasz csak annyi volt, hogy jó, de nem vagy olyan. Milyen? Pontosan milyenek a vidékiek? A vidékieket egy nagy, közös tulajdonságokkal rendelkező csoportnak tekinteni, és bizonyos tulajdonságokkal felruházni egyszerű sztereotípia, a csoportalapú megbélyegzést pedig elfogadhatatlannak tartom.

Ez az egész történet nem feltétlenül az identitásom szempontjából volt érdekes, sokkal inkább azért, mert szembesített azzal, hogy ez a féle megkülönböztetés még mindig létezik. Tény, hogy vannak vidék és a főváros között gazdasági és kulturális különbségek, egy vidéki kisvárosban például a kultúra hozzáférhetősége nem olyan magától értetődő, mint Budapesten. Itt a hét minden napján elmehetsz múzeumba, koncertre, színházba, tényleg akárhova. Ez nagyon fontos a számomra, erről nem tudnék lemondani soha. Persze közben imádok hazajárni, a Tisza-part csöndje, a kicsit lassabb élet azért nagyon hiányzik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

„Soha nem fogok férjhez menni!”

Brownie 2017. május 9., kedd 14:34

Elmesélem, milyen nyomokat hagyott kamasz éveimben a család szétszakadása és az az állandó hiányérzet, ami olyan sokáig munkált bennem a szüleim válása után.

Késő este van, a bátyám békésen alszik, én csak forgolódom. Érzem, hogy valami nem oké. Anya, apa és mama kupaktanácsot tartanak a nappaliban. Kíváncsian leskelődöm a hálószobánk résnyire nyitva hagyott ajtaján. Túl komolyak az arcok. Vagy inkább komorak és csalódottak. Vitatkoznak, de csak halkan, hogy a lurkók fel ne ébredjenek. Öt éves voltam, és ez az első gyerekkori élményem, amire tisztán emlékszem. A következő kép az, hogy édesanyámmal és bátyámmal kézen fogva battyogunk a buszmegállóba. Költözünk az anyai nagyszülőkhöz. Ekkor még fogalmam sem volt, mi folyik körülöttem és nem is nagyon firtattam.

Bátyámmal együtt sodródtunk az eseményekkel, elfogadtuk, amivel az élet megkínált minket. Szerető közegben nőttünk fel és a családtól mindig mindent megkaptunk, amire vágytunk. Csak maga a család fogalma alakult át egy kicsit nálunk. Másfajta jelentést kapott, mert egyik napról a másikra elvált szülők gyerekei lettünk. És ezzel sajnos nem vagyunk egyedül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gryllus Dorka: „Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik a színház”

Síznház.hu 2017. május 6., szombat 16:24

Színházi fellépései mellett arról is kérdezte a Színház.hu szerzője a színésznőt, vissza kíván-e térni Berlinbe, ahol a hazai szereplései mellett szintén szép filmes karriert futott be.

Szinte nincsen hazai film Gryllus Dorka nélkül, most éppen a Brazilok című M. Kiss Csaba-rendezésben van egy epizódszerepe. A színésznő mostanában újra látható színpadon is, méghozzá a Frida című előadás címszerepében, Duda Éva rendezésében, az Átrium Film-Színházban.

A Színház.hu interjúját szemlézzük.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Vert, megerőszakolt és kémkedett utánam!"

Brownie 2017. május 4., csütörtök 07:47

Egy fiatal nő az Imguron osztotta meg a világgal, milyen rémisztő üzeneteket kapott volt férjétől a házasságuk alatt.

