Érdekes, és mindenképp figyelemfelkeltésre okot adó kísérletbe fogott a Mácsai Pál által vezette Örkény Színház. Meghívót kaptunk tőlük Mrożek Tangójának nyílt próbájára, holott azt majd még csak az év legrövidebb napján, azaz december 21-én mutatja be a színház. Mint kiderült az Örkény támogatói ezt a lehetőséget már régóta élvezhetik, azaz hogy beletekinthetnek egy-egy éppen készülő színdarab próbafolyamatába. Most először azonban akár az utcáról is be lehetett sétálni, hogy ötszáz forintért megnézzük, hogyan áll össze egésszé egy előadás, vagyis inkább csak azt, hogyan dolgozik a színész és a rendező.
Mácsai Pál a rendezővel, Bagossy Lászlóval az elején rögtön beavatja a nézőket abba, amit az este látni fognak: hogy kábé hol tart az előadás, milyenek lesznek majd a jelmezek, hogy fog kinézni a díszlet, mi lesz a különbség az első és a második felvonás között, és a többi. Elmondják azt is, hogy most csak a második felvonást fogják nézők előtt próbálni, és hogy senki ne lepődjön meg, ha leállnak, vagy elrontják a szöveget, ez ilyenkor még így megy.
A nézőtéren is sokkal nagyobb a nyüzsgés a szokásosnál, csak néhányan hiszik, hogy az Operába jöttek, mindenki más nagyjából tisztában van vele, hogy ez egy próba, ők így is öltöztek. A színészek smink nélkül, próbaruhában játszanak, és amikor színpadra lépnek, kiköszönnek a közönségnek, az egész nagyon emberi és természetes. Intim dolog belenézni egy készülő előadásba, és valamelyest nyilván feszélyezi is a színészeket, de Máthé Zsolt, Szandtner Anna, Für Anikó, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Pogány Judit és Mácsai Pál is fesztelenül viselkednek, egy idő után már úgy folyik a próba, mintha nem is szinte telt ház előtt játszanának.
Bár a darab se nélkülözi a humort, mégis a nézőtéren ülők akkor nevetnek a legnagyobbat, ha a színészek bakiznak, kiszólnak vagy éppen nézeteltérésbe keverednek egymással vagy a rendezővel. Kicsit kaphatunk abból is, hogyan dolgozik egy súgó, hiszen van, akinél akadozik még a szöveg. Az igazán vicces pillanat mégis az, amikor a rendező véleményével a nézőtérről felhördülve ért egyet néhány teljesen belefelejtkezett, lelkes rajongó.
Sokat le lehet mérni egy ilyen nyílt próbából, például hogy Pogány Judit mennyire döbbentesen felkészült, vagy hogy kinek, hogyan jönnek az ötletek, amik aztán majd kialakítják a kész előadást. Az is nagyon érdekes, ahogy Bagossy olykor kimondja, amit a nézőtéren esetlegesen épp unatkozó, vagy a szereplőt egyáltalán nem látó egyszeri néző gondol, ettől aztán mindenki rögtön vérbeli rendezőnek –vagy legalább is szakértőnek – érezheti magát.
Kellenek az ilyen ötletek a hazai színjátszásba, ez egynek egész biztosan sokáig meg fogja állni a helyét. Izgalmas kísérlet, és keményvonalas színházrajongóknak szinte kötelező is elmenni egy ilyen próbára, de ha nem vagyunk igazi rajongók, egy idő után fárasztó mások munkáját egyhelyben ülve figyelni. Aki azt képzeli, hogy a színészek valamiféle természetfölötti lények, azt ez a kettőre nyúlt másfél óra meggyőzheti arról, hogy ez is csak favágás. A nézőtéren ülők itt még nem egy kész történetet látnak, hanem "iparosokat", akik a történet megrajzolásán fáradoznak, tehát ugyanolyan dolgozó embereket, mint akikkel a hétköznapokban irodákban, boltokban találkoznak. Egy igazán kreatív brainstormingba csöppenni ettől függetlenül kellemes érzés, pláne ha közel érezzük magunkhoz az Örkény Színházat és szereplőit. Ráadásul milyen jó lesz majd a bemutatón látni, hogy ja igen, itt volt az, hogy először otthagyták a nagymamát, de végül az lett, hogy maradtak körülötte jelen volt az ember, amikor az előadás bizonyos részei megszülettek.
