#VILÁGOM

Szexmeló gyorstalpaló - Itt a SZEXE kisfilmje

Farkas Edina Lina 2017. szeptember 19., kedd 20:04

A Szexmunkások Érdekvédelmi Szervezete (SZEXE) 17 éves fennállása alkalmából nemcsak legújabb kutatásuk eredményeit és szakpolitikai ajánlásait ismertette, hanem Szexmeló gyorstalpaló című kisfilmjüket is bemutatta, amiben olyan kérdésekre kapunk választ, hogy mi a különbség szexmunkás és prostituált között, a hazai szexpiacnak milyen rétegei vannak, vagy, hogy kik azok, akik önállóan, futtató és kényszerítés nélkül dolgoznak a szakmában. A készítők a SZEXE 2017-es felmérésének az eredményeire, a terepmunka tapasztalataira, a szervezet szakpolitikai ajánlásaira, nemzetközi szakértőkre és itthon dolgozó szexmunkások történeteire támaszkodtak. A filmet most nálunk láthatjátok először.

"Ebben a filmben azokra koncentráltunk, akik függetlenül, saját zsebre dolgoznak, és nem kényszeríti őket más személy. Őket hívjuk szexmunkásoknak. A SZEXE 17 éve dolgozik a terepen és a jogvédelemben is prostituáltakkal, szexmunkásokkal, így az interjúalanyaink az ő ügyfeleik közül kerültek ki. Ezek az emberek nemigen álltak volna szóba velünk vagy más újságíróval, ha nem az érdekképviseleti szervezetük biztosítja őket afelől, hogy bízhatnak bennünk."

– magyarázta Papp Réka Kinga, a SZEXE munkatársa a filmmel kapcsolatban, és azt is elmondta a Díványnak, hogy szervezetük idén hatalmas fejlődésen ment keresztül, vagyis a helyzetre reagáló érdekképviselő szervezetből proaktív, saját szabályozási koncepciót képviselő csoporttá vált. Ez annyit jelent, hogy a tizenhét évnyi tapasztalatnak és kapcsolatoknak köszönhetően már nemcsak jogsegélyt nyújtanak, segélyvonalat tartanak fent, szociális munkát végeznek (terepen és az egyesület irodájában), óvszert és egészségügyi tanácsot osztanak, orientálják és támogatják a nehéz élethelyzetben lévő szexmunkásokat, hanem kutatni is tudják az amúgy rejtőzködő közösség körülményeit, és kialakított kapcsolati hálójukon keresztül a szexmunkások véleményét is ki tudják kérni, mielőtt szakpolitikai ajánlásokat fogalmaznak meg velük kapcsolatban.

A filmet a Zöld Pók Filmműhellyel közösen készítették, amely civil szervezetekkel együttműködve immár kilencedik éve szerez kisfilmeket, webes videókat és hozzájuk kapcsolódó kampányokat, hogy nehezen megérthető kérdésekben, tabusított témákban könnyen emészthető, érzékenyítésre alkalmas információkat adjon át a médiafogyasztó közönség számára.

A film három éven keresztül készült

A szexmunka megítélése Magyarországon jellemzően negatív, ezért a benne dolgozók – félve a megbélyegzéstől és a retorzióktól – rejtőzködve élnek, ráadásul a gyakori rendőrségi vegzálások, a hatóságok áldozathibáztató és sok esetben megszégyenítő magatartása miatt egy általános, nagyfokú bizalmatlanság is kialakult bennük, (nemcsak a rendőrség, hanem mindenféle hatósági szerv irányába), így eleinte azokkal a szervezetekkel is nehezen állnak szóba, akik értük dolgoznak. A SZEXE munkatársainak is sok éves bizalomépítő munkájába került, hogy kutatásokat végezhessenek közöttük, és hogy egy olyan filmet készíthessenek, amelyben a szexmunkások a saját tapasztalataikról vallanak.

A filmen összesen három évet dolgoztak a SZEXE területi terepmunkásai, az interjúkból, a szexmunkások személyes történeteiből pedig könyv is készült. Az Aki kurvának áll: szexmunka sztorik hat ember személyes történetén keresztül mutatja be, hogy a magyarországi szexpiac független szereplői milyen jogi környezetben és körülmények között dolgoznak. A könyv november 9-én jelenik meg a Kossuth Kiadónál.

Ha olvasnál még a témában, itt találod a hazai szexmunkások helyzetéről szóló cikkünket, amit a SZEXE kutatása és szakpolitikai ajánlásai alapján írtunk, itt pedig a hazai gyermekprostitúcióról olvashatsz egy riportot.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Túl a félmaratonon: kicsit belehaltam, de megcsináltam

Rimai Tímea Éva 2017. szeptember 19., kedd 16:41

Ha csak azért kattintottál, mert kíváncsi vagy hogy sikerült-e: igen, szeptember 16-án lefutottam a félmaratont Szigligeten. Igazából csak ez a lényeg, minden más csak felesleges agyalás. De persze nem én lennék, ha nem agyalnám túl. (A felkészülésben és a versenyen is a Runner's World edzője, Sipos Fanni segített.)

Csapjunk is bele a nyafi közepébe: az időm 2 óra 13 perc lett, ami kb. tíz perccel rosszabb mint aminek igazán örültem volna. Egyébként még ezzel is a középmezőnyben végeztem: a kategóriámban (21-35 éves nők) a 147 indulóból 73. lettem. Ez elsőre ilyen távon – pláne ilyen szintkülönbséggel nehezítve –elég jónak számít. Azokban a pillanatokban, amikor sikerül elengednem a teljesítménykényszert, be is látom, hogy nem az elég jó idő, és nem az elég jó helyezés számít, hanem egyedül az a tény, hogy lefutottam 21 kilométert. Önerőből. Miközben pár éve eszembe se jutott volna, hogy nekem keresnivalóm lenne egy ilyen versenyen – nem hogy indulóként, nézőként sem. Hogy milyen volt végül mégis részt venni egy ilyenen? Mesélek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Kurvák jöttek vizsgálatra!" Segítséget nem, vegzálást annál többet kapnak a hazai szexmunkások

Farkas Edina Lina 2017. szeptember 15., péntek 11:41

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE) az új felmérései és szakpolitikai ajánlások mellett most egy rövidfilmmel is kijött, melyben szexmunkások beszélnek a személyes tapasztalataikról. A Szexmeló gyorstalpaló című film és a SZEXE tapasztalatai alapján a hazai szexmunkások helyzete évről évre rosszabb: nem javult a jogi környezet, stigmatizálják őket, a hatóságoktól pedig nem mernek segítséget kérni, mert védelem helyett sokszor csak egy feljelentést, egy sárga csekkel, vagy egy adag áldozathibáztatást kapnak.

"A magyar átlagnak nincs sok tudása a szexmunkásokról, de annál több marhaságot képzelnek róluk" 

mondja Papp Réka Kinga, a SZEXE munkatársa és bővebben is kifejti, mire gondol: "A prostituáltak nem fogalmatlan emberek, nem egy infernális, hozzánk nem hasonló réteg. Ellenben az igazság az, hogy a legtöbbjük gyerekes, és sok esetben egyedülálló anya. Nagy része iskolázott, sokan egyetemisták, érettségizettek, ha szembejönnek velünk az utcán, nem mondanánk meg róluk, hogy mivel foglalkoznak

De nem is nagyon vallanák be, félve a megbélyegzéstől és a retorzióktól. Nem véletlen, hogy a filmben is arc nélkül vállalják a szereplést azok, akik önszántukból dolgoznak a szexiparban. Motivációik ugyan mások, de az közös bennük, hogy a többségi társadalom stigmatizálja őket, és hogy nagyon nincsenek könnyű helyzetben, ha önállóan és legálisan akarnak itthon dolgozni. Ennek legfőbb oka, hogy hazai prostitúciós törvényi szabályozás védelem helyett kiszolgáltatja őket, nem csak az emberkereskedőknek, futtatóknak, de veszélyes helyzeteknek és maguknak a hatóságoknak is. Más nemzetközi példákkal ellentétben a magyar állam a tűrés - tagadás köztes állapotában van, ami annyit tesz, hogy bár legális nálunk a prostitúció, mégis számos jogszabály akadályozza a szexmunkások önálló és törvényes munkavégzését.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Úristen, szombaton félmaratont futok!

Rimai Tímea Éva 2017. szeptember 14., csütörtök 15:15

A félmaratoni felkészülés hajrájához értem: már csak rá kell pihennem a versenyre, és elhallgattatni a fejemben a pánikoló kezdőt, aki nem is érti hogyan jutott el pár hónap alatt idáig. A felkészülésben egyébként végig a Runner's World edzője, Sipos Fanni segített, úgy érzem a szakértelme nélkül nem sok esélyem lett volna.

Május 29-én volt az állapotfelmérésem, azóta – hajnalban, este, hétköznap, hétvégén, esőben, szélben, napsütésben, vigyorogva és bőgve – lefutottam összesen 345 kilométert, és szeptember 16-án, szombaton rajthoz állok Szigligeten. Beleborzongtam ahogy ezt leírtam. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gödör mélyén az öncsonkítás vár

Dívány 2017. szeptember 8., péntek 20:01

Péternek néhány éve lett egyértelmű, hogy mentális betegséggel küzd. De milyen érzés ez a mindennapokban? És milyen, amikor nagyon fáj? Erről írt nekünk.

Hiába tartoznak a mentális betegségek a leggyakoribb betegségek közé, nem váltanak ki belőlünk túl sok empátiát. Hajlamosak vagyunk a betegeket hibáztatni állapotukért, elvárnánk, hogy oldják meg önerőből a problémájukat, hogy szedjék össze magukat. Hogy miért? Talán azért, mert a legtöbb embernek csak részleges tapasztalata van arról, milyen az, amikor teljesen szétesik odabent (például egy szakítás vagy egy közeli hozzátartozó elvesztése nyomán), amikor tehetetlen a benne munkáló erőkkel szemben. Korábban írtunk arról, mennyire abszurd lenne hasonlóan kezelni a testi sérüléseket, betegségeket. Nyilván soha eszünkbe sem jutna egy levágott kezű embertől elvárni, hogy a nézőpontváltástól gyógyuljon meg. Persze a testi fájdalom, betegség terén sokkal több a személyes tapasztalatunk. De mi segíthet hozzá minket ahhoz, hogy jobban megértsük a pszichés problémákkal küzdőket? Leginkább az, ha meghallgatjuk hogy is vannak ők a bőrükben.

Olvasónk - nevezzük Péternek - éppen erről írt nekünk. Őszinteségét köszönjük.

Arról, hogy pontosan milyen zavarban szenved, nem írunk. A távcímkézés ugyanis erősen félrevisz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Maratonnal gyűjtöttek az ugandai gyerekeknek

Szvetlana 2017. szeptember 7., csütörtök 18:23

Bár a jótékonykodás egyre gyakoribb jelenség nálunk is, azért még messze vagyunk attól, hogy bevett szokásként beszéljünk róla. Pedig már számtalan módon megtehetjük. A Londonban élő magyar házaspár például egy ugandai túrán nemcsak maratont futottak, hanem önkénteskedtek, sőt, 230.000 forintnyi adományt is gyűjtöttek közösségi finanszírozás útján. A pénz a Bugabira Általános Iskolának ment, amely az egyedüli kiugrási lehetőség az ottani gyerekek számára.