Nem könnyű egy bántalmazó kapcsolatból kilépni, ám a legtöbb áldozat számára még nagyobb nehézséget jelent, hogy segítséget kérjenek és megosszák az átélt borzalmakat a környezetükkel vagy egy szakemberrel. Egy bátor Imgur-felhasználó példájából azonban sokat tanulhatnak a sorstársak, miután a fiatal nő három évvel a válása után kitálalt: screenshotok segítsgével mutatta meg a világnak azokat az árulkodó SMS-eket, amelyeket volt férjétől kapott. Nem, nem bókok és romantikus üzenetváltások következnek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A végső érv a futás mellett: a futók jó fejek

Rimai Tímea Éva 2017. május 2., kedd 18:30

2016 augusztusa óta futok, szóval óriási a tapasztalatom a témában, nyugodtan kinyilatkoztathatom a tutit. Na jó nem, de abban biztos vagyok, hogy az emberek sokkal kedvesebbek lesznek veled, ha rendszeresen futsz. A többi futó legalábbis mindenképp.

Ha a nullkilométeres futóknak szóló praktikus tanácsaink még mindig nem győztek volna meg arról, hogy neked futni kell, mondom a döntő érvet. A futók megdöbbentően jó fejek egymással. És ahhoz, hogy ezt megtapasztald, nem kell se ügyesnek lenned, se gyorsnak. De még az se kell, hogy valamelyik futóklub tagja legyél. Egyszerűen elég, ha futsz. Bárhol. Bárhogy.

shutterstock 378944716
Távolról sincs vége, olvasson még »

Bevállalós színdarabtól Felhőcirkuszig: ezek lesznek a legjobb dolgok Kapolcson idén

rté 2017. április 29., szombat 12:12

Bulis franciák a panorámaszínpadon, napindító jóga és énekes workshop Harcsa Veronika udvarában, Felhőcirkusz és zsonglőrbohócok a Cirque du Tókertben. A legjobb helyek és programok az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján, a Művészetek Völgyében.

Július 21. és 30. között tartják a 27. Művészetek Völgyét. Idén három faluban, Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden lesznek programok. Végiglapoztuk a programfüzetet, mutatjuk, szerintünk melyik az az öt helyszín, ahol a legjobb bulik vagy épp a legelgondolkodtatóbb előadások várhatók.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mi jön a nagy szerelem után?

Csonka Balázs 2017. április 27., csütörtök 16:25

Sákovics Diana könyvével nem utazást kapsz, hanem térképet: és ezzel bizony többre mész, ha az út a sajátod. Bonyolultnak hangzik? Pedig nagyon egyszerű: a Hol rontom el? című könyv nem a tipikus önsegítő kiadvány, épp ezért remekül rá tud világítni arra, hol akadtunk el és merre kéne továbbmenni. Könyvajánló következik.

A Hol rontom el?, ahogy a címe is mutatja, elsősorban felismeréseket ad. Nem önsegítő könyv, nem egyénre szabott pszichológusi ülés, ne is azt várd tőle, hogy elolvasod és minden jobb lesz. Azt várd tőle, hogy segítsen felismerni az elakadásaidat. Hogy kizökkentsen az önsajnálatból, a tehetetlen rágódásból, a másik hibáztatásának kényelméből. Olyan gondolatokat várj tőle, melyek elvezetnek oda, ahol dolgod van. Megmutatják, mit tehetsz meg magadért, a másikért, vagy a kapcsolatért. Nem utazást fogsz kapni, hanem térképet, ami megmutatja, hol vagy most, merre mehetsz, és milyen nehézségekre számíthatsz. Az út azonban a sajátod, neked kell megtenned.

Távolról sincs vége, olvasson még »

40 éve nem untunk rá az Annie Hall-ra

Adamek Alma 2017. április 26., szerda 14:10

Woody Allen 40 éve készítette el minden idők egyik legjobb romantikus vígjátékát.

Április 20-án volt negyven éve, hogy bemutatták Woody Allen kultikus filmjét, az Annie Hallt, én pedig nagyjából 20 évvel ezelőtt, 15 évesen láttam először és nem túlzás azt mondani, hogy Bowie-hoz hasonlóan megváltoztatta az életemet. Ami érthető, hiszen kevés filmben ér össze ennyire a látvány és a szöveg, mint az Annie Hall-ban.

40 éve öltözünk Annie Hallnak.
40 éve öltözünk Annie Hallnak.
Fotó: Facebook.com / Annie Hall
Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés