A hónap dilemmája sorozat ötödik részében arról kérdezzük megszólalóinkat, hogy mit gondolnak a mesterségesen előidézett terhességmegszakításról. Ezúttal dr. Németh Gábor katolikus lelkipásztor, erkölcsteológus válaszát olvashatod.
Rendkívül nehéz e bonyolult, számos társadalmi és személyes vonatkozással is bíró kérdésre röviden válaszolni. Kiindulásunk az, hogy a katolikus egyház tanítása szerint minden ártatlan emberi élet tudatos kioltása súlyos bűn.
Megszólalónkról
Ft. Dr. Németh Gábor morálteológus, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának irodaigazgatója.
A nehézség az, hogy az abortusz esetében az álláspontok kibékíthetetlenek: amíg az Egyház egyértelműen és következetesen tanítja azt, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, és mint ilyen, minden szakaszában értékes és védendő, addig az abortusz mellett felszólalók szerint emberi életről csak egy későbbi időponttól kezdve (a megtermékenyüléstől számított 14. vagy 90. nap stb.) beszélhetünk, vagyis akkortól, amikor az ikresedés már nem lehetséges, amikor a magzat már fájdalmat érez vagy kialakulóban van az idegrendszere stb.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
A Katolikus Egyház tanítása szerint az emberi élet olyan érték, amelyet nem lehet más értékekkel, mint például a jólét, a karrier, az önrendelkezés stb. párhuzamba állítani. Éppen ezért fogalmazott úgy 2019 februárjában Ferenc pápa, hogy nem beszélhetünk abortuszhoz való jogról, hiszen aki erre igényt tart, jogot formál arra, hogy egy másik ember élete felett rendelkezzen.
De hivatkozhatunk egyszerűen a józan észre is: minden közösség élni, gyarapodni akar, tehát ha egy civilizáción belül van egy olyan közösség, amely abortuszpárti, az egyén önrendelkezését tartja szem előtt és kevés gyermeket vállal, és van egy másik, amely élet- és gyermekpárti, akkor vajon néhány generáción belül melyikük kerül többségbe? Más a helyzet akkor, ha az anya élete vagy egészsége kerül súlyos veszélybe a várandósság során, hiszen ha két egyformán fontos érték között kell választanunk, akkor értelemszerűen az anya élete mellett döntünk.
Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy az, aki az abortusz mellett dönt, sokszor nem szabadon határoz, hanem a környezete és a társadalom felől érkező nyomásnak van kitéve, ez pedig csökkentheti a felelősségét: ilyen esetben neki minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy helyesen és az élet mellett tudjon dönteni.