Kazincbarcika - London - Uganda 


"Az YesStories a SayYesMore (Többször mondj igent) előadássorozatán hallottam először az Ugandai Nemzetközi Maratonról, amely egyben az ország legnagyobb adománygyűjtő eseménye." -

meséli a kazincbarcikai panelokból Angliába emigráló házaspár férfi tagja, Rikter Levente, aki mellett ott ül felesége, Gordos Szilvia is. Skype-on beszélgetek a párral, akik nemrég értek haza a napi munkából, mindketten egy nemzetközi multinacionális cégnél dolgoznak, Levente, mint irodai menedzser, Szilvi, mint személyi asszisztens. Nyolc évvel ezelőtt, amikor megérkeztek Angliába, nem egészen ilyen munkakörrel kínálták meg őket, mert ugyan volt nyelvvizsgájuk - de ahogy az lenni szokott, már ami a magyar nyelvoktatást illeti - gyakorlatban nem igazán tudták kamatoztatni az elméleti tudásukat. Így kénytelenek voltak a munkaerőpiac hierarchiájának a legalján keresgélni, és elhelyezkedni. Szilviék minden nehézség ellenére úgy gondolják megérte maradni, hiszen "A" és "B" hitel helyett ma már olyan egzisztenciával rendelkeznek, ami nem valószínű, hogy otthon összejött volna. Jelenlegi fizetésükből végre megtehetik - ami után Magyarországon az átlagkeresetűek legtöbbje csak vágyakozik - hogy szabadidejükben világot lássanak.

És meg is teszik: hátizsákos turistaként bepótolták az utazás nélkül töltött éveket, jóformán bejárták egész Európát, idén pedig úgy alakult, hogy az Uganda Maratonon keresztül egy olyan túrán vettek részt, ami nemcsak kimozdította őket a komfortzónájukból, hanem hozzásegítette őket ahhoz is, hogy másokon segítsenek. 

Nekem kaland, nekik segítség

A szervezett utazás résztvevői ugyanis itt a pénzükért cserében a klasszikus nyaralós programok helyett az ugandai karitatív szervezetek projektjeinek a munkáját segítik, mindemellett betekintést nyernek a helyiek mindennapjaiba, kultúrájukba, és megismerkednek a környék természeti látnivalóival. A "kalandtúrának" a maraton - ami egyben az ország legnagyobb adománygyűjtő eseménye - adja a gerincét, ahol együtt futnak a helyiek és a világ különböző pontjáról érkezők.

"A helyiek végig szurkoltak a mezőnynek, amikor elfáradtunk, futottak velünk vagy épp vizet hoztak nekünk." - mesélik, és hozzáteszik, szükség is volt a támogatásra, hiszen nem voltak hozzászokva a durva emelkedőkhöz, a magas páratartalomhoz, és a majd negyven fokos hőséghez. A résztvevők egyébként különböző távokból válogathatnak, vagyis ha valaki nem akarja/tudja bevállalni a maratont, akkor próbálkozhat a félmaratonnal, vagy a 10 kilométeres távval. Ha pedig valaki inkább az önkéntesek (vízosztók, egészségügyi csapatok, időmérők) csapatát szeretnék erősíteni, arra is van lehetőség.

Az utazásuk előtt pénzadományt is gyűjthetnek közösségfinanszírozás útján, hogy pontosan milyen projektek fejlesztéséhez, azt az Uganda International Marathon weboldalán lehet kiválasztani. Például tiszta ivóvízre, oktatásra, iskolai menzára, és olyan átfogóbb projektekre, mint a fogyatékkal élő gyerekek támogatására, kórházak és szülészeti fejlesztésére, a HIV vírus és AIDS elleni harc kiterjesztésére, vagy a női egyenjogúságot megcélzó programokra. Az utazás árával pénzt nem adományozunk, a befizetett összeg kizárólag a futóverseny akkreditációját, a repülőjegyeket, és a prgoramokat tartalmazza. Ha a helyi önkéntes munkán kívül pénzt is szeretne valaki adományozni, azt vagy a helyszínen teheti meg, a maraton napján, vagy, ahogy Leventéék is tették, közösségfinanszírozás segítségével.

"Csak létre kellett hoznom egy saját profilt valamelyik közösségfinanszírozó oldalon, ahol részletesen leírtam, pontosan mire szeretnénk pénzt gyűjteni. Szilvivel a Bugabira Általános Iskola projektjét választottuk, ami tanulási lehetőséget biztosít azok számára is, akiknek a szülei amúgy nem tudnák kifizetni a gyerekeik iskoláztatásával járó költségeket" - meséli Levente.

"A munkahelyünkön emailben hívtuk fel a kollégáink figyelmét az adománygyűjtésünkre. Szinte mindenki utalt valamennyit." -meséli Szilvi. Ugyanezt a magyar ismerőseikről nem tudták elmondani, ugyanis Facebook felhívásukra csak egy-két ember nyitotta ki a pénztárcáját. Szerinte a legtöbben vagy nem tudták, hogy működik a közösségi finanszírozás, vagy attól tartottak, hogy a pénzük nem is az ugandai iskolának megy. Mindkettő igaz lehet és az is tény, hogy míg tőlünk nyugatabbra természetes, hogy a civilek önkéntes munkával, pénz vagy tárgyi adománnyal segítenek bizonyos ügyeket, projekteket, addig nálunk ez még az elején jár és sokan még az adójuk egy százalékával sem bánnak tudatosan, nemhogy rendszeres adományozók lennének. Pedig a jótékonykodás meghatározó az egyén és a társadalom viszonya szempontjából, ráadásul pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy pozitív érzelmeket idéz elő az adományozónál.

Angolosan crowdfunding

A crowdfunding lehet adakozás, amikor a finanszírozók önzetlenül ölnek pénzt egy szimpatikusnak ítélt kezdeményezésbe, nagyobb összegeknél viszont részvényessé válhatnak, és részesedhetnek a bevételből. Az, aki ma tömegfinanszírozásra ad pénzt, olyan projektbe fektet be, amelyből nem feltétlenül remél megtérülést, de úgy gondolja, szegényebb lenne a világ nélküle. Az oldalak sok esetben lekövethetők és ellenőrizhető az is, hogy az adott intézmény, szervezet mire használja fel a támogatásokat.

