receptek 9 - Dívány

Új minisorozatunkban a mexikói étel- és italfogyasztásról számol be helyszíni tudósítónk.

A pasta hazájában olyan, hogy édes tészta nem létezik.

Bár a Halloween még mindig jellegzetesen amerikai ünnep, ez nem jelenti azt, hogy ne kényeztethetnénk magunkat egy-két különleges és horrorisztikus finomsággal.

Érdekesen alakult a címszereplőnk sorsa: egy baráti beszélgetésnek indult, majd azon gondolkodtam, hogy ha hét közben nem is tudok sok időt a konyhában tölteni, de egy gyors pasta-vacsorát azért összedobok.

A tésztaételek általában azért jók, mert aránylag kevés munkát igényelnek, és mégsem vagyunk műkajára szorítva: rendelni és kivárni bizonyosan tovább tart.

Erre a receptre tavaly karácsonykor bukkantam rá egy receptújságban, azóta elkészítettem néhányszor, és bárki, aki megkóstolta, odavolt tőle - pedig nem vagyok egy sütőbajnok.

Talán már unja, hogy karácsonykor rántott sajtot kell ennie és a halászlé felszolgálásakor pedig csak mélán néz.

Még a legjobb családokban is előfordul, hogy az ember (meg az asszony is), olyan meghívást kap, amiről már előre tudható, hogy hajnal három előtt nem ér véget.

A jó kelt tészta az egyik gyengém, igazából nehéz is neki ellenálni.

Tegnap a Lehelen már 800 forintért egészen eperