Haránt hasizom

Ha a hasizmaink formálására és erősítésére gondolunk, alapvetően kétféle gyakorlattípus kerül előtérbe. Elsőre bizonyára a hasprés jut eszünkbe: hogy szépen kirajzolódó kockahasat varázsoljunk magunkra az egyenes hasizmaink tónusossá tételével. Másodikra esetleg a csavarások, hogy a ferde hasizmok munkája révén darázsderekat alakítsunk ki.

Kevesen tudják – vagy akarnak vele foglalkozni –, hogy a hasizmaink legmélyebben fekvő rétege nem látványos ugyan, de mindennapi egészségünk, testtartásunk, sőt edzéseink hatékonysága szempontjából is a legfontosabb mind közül. A haránt hasizom (m. transversus abdominis) feladata, hogy „izomfűzőt” képezzen a hasi területen. Felel a gerincünk ágyéki szakasza és a medencénk stabilizálásáért, ebből kifolyólag a core, azaz az erőközpont egyik legfontosabb alkotóeleme. Együtt dolgozik a medencefenék izmaival és a rekeszizommal, így kulcsfontosságú összetevője az elülső izomláncolatunknak. Az egyenes és a ferde hasizmoktól eltérően a haránt hasizom összehúzódása nem fogja a gerinc mozgásának irányát befolyásolni, hanem rostlefutásainak köszönhetően behúzza a medencecsontokat, és a gerincünk körül mintegy fűzőként körbezár.

Ha nem használtuk tudatosan eddig a haránt hasizmainkat, nem árt statikus helyzetben gyakorolni a bekapcsolásukat. Az egyik módszer, hogy megfeszítjük egészen mélyen a hasfalat, mintha csak felkészülnénk arra, hogy valaki belebokszol a hasunkba. Ilyenkor kívülről nézve nem kell, hogy lássunk változást, csupán az izom aktivitását érezzük. Ez kicsit nehéz vagy megfoghatatlan lehet akkor, ha nem használjuk tudatosan a haránt hasizmainkat, vagy nem igazán tudjuk, értjük, miként kellene életre keltenünk őket.

A másik módszer – ami érzékletesebb – az, amikor befelé húzzuk a köldökünket a gerincünk irányába. Állásban ezt úgy kell elképzelni, mintha egy szűk farmert akarnánk begombolni, és a köldökünk behúzásával teremtünk helyet a gombnak és az ujjunknak. Ezt a módszert könnyen használhatjuk számos edzésgyakorlat alaphelyzetében is, erről részletes videót készítettünk már korábban:

Általánosságban elmondható, hogy a mélyen fekvő izmokat nehezebb bekapcsolni, mint a felszíneseket. Ha az adott izmot eddig hanyagoltuk, vagy nem helyeztük kellőképp fókuszba – mint ahogy az a haránt hasizommal sajnos gyakran előfordul –, elég nehéz is lehet „rátalálni”, ráérezni. Ha ebből kifolyólag még gyenge is az izom, végképp nem lesz könnyű dolgunk, és ilyenkor bizony fontos az alapoktól kezdeni.

Mikor gyanakodhatunk gyenge haránt hasizomra?

Egyrészt ha az előbb említett aktiváló mozdulatok közül egyik sem átütő erejű, hanem nehezen érezhető, vagy épp nem sikerül azonosítani.

Másrészt számos fájdalom is jelezheti: ha a haránt hasizom nem tudja ellátni gerincstabilizáló feladatát, testünk megpróbálja ezt megoldani máshogy. Általánosságban a könnyebben bekapcsolható derék, csípőhajlítók, sőt a vállak és trapézizom is hajlandó kompenzálni a kieső munkát – sajnos a derék- és nyakfájdalmak is erről fognak idővel tanúskodni.

Gyanakodhatunk még gyenge haránt hasizmokra, ha:

• Ülőmunkát végzünk, edzéseken nem, vagy szórványosan veszünk részt.
• Egy vagy több terhességen vagyunk túl, esetleg épp közvetlenül szülés után.
• A hasi üreget érintő műtéti beavatkozásunk volt.
• Core-edzéseket végzünk, de gyakran panaszaink vannak utána.