Arról nem beszélve, hogy ma már tényleg számtalan módja létezik a segítségnyújtásnak, tehetünk névtelen felajánlásokat, de úgy is segíthetünk, hogy közben mi magunk is jól szórakozunk különféle adománygyűjtő közösségi, kulturális, sport programok segítségével. Így tettek Leventéék is, akik az útjuk során önkéntes munkát végeztek, önszorgalomból pedig 230 000 forintot gyűjtöttek össze egy ugandai iskolának. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Ha hív, tudom, hogy életben van"

Farkas Edina Lina 2017. szeptember 4., hétfő 17:25

Khaled a háborús Szíriából érkezett 2014-ben, fiatal felesége pedig jelenleg is Aleppóban él, abban a városban, ahol decemberben nők és gyerekek tízezrei haltak meg a rezsim és az orosz légierő heves támadásai során. Míg az aleppói pokolban kórházakat bombáztak, több százezer ember pedig az ostromgyűrű kellős közepén rekedt, addig a magyar Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal 2016. decemberében először első fokon, majd márciusban másodfokon is elutasította a 23 éves nő családegyesítésre vonatkozó kérelmét. Khaled jogi képviselője Alföldi András, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa jogsértésre hivatkozva felülvizsgálati kérelemmel élt és a bíróság elé viszi az ügyet. Mindeközben a férfi mindenféle állami integrációs program nélkül, kizárólag civil szervezetek segítségével elhelyezkedett a munkaerőpiacon, lakhatást szerzett, és egyre jobban beszél magyarul. Riport.

Khaled izgul

Tolmács segítségével próbálom megértetni vele, hogy ez nem hivatalos meghallgatás, nincsenek jó és rossz válaszok, csak beszélgetünk. Nemrég végzett aznapi műszakjával egy budapesti idősek otthonában, ahol gondnokként dolgozik: füvet nyír, fákat metsz, virágot locsol, elvégzi a kisebb javításokat. Bár az intézmény mindenben támogatja őt, és a riport ellen sincsen ellenvetésük, mégis arra kérnek minket, hogy az intézmény nevét ne írjuk le. Az elmúlt hónapok alatt aztán többször visszatértem Khaled munkahelyére, ami egyben otthona is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csak ültök a metrón, mint a zombik

Dívány 2017. szeptember 1., péntek 19:21

A drogos életében nincs felelősség, csak szabadság. Egy pontig. Aztán már irigykedve figyel mindenkit, akinek kontrollja van az élete felett. Bajzáth Sándor írása.

Hogyan lát egy drogos minket, dolgozó, gyereket nevlő, munkába rohanó embereket? Mit gondol rólunk, az életünkről akkor, amikor már szabadulna a drogtól? És mi köze ennek az egésznek a felelősségvállaláshoz? Többek között ezekről a kérdésekről ír új cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer és alkoholmentesen, felépülésben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért nem adom fel a félmaratont?

Rimai Tímea Éva 2017. augusztus 31., csütörtök 16:35

Kezdőként félmaratonra készülök – csak kicsit közbeszólt az élet. És bár minden okom meglenne rá, mégsem fújom le a versenyt. (A felkészülésben egyébként a Runner's World csapata segít, akik nem csak edzéstervet adnak és kínoznak csütörtök hajnalonként, de ha úgy hozza a sors, lelki támogatást is nyújtanak, amiért külön hálás vagyok nekik.)

„Jó, feladod, nem futsz többet, ennyi. De képzeld el magad a félmaraton napján, abban a percben, amikor ahelyett, hogy elrajtolnál Szigligeten, otthon ülsz, és magadat sajnálod. Na, az milyen lesz?” –kérdezte egy nagyon kedves barátom, amikor panaszoltam neki, hogy szar az élet, és hagyom a francba ezt a félmaratonosdit. A fenti egyszerű kérdésével végül simán meggyőzött arról, hogy kaparjam össze magam, és menjek el végre futni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Viszlát, kedves komfortzónám!

S-W. Zsó 2017. augusztus 28., hétfő 00:00

Az egész egy tökéletesen időzített hírlevéllel kezdődött. Nyár közeledtével éppen azon töprengtem, hogy jó lenne végre valami "őrültséget" csinálni. Tavaly a sziklamászással próbálkoztam és egész jól vettem az akadályokat. Ezen felbátorodva gondoltam, itt az ideje egy újabb izgalmas kalandnak, ami a félelem leküzdésének katarzisával jár, és amitől tuti, hogy megint búcsút inthetek majd a komfortzónámnak.

Pár nappal később egy elég motiváló e-mailre bukkantam a postaládámban; a Meglepkék.hu küldte és az újdonságkeresésről, az élmények pszichológiájáról szólt. Ez a néhány sor adta meg a végső löketet ahhoz, hogy valóra váltsam egy régi álmomat:

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az előítéletek leronthatják a nők kognitív teljesítményét

Ico 2017. augusztus 25., péntek 19:12

Egy 27 ország lakosait megvizsgáló kutatás eredményei alapján úgy tűnik, azokban az országokban, ahol kevésbé meghatározóak a nemi sztereotípiák, jobban teljesítenek a nők, mint a férfiak, míg a konzervatívabb országokban mindennek a fordítottja igaz.

Psychological Science-ben megjelent, öt kontinens és 200.000 férfi és nő kognitív képességekkel kapcsolatos adatait megvizsgáló tanulmány eredményeiről aThe Conversationszámolt be. Az emlékezőképességet tesztelő feladatok során a nemek közti egyenlőségre törekvő országokból (Svédország, Dánia, Hollandia, USA, és az európai államok többsége) származó nők jobban teljesítettek, mint a konzervatívabb országokban (Ghána, India, Kína, Dél-afrikai Köztársaság, Oroszország, Görögország, Spanyolország) élő társaik, sőt, ők a férfiakat is maguk mögé utasították. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csak a babázástól nem lesznek okosabbak a lányok

Farkas Edina Lina 2017. augusztus 18., péntek 19:52

A biológiai nemek alapján tulajdonított személyiségvonásokra, viselkedésformákra és nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiák több szempontból is károsak, és a gyerekek már egészen fiatal korban találkoznak velük. De most tényleg baj, ha a lányokat főleg babázni tanítjuk és Csipkerózsikát olvasunk fel nekik, Pistikének pedig megengedjük az erőszakos játékot, csak mert fiú?

A napokban jött ki a BBC videója, amiben azt láthatjuk, hogy Marnie-t kisfiú, Olivért pedig lány ruhába öltöztetik, majd a cseréről mit sem tudó önkénteseknek adják őket, akiket arra kérnek, hogy a játszószőnyegen foglalják le a gyerekeket. Azt, hogy mennyire mélyen gyökereznek bennünk az előítéletek, remekül igazolja, hogy a magukat nyitott, liberális gondolkodásúaknak valló önkéntesek Marnienak a sztereotípiáknak megfelelően játékbabát és plüssállatot, míg Olivérnek építőkockát, legót és robotot adnak. Aztán jól meglepődnek saját magukon, és azon, hogy a gyerekek nem is olyan neműek, mint amilyennek gondolták őket a ruhájuk alapján.

De miért gond ez?

Az, hogy a gyereket a korai időszakban milyen ingerek érik, befolyással van arra, hogyan fejlődik. Épp ezért lehet meghatározó, hogy milyen játékokat adunk a kezükbe, pláne, hogy a különféle játékok különféle kompetenciákat erősítenek, vagyis míg a babák, valamint a cuki plüssállatok leginkább az érzelmi intelligenciát, a gondoskodó képességet, az empátiát és a szociális érzékenységet fejlesztik, addig nem tanítanak matematikai gondolkodásra, vagy nem segítik a térbeli tájékozódást. Nem úgy, mint a fiúsnak kikiáltott játékok, mint például a legó vagy a konstrukciós játékok, amelyek hatására a gyereknek jobb lesz a térlátása, a kombinációs készsége, a kreativitása, az analizáló és szintetizáló készsége.

Ez pedig azt jelenti, hogy a korai játékválasztással befolyásolhatjuk a felnőttkori esélyeiket, hiszen a matematikai gondolkodás szükséges a legtöbb olyan "férfias" szakmához, pozícióhoz, amelyeket jelenleg főleg férfiak töltenek be. A kislányok babázása pedig - ami ugye az empátiát és a gondoskodás képességét fejleszti - részben magyarázatot adhat arra, miért vannak túlsúlyban a nők a szociális szférában. Természetesen a játékok nemi alapú kategorizálása a fiúkra is hatással van, és nem feltétlen pozitív értelemben, hiszen míg a lányoknak gyakrabban engedik meg, hogy azzal játszanak, amivel szeretnének, a fiúkat nem ritkán egyenesen tiltják az olyan lányos dolgoktól, mint a babázás, vagy a főzőcskézés. De az is gyakori, hogy esetükben az erőszakosabb játékokat a szülők és a pedagógusok hajlamosak bagatellizálni és egy "Á, ő mégiscsak egy fiú!"  mondattal elintézni. Pedig a kisfiúknak éppúgy szükségük van rá, hogy megtanulják játékon keresztül - amire igen, a legjobb módszer a babázás és a különféle szerepjátékok - a gyengédség, az empátia és az egymásról való gondoskodás fontosságát.

De a gondoskodás képessége mellett legalább annyira lényeges, hogy egyéb készségek is fejlesztve legyenek, ezért nem árt, ha olyan - a gyerek fejlődési szakaszának megfelelő - játékokat vásárolunk, amelyek a különböző kompetenciáikat erősítik. Ilyenek például az építőjátékok, a kockák, amelyek már csecsemőkortól kezdve serkentik a látás, a szín- és térérzékelés fejlődését, jó hatással vannak a kreativitásra és a képzelőerőre, ráadásul teljesen gendersemlegesek, így biztos, hogy nem zavarnak be a gyerek nemi identitásának fejlődésébe, és továbbá káros sztereotípiákat sem erősítenek. Utóbbiakkal egyébként egyre több játékbolthálózat is próbál szakítani oly módon, hogy a játékokat az üzlet polcain nem nemek alapján különítik el, hanem egyéb kategóriák szerint szeparálják őket. Sőt, egyre gyakoribb az is, hogy a falfestéshez sem használnak olyan sztereotíp színeket, mint a rózsaszín és világoskék, azt remélve ettől, hogy így a beidegződött nemi előítéletek nem, vagy legalábbis kevésbé befolyásolják vásárláskor a szülőket.

Biztos, hogy a férfiak vezetőnek, a nők pedig gondoskodásra termettek?

Egy kísérlettel azt a felvetést szerették volna igazolni, hogy a szociális pályákon azért van több nő, mert ők jobban értenek az érzelmekhez, míg vezető pozícióban azért vannak többségben a férfiak, mert érdeklődésük racionálisabb, logikusabb. És mindez persze geneteikusan kódolt.

A kutatásban párnapos csecsemőket teszteltek, mert úgy gondolták ilyen fiatal korban szinte teljes mértékben ki lehet zárni a szocializáció hatását. A teszt alatt pedig az vizsgálták, hogy a csecsemők az emberi arcra vagy a mobiltelefonra fókuszálnak jobban. A genetikus meghatározottság hipotézise beigazolódni látszott, hiszen az eredmények azt mutatták, hogy a lány csecsemők tovább fókuszáltak az emberi arcra, a fiúk pedig a telefonra. Mindez óriási visszhangot váltott ki, és az eredményt, mint győztes zászlót lobogtatták azok, akik úgy vélték, bizony okkal vezetik férfiak a világot, hiszen a kísérletből is kiderült: szellemi kompetenciáik biológiailag erősebbek, mint a nőknek.

A kísérlet viszont egy ponton sántított: ugyanis olyan csecsemőkkel végezték el, akik vagy kékbe, vagy rózsaszínbe voltak öltöztetve, vagyis a kísérletet végző alanyok tudták, hogy kislány vagy kisfiú fekszik előttük, így másként is viselkedtek, grimaszoltak, beszéltek hozzájuk.

Mielőtt újrakezdték volna a tesztet, előtte a babákat egyöntetűen fehérbe öltöztették, és ezúttal a reakciók között nem volt eltérés. Tehát a korábbi különbség oka nem a babák genetikájában, sokkal inkább a kísérletet végzők beidegződéseiben, a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiáikban gyökereztek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Közeleg a félmaraton: egyszerre imádom és gyűlölöm

Rimai Tímea Éva 2017. augusztus 18., péntek 15:18

Kezdő futóként félmaratonra készülök – már csak egy hónap van hátra, és egyszerre imádom és gyűlölöm az egészet. A felkészülésben a Runner's World futómagazin edzői és szakértői segítenek. Futónapló a Díványon, hatodik rész.

