Ezt a növényt olyan régen ismeri az ember, hogy mitikus történetek tucatjai írják le eredetét és csodálatos tulajdonságait, illetve azt, hogyan használták istenek és emberek világszerte. Egyes vélekedések szerint Nyugat-Ázsiából jutott el Indiába, és a 10. században már Spanyolországban is termesztették. A történelem során a sáfránnyal kezelni akarták a pestist, ma rákellenes tulajdonságait méltatja a gyógyászat.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a sáfrány a világ legdrágább fűszernövénye, ennek pedig az az oka, hogy 1 gramm szárított fűszer előállításához 200 virág szükséges. Ez az oka annak, hogy a sáfrány használata – akár a mitológiai, akár a valós történelmi eseményeket nézzük – mindig is a gazdagok, az előkelők kiváltsága volt.
Mítoszok tucatjai szólnak a sáfrányról
A növényt, amelyet a konyhában is főként arra használnak, hogy sárgára színezzék vele a sós és édes ételeket egyaránt, a magas rangú buddhista szerzetesek ruhájának megfestésére is szolgált. Ugyanakkor számos uralkodó is használta a sáfrányt: Nagy Sándor azért adta a növényt meleg fürdővizéhez, mert úgy vélte, az segít begyógyítani a csatatéren szerzett sebeit. Hogy Kleopátrának, az egyiptomi királynőnek mi volt a célja, azt nem tudni, de számos ábrázolás készült róla miközben sáfrányos fürdőt vett.
A növényről számtalan mítosz is kering, főleg, ami az eredetét illeti. Az egyik szerint Hermész, az istenek hírnöke, véletlenül megsebesítette barátját, Krókuszt, és a fejéből a földre hulló vért Hermész virággá változtatta.
Ovidiusz szerint viszont Smilax nimfa változtatta virággá üldözőjét, Krókuszt: a piros bibe a szenvedély jelképe.
Háborút is vívtak a sáfrány miatt
A 14. századi Európában, a pusztító pestisjárvány idején, a sáfrány árfolyama igencsak megemelkedett, mivel az előkelők a fűszert használták a fekete halál gyógyítására. A probléma mindössze az volt, hogy a sáfránytermesztőket sem kímélte a betegség, ezért hiánycikké vált a drága áru.
Az ínséges időkben Rodoszról érkezett az utánpótlás, ám az egyik ilyen szállítmányt, amelynek az értéke hozzávetőleg 420 000 euró (kb. 160 millió forint), nemesek egy csoportja ellopta, így kezdődött meg 1374-ben a mindössze 14 hétig tartó sáfrányháború Bázelben.
A drága növényt természetesen hamisították is az élelmesebbek, ezért amikor a sáfránytermesztés európai központja Nürnbergbe helyeződött át, megszületett a “Safranschou” törvénykönyv, amely szigorúan lesújtott a bűnözőkre:
börtönbüntetéssel, de akár halállal is sújthatták azokat, akik nem valódi sáfrányt árultak.
Ma már ezt a fűszert nemcsak a konyhában használják, orvosi alkalmazása is ismert, főként a rákgyógyításban, ugyanis hatékony az immunterápiák kiegészítéseként, gátolja a rákos sejtek növekedését és terjedését. Ezen kívül gyulladáscsökkentő és antidepresszáns hatása is van.
Ma már a világ számos országában termesztik a sáfrányt: Angliában, Spanyolországban, Francia- és Olaszországban, Svájcban, illetve Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is találunk ültetvényeket, de természetesen hazánkban is akadnak sáfránytermesztők.
Ha arra is kíváncsi vagy, milyen jótékony hatásai vannak a magyar konyha kedvelt ételízesítőjének, ezt a cikkünket ajánljuk.
