Régóta gyanítjuk, hogy a stressz hatással van a hajunkra és az őszülésre, azonban eddig ezt bizonyítani nem sikerült. Most azonban az is kiderült, hogy nemcsak létezik ez a hatás, de akár vissza is lehet fordítani.
Az őszülés mindannyiunk életének természetes velejárója, mégis nagyon sok esetben hirtelennek vagy megmagyarázhatatlannak tűnik. A hajszín elvesztése elsősorban az öregedés következménye: ahogy telnek az évek, a hajhagymákban egyre kevesebb olyan sejt marad, amely képes színt adni az újonnan növő hajszálaknak. De hogy pontosan mi történik ilyenkor, és hogyan jön képbe a stressz, arról sokáig csak találgatni lehetett.
A haj és az őszülés
A hajunk színét a melanin nevű pigment adja. Ezt a festékanyagot külön erre a feladatra specializálódott sejtek, a melanociták termelik. A melanociták viszont nem végtelen erőforrások: a hajhagymák mélyén található őssejtekből származnak, amelyek életünk során újra és újra aktiválódnak, hogy a hajszálak megkapják a jól ismert árnyalatokat.
Ezeket az őssejteket melanocita-őssejteknek nevezzük. Az őssejt olyan sejt, amely még nem tölt be konkrét feladatot, de képes megfelelő jel hatására “szakosodni”, vagyis átalakulni egy bizonyos típusú sejtté.
Fiatalabb korban ezek az őssejtek rugalmasan mozognak a hajhagymán belül: olykor előrehaladnak, hogy pigmenttermelő sejtté érjenek, máskor visszatérnek egy korábbi, nyugvó állapotba, elraktározva magukat egy későbbi időpontra, mikor ismét munkába állnak.
Azonban ahogy öregszünk, ez a folyamat már nem működik olyan gördülékenyen. Az őssejtek könnyebben „beragadnak”, ráadásul a “készletük” is fogy, emiatt pedig a hajszálak egyre kevesebb melaninhoz jutnak, és őszülni kezdenek.
A stressz szerepe
A stressz szerepe sokáig kérdéses volt, pedig sejtettük, hogy kapcsolat lehet a feszült időszakok és a hirtelen megjelenő ősz hajszálak között. A kutatók végül laboratóriumi vizsgálatok keretében bizonyították, hogy a stressz valóban hat a melanocita-őssejtekre. Amikor valakit erős stressz ér, aktiválódik a szervezet „menekülj vagy harcolj” rendszere, vagyis a szimpatikus idegrendszer.
Ez a rendszer felszabadít egy noradrenalin nevű ingerületátvivő anyagot (neurotranszmitter), amely felpörgeti a testet, felkészítve a gyors reagálásra.
A probléma az, hogy ugyanez az anyag a hajhagymákban is nagy mennyiségben jelenik meg, és ott túlműködésre készteti a melanocita-őssejteket. Ezek az őssejtek ilyenkor hirtelen nagy számban kezdenek dolgozni, átalakulnak pigmenttermelő sejtekké, ám ezzel – paradox módon – gyorsabban elhasználják azokat a tartalékokat, amelyek normál esetben éveken át szolgálnának. Miután a készlet kimerül, a hajhagymának egyszerűen nincs már miből színt adnia az új hajszálaknak, így azok szürkék vagy fehérek lesznek.
Ez a mechanizmus egérkísérletekben egyértelműen kimutatható volt, és bár az egereknél az őssejtek teljes kimerülése nem volt visszafordítható, az embereknél jóval árnyaltabb kép rajzolódott ki.
Egy kutatás azt vizsgálta, hogyan változik a haj pigmentációja különböző élethelyzetekben. A hajszálak ugyanis átlagosan havonta körülbelül egy centimétert nőnek, így a hajszál egy adott pontja megmutatja, mi történt az adott időszakban. A kutatók így össze tudták kötni a résztvevők életének stresszes és nyugodtabb időszakait a hajuk színének változásaival.
Meglepő felfedezés született: több résztvevőnél is látható volt, hogy amikor egy különösen megterhelő időszak véget ért, a hajszálak újra sötétebbek kezdtek lenni. Ez azt jelenti, hogy ha az őssejtek nem merülnek ki teljesen, akkor a haj részben visszanyerheti eredeti színét.
Ezt a “visszatérést” azonban erősen befolyásolja az életkor: a fiatalabb alanyoknál a stressz hatásai még nagyobb eséllyel fordíthatóak vissza, az idősebbeknél azonban ez egyre kisebb valószínűséggel történik meg.
Ha kíváncsi vagy, mik azok a jelek,, amelyek azt mutatják, hogy gyorsabban öregszel a kelleténél, olvasd el ezt a cikkünket is!