Ahogy legutóbb ígértem, ezúttal a futás lelki oldaláról lesz szó. Mielőtt belevágtam ebbe az egészbe, nem is gondoltam volna, hogy egy ennyire egyszerű mozgásforma mennyire bonyolult érzéseket válthat ki az emberből. "Egyik nap imádok futni, másik nap annyira gyűlölöm, hogy megfogadom, hogy a félmaraton után soha többet nem futok, és beiratkozom inkább balettozni" – írtam két hete, és a helyzet azóta is változatlan.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jó ez a paradicsomlé készítés dolog, csak ne kelljen egyedül csinálni

Lina 2017. augusztus 16., szerda 17:50

A családunkban használt, generációról generációra öröklődő recept annyira egyszerű, hogy még az én korlátozott konyhai képességeimmel is könnyedén kivitelezhető. Mármint kis mennyiségben. Ha ugyanis egy öttagú családnak kell elkészítened a télirevalót, a nap végére tuti nem mosolyogsz majd úgy, mint Horváth Rozi a receptkönyvén.

Tudom fura, de lány létemre annyira nem vagyok oda a konyhai tevékenységekért, pedig apám és anyám is remekül főz, nagyanyám se volt fakezű, ráadásul egy vidéki kisvárosban nőttem fel, ahol természetes volt, hogy azt a lekvárt, savanyúságot, befőttet, ajvárt és padlizsánkrémet ettem, amit elraktunk télire. De ahelyett, hogy jól kimaxoltam volna ilyen irányú képességeimet – ami amúgy csekély mennyiségben, de akad – sajnos csak odáig jutottam, hogy még a családi paradicsombefőzés emlékeibe is feminizmust látok. Amúgy erről (is) a szüleim tehetnek, akik előtt hiába voltak kikövezve a jól bejáratott családi minták, ők mégis összekeverték a szezont a fazonnal, és így történhetett meg, hogy a befőzés nálunk nem anya reszortja, mármint kiváltsága volt, hanem amolyan hangos, közös, és egyben kötelező családi programként zajlott.

lina paradicsom.gif
Távolról sincs vége, olvasson még »

Összeköt, felszabadít, gyógyít és a Szigeten is kipróbálhatod. Mi az?

Zsó 2017. augusztus 15., kedd 00:00

Nem, nem a pia vagy más tudatmódosító szerek (ezeket csak a pillanat hevében tartjuk gyógyírnek), hanem a mozgás- és táncterápia hatásai ezek, amiből mi is kaptunk egy kis ízelítőt a fesztivál nyújtotta keretek között.

Hulla fáradtan, kialvatlanul érkeztem életem legelső Sziget-napjára és egyáltalán nem éreztem a boogie-t a lábamban, vagy azt, hogy eszeveszetten tombolni fogok a várva-várt koncerteken. A Sziget Beach - Cökxpôn Chill Garden felé vettem az irányt, hogy ejtőzzek egyet, de sokadszorra is bebizonyosodott, hogy a délutáni szunyókálás nem az erősségem. Aztán rábukkantam egy sátorra, ahol a fesztiválozók belekóstolhatnak abba, mi is zajlik egy táncterápiás foglalkozáson. Gondoltam, csatlakozom, hátha felráz egy kicsit, amit ott tapasztalok.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Sokba került Pink a Sziget szervezőinek, de 32 millió követőt meg kell fizetni, nem?

Lina 2017. augusztus 9., szerda 18:34

A Sziget első napján, azaz ma este lép fel Pink, a többszörös Grammy díjas, világhírű popénekesnő, akinek olyan magas volt a gázsija, amilyet utoljára csak Prince-nek fizettek ki a fesztiválszervezők. A koncert előtt portréjából szemezgettünk néhány érdekességet.

17 éve a csúcson

2000 óta a legsikeresebb énekesnők között tartják számon, az elmúlt 17 évben összesen hét stúdióalbumot adott ki, és olyan slágereket köszönhetünk neki, mint a Just Like A Pill, vagy a Get The Party Started.

A könnyed számai mellett egyes dalaival - mint a Family Portrait, és a Fuckin' Perfect - pedig fiatalok millióit érzékenyítette fontos témákban, mint a családon belüli erőszak, vagy önmagunk elfogadásának fontossága. 

Ő a legdrágább fellépő idén 

Hiába, meg kell fizetni a népszerűséget, amiben Pink finoman szólva sem szűkölködik, a legnépszerűbb dalát a Youtube-on már több mint 600 millióan hallgatták meg 4 év alatt, a Facebookon pedig több mint 32 millióan követik. A szervezők szerint ilyen nagyságrendű gázsit utoljára 2011-ben Prince-nek fizettek, de a hírek szerint a horribilis pénzért nagy showt várhatunk tőle, valami olyasmit, mint amilyet a Milwaukee-ban tartott fellépésén is produkált. A 38 éves énekesnő két gyermekével érkezett Budapestre, erről az Instagram és a Facebook oldalán is írt bejegyzést:

Sound check ✔️ #budapest

P!NK (@pink) által megosztott bejegyzés,

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért legyen nálad vazelin, ha nyáron futni mész?

Rimai Tímea Éva 2017. augusztus 3., csütörtök 12:22

Hogy utána ne fájjon a zuhanyzás! Kezdő futóként félmaratonra készülök – a dolog pedig nem mindig fájdalommentes. A felkészülésben a Runner's World futómagazin edzői és szakértői segítenek. Futónapló a Díványon, ötödik rész.

A félmaratoni felkészülés tizedik hetében járok: a komolyabb sérülések szerencsére eddig elkerültek, a legdurvább dolog amit fel tudok mutatni, az néhány seb, amit a kidörzsölődés okozott. Mert a sportmelltartós sztori ugyan megoldódott, múlt hétvégén viszont a combjaim nem voltak túl hálásak érte, hogy 16,5 kilométert kocogtam velük harminc fokban. Sziszegtem is utána rendesen a zuhany alatt.

shutterstock 136301591

De még ezzel együtt is, lelkileg sokkal megterhelőbb a történet, mint testileg. Egyik nap imádok futni, másik nap annyira gyűlölöm az egészet, hogy megfogadom, hogy a félmaraton után soha többet nem futok, és beiratkozom inkább balettozni. Emiatt két hét múlva egy teljes naplóbejegyzést szentelek majd a futás lélektanának. Amíg a szakértők válaszaira várok, addig most a profik legjobb szépségpraktikáiról mesélek, és arról, milyen sérülések leselkedhetnek a kezdő futókra.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hosszú Katinka előtt is voltak úszó olimpiai bajnokaink

Farkas Edina Lina 2017. július 29., szombat 17:44

Mindenkinek megvan, ahogy Vitray Tamás sportriporter magából kikelve üvölti a mikrofonba "Gyere Egérke! Gyere kicsi lány!" Mindezt a szöuli olimpia női 200 hát döntője során, amikor a 14 éves Egerszegi Krisztina az első olimpiai aranyérmét nyerte. De anno egy emberként szurkolt az ország Darnyi Tamásnak, Rózsa Norbertnek, Risztov Évának, Czene Attilának, és valószínűleg nagy ováció fogadta győzelme után az első magyar olimpiai bajnokot, Hajós Alfrédot is. A folytatásban most - a teljesség igénye nélkül - olyan hazai úszó olimpiai bajnokokról írunk, akikért valamikor rajongtunk, és akikről azóta egy kicsit elfeledkeztünk. Felidézve sikereiket, személyes történeteiken keresztül kicsit bepillantunk - a botrányoktól sem mentes - magyar úszók világába, de az is kiderül, hogy a nők esélyegyenlősége az olimpián csak 2012-ben valósult meg, és arra is kitérünk, milyen fontos a klub, a szakemberek, a család támogatása, amikor egy élsportoló visszavonul.

Hosszú Katinka háromszoros olimpiai, hétszeres világ- és tizenháromszoros Európa-bajnokként, Egerszegi Krisztina után a második legsikeresebb úszó női olimpikonunk. 

Ő hozta el számunkra a budapesti vizes világbajnokság első magyar aranyérmét a 200 méteres vegyes első helyezettjeként, és ő adta az ötletét annak is, hogy a teljesség igénye nélkül felelevenítsük azoknak az úszó olimpiai bajnokokaink nevét, akik anno a nemzetközi pályákon sorra nyerték nekünk az érmeket.

Hosszú Katinka a 200 méter vegyes győzelme után (2017.)
Hosszú Katinka a 200 méter vegyes győzelme után (2017.)
Fotó: Huszti István / Index
Távolról sincs vége, olvasson még »

"Mások etetésével próbáltam jóllakni"

Brownie 2017. július 24., hétfő 17:23

Fogalmam sincs, hogy fogok-e valaha ugyanúgy nézni a kedvenc finomságaimra, ugyanúgy élvezni azok elmajszolgatását, mint 14 éves korom - a vízválasztó drasztikus fogyás - előtt. Mert lehet, hogy papíron “meggyógyultam”, de az a tíz év kínlódás soha nem merül feledésbe.

Az evészavar egy mentális börtön volt, ahonnan évekig nem tudtam kiszabadulni. A napi gondolataim zöme az ételek, az evés (vagy nem evés) és a súlyom körül forgott, de nem kizárólag azért, mert jobban akartam kinézni. És ez az, amit a kívülállók nehezen értenek meg: egy bulimiás vagy egy anorexia nervosában szenvedő ember számára a hosszas önmegtartóztatás sokkal többet jelent, mint néhány felesleges kilótól való megszabadulás; az önkontroll gyakorlásával legalább egyfajta hatalom lehet a beteg kezében abban a beszűkült, kaotikus világban, amiben boldogulni próbál.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nyaraláson futni? Ez nem volt könnyű!

Rimai Tímea Éva 2017. július 20., csütörtök 15:46

Kezdő futóként félmaratonra készülök – még egy alpesi nyaraláson is. A felkészülésben a Runner's World futómagazin edzői és szakértői segítenek. Futónapló a Díványon, negyedik rész.

Pont egy éve kaptam az e-mailt: ha van kedvem egy hónap alatt felkészülni, elindulhatnék a budapesti reptéren rendezett Runway Run futóverseny öt kilométeres távján. Bár előtte maximum a néhány perc futás-néhány perc gyaloglás váltogatásáig jutottam, mivel a szervezők azt mondták, kezdők is belevághatnak (sőt, Korompay-Túróczi Rékától még edzéstervet és lelki támaszt is kaptunk), elfogadtam a meghívást.

Akkor már jó ideje jártam edzőterembe, úgyhogy legalább az alap állóképességem megvolt, de így is jócskán megszenvedtem életem első kilométereivel. A verseny viszont óriási élmény volt, így aztán rajta maradtam a futáson.

De annyira, hogy most, egy évvel később ott tartok, hogy a nyaralásomon is 15 kilométeres terepfutásra indultam, szeptemberben pedig félmaratont futok Szigligeten. Erről a felkészülésről szól ez a napló, ha a korábbi részek kimaradtak volna, az alábbi keretesben találod a linkeket hozzá. Ezúttal a nyaralós futóélményeimről mesélek, és ugyanebben a témában kikértem egy szakértő véleményét is.

Lemaradtál a korábbi részekről? Itt pótolhatod

Lassan futni nehezebb, mint gondolnád: Mi kell ahhoz, hogy valaki belevágjon egy félmaratoni felkészülésbe, és miért nehéz lassan futni? Ebben a cikkben leírtam.

Már tudom, miért éri meg a reggeli sminkelés helyett inkább futni: Mire jó egy hajnali, közösségi futóedzés, és milyen a tökéletes edzésterv? Itt elolvashatod.