Az erős haránt hasizmon múlik tehát:

• A jó és egészséges testtartásunk.
• A gerinc stabilizációja a mindennapokban: a minőségi élet része az, hogy különféle terheléseket sérülés nélkül átvészeljünk, például emelés, cipekedés, sétálás, egy rossz lépés vagy megcsúszás korrigálása.
• Sporttevékenységünk egészségmegőrző és -fejlesztő jellege, azaz hogy ne úgy végezzük a terhelést jelentő mozgásokat (futás, karmozgások, vetődéssel járó csapatsportok, testépítés, tánc), hogy gerincünk stabil helyzete nem biztosított, hanem a core legyen felkészült az igénybevételre. Ennek hiányában szinte bármilyen mozgás – még ha az edzésterhelés tekintetében magas szintre is jutunk el – potenciális veszély- és sérülésforrást jelent.

Bármit is mozgunk – vagy épp nem mozgunk – tehát, érdemes a haránt hasizmunk erősítésére gondot fordítani. Ezt megkönnyítendő, összefoglaló jelleggel bemutatunk három gyakorlatot, melyet kezdők is végezhetnek (megfelelő pontossággal és számukra alkalmas ismétlésszámmal természetesen), de a sportban vagy edzésekben jeleskedőknek is keresztedzésként bármikor ajánlott.

A már említett alaphelyzet begyakorlása után a nehezítés a végtagok mozdítása lesz, hiszen amint a gyakorlat dinamikussá válik, a törzset a stabilizáló izmoknak tartaniuk kell az elmozdulás ellenében.

A három gyakorlat összefoglaló videóját a The Stage nonstop táncstúdióban készítettük el.

Deadbug

A deadbuggyakorlat az egyik klasszikus, mellyel a mélyen fekvő hasizmok munkára foghatók. Kezdőknek a videóban látható változat ajánlott: az egyik karral egy időben az ellentétes láb térdben merőlegesen hajlítva mozdul a talaj felé. Ebben a változatban könnyebben megérezhető a hasizmok állapota, a derék helyzete, illetve a koordinációt is be tudjuk gyakorolni. Ha már jól megy, leengedhetjük kinyújtott térddel is a lábat.

Részletesen a gyakorlatot korábban ebben a cikkben mutattuk be, videóval együtt:

Ab twist

Ez a gyakorlat tökéletes példája annak, miként integrálhatjuk a mélyen fekvő hasizom munkáját egy haspréssel és/vagy csavarással kivitelezett klasszikus hasizomgyakorlatba. Részletesen itt írtuk le és mutattuk be ennek kivitelezését és tudnivalóit:

Haránt hasizom erősítése keresztbe csavarással

Ennek a gyakorlatnak az alapját szintén a váltott láb leengedése jelenti, azonban már egy ollózó folyamatos mozdulatba összefűzve, és az ellentétes oldali kezet egy haspréssel közelítve a fent maradó térdhez. Részletesebben az ollózást ebben a cikkben, illetve videóban ismertettük:

 

Valamennyi gyakorlat során figyeljünk arra, hogy:

• A gerinc alsó szakasza nem mozdulhat el. Amennyiben ez megtörténik, akkor vagy pihenjünk, vagy könnyítsünk a gyakorlaton (pl. kevésbé leengedett láb, kinyújtott helyett behajlított térd).
• Medencénk nem mozdulhat el. Ennek egyik összetevője a tudatos hasizommunka, a másik azonban a farizmok bekapcsolása a láb leengedése során.
• Gondosan válasszuk meg a megfelelő ismétlésszámot.
• Kerüljük el a nyak és felső háti szakasz feszítésével történő kompenzálást.

Amennyiben úgy érezzük, hogy nem tudjuk megfelelően végrehajtani a fenti gyakorlatokat, nem sikerül „ráérezni” a mély hasizmok bekapcsolására, feltétlenül forduljunk edzőhöz vagy mozgással foglalkozó szakemberhez! Ezen izmok ereje nélkül bármilyen más „trendi” gyakorlat (pl. plank, súlyzós edzés) súlyos hibalehetőségeket rejt magában, fontos hát, hogy az alapokat megfelelően lefektessük.