Szakadó esőben futni pocsék, viszont alázatra tanít: Van az úgy, hogy nincs jó idő, mégis edzeni kell, de még ez az élmény is hasznos lehet. Erről mesélek, és arról, milyen a futók ideális étrendje. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

15 dolog, amit a magas emberek sose fognak átélni

nemoszi 2017. július 17., hétfő 14:07

Vannak olyan adottságok, melyekkel meg kell tanulni együtt élni - a legjobb, ha sikerül megszeretnünk őket. Ilyen például a testalkatunk, különös tekintettel a magasságunkra.

Merthogy míg erősdöni vagy fogyni még kisebb-nagyobb megerőltetés árán lehet, nőni már nem fogok, 160 centisen fogom leélni ezt az életem. Más meg 180 centisen, ennyi, el kell fogadni, lehet nem szeretni, de tenni ellene úgyse lehet. Általában inkább az alacsony lét előnyeit tartom szem előtt (a repülőn én kényelmesen ülök, elférek bárhol, etc), de most azért kicsit kinyitottam a panaszládát és megkérdeztem sorstársaimat, őket mi zavarja abban, hogy alacsonyak és hozzátettem a magamét is a listához.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A legfontosabb az életemben? A józanság.

Sákovics Diana 2017. július 14., péntek 17:35

Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns új cikkében arról ír, mi kell a felépülni vágyó függőnek ahhoz, hogy szerethessen, gyereket nevelhessen, dolgozhasson, élhessen. Meg arról, milyen könnyű ennek - vagyis a józanságnak - elfelejteni a jelentőségét.

Mi a legfontosabb, amit egy felépülő függőnek szem előtt kell tartania? Erről ír mai cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő. Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon), valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Tapasztalatairól, valamint az állam és drogozás viszonyáról a Repülök a gyógyszerrel – A kábítószerezés története a szocialista Magyarországon című könyvben írt bővebben. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Veronika az Antarktiszra akar menni

Lina 2017. július 13., csütörtök 16:47

Ha minden jól megy, novemberben Wynne-Hughes Veronika 58 nap alatt, első magyarként fogja átsíelni az Antarktiszt. Felkészült a feladatra: áprilisban az Északnyugati átjáróról tért vissza, ahol 400 km-t tett meg sítalpon két norvég társával, több sebből vérző felszerelésével, és a feladatára teljesen alkalmatlan medveijesztő kutyával. A fiatal nő jelenleg szponzorokat gyűjt, a fennmaradt időben pedig úszik, és szán híján gumikerék húzással edzi a testét. "B" verziója is van arra az esetre, ha nem jönne össze az expedícióhoz szükséges pénz. Wynne-Hughes Veronika most a Díványnak mesélt.

Wynne-Hughes életében nem ez az első eset, hogy próbára teszi magát. Pár évvel ezelőtt hajóstoppal szelte át az óceánt, szállásért és étkezésért cserébe algát takarított és egyéb klasszikusnak számító kisegítő munkát végzett a hajófedélzeten. Mint mondja, egyebek mellett azt is megtapasztalta, hogy utazni minimális összegből is lehet.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért romboljuk le a párkapcsolatunkat hűtlenséggel?

Dívány 2017. július 12., szerda 19:45

A Férfiszemmel blog vendégposztjában öt olyan tényezőt szedett össze, ami a párkapcsolatokban a hűtlenséghez vezetnek.

Nagyon nehéz erről a témáról úgy beszélni, hogy ne essünk bele a klisék és a közhelyek nyúlós mocsarába, mégis teszek most egy kísérletet, hogy elsősorban önmagam számára választ találjak arra kérdésre, hogy alapvetően miért hűtlen az ember. Ne áltassuk magunkat, minden ember, nemtől függetlenül az, legfeljebb egyesek kizárólag fejben, de a többség tettekben is. A legtöbben egyszerűen abból a feltevésből indulnak kik, hogy az emberi faj sosem volt monogám, csak a civilizáció megjelenésével alakult ki az igény erre, tekintve, hogy az örökösödés és annak vagyonjogi konzekvenciái a magántulajdon és a fejlettebb társadalom kialakulásával kényszerítette ki a hűséget.

Ugyanakkor a szexuális tilalomfák már az őskorban is léteztek, legalábbis erre következtetnek a tudósok a primitív népek vizsgálata alapján. Ilyen a promiszkuitás és a vérfertőzés tilalma. A történelem során a kikényszerített monogámia mellett mindig ott volt a hűtlenség is. A mai modern ember pedig mintha egyenesen kérkedne a hűtlenséggel, pedig ezzel nagyon sok fájdalom jár együtt. Most röviden megpróbálom összeszedni az általam felfedezett legfontosabb okokat, melyek elősegítik a hűtlenség egyre nagyobb elterjedését.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért áll be elém??? - sorbanállás és ami kiborító benne

Anomál Amál 2017. július 7., péntek 15:22

Vásárlás? Fogyasztói társadalmunkban egy mindennapos kötelező kör. Nem lehet kibújni alóla, hacsak nem váltunk drasztikusan életmódot. Vásárolunk ételt, ruhát, játékot, telefont, bármit, ami épp kell és a vásárlás általában sorral jár.

De nem csak a vásárlás jár sorral: sorba állunk a postán, az egyetemi beiratkozásnál, az okmányirodában, a rendelőben, gyakorlatilag bárhol, ahol egynél több ember akar valamit elintézni. Fogalmam sincs, naponta hány percet vesztegetek azzal, hogy valahol várom, hogy sorra kerüljek, de egy időben mértem a zsúfolt abc-ben mennyit veszteglek naponta: 15-20 percet is akár, ami persze ilyenkor óráknak tűnik.

shutterstock 330770273

Ez van, el kell fogadni, civilizált társadalomban élünk, és még mindig jobb a kosarat lökdösni magam előtt unottan, miközben a Facebookot scrollozgatom, mint bogyót gyűjteni az erdőben vagy a férjemet várni a barlangban, hogy hazaérjen a mammutvadászatból. A sorban állást nem is az teszi kellemetlenné, hogy unalmas, hanem hogy egy idő után elkezd idegesítővé válni. Folyton radarozzuk a többi embert, és azonnal ugrunk, ha valaki zavaróan viselkedik. Túl közel nyomul a mögöttem álló? Nem halad az előttem álló? Valaki elöl bénázik?

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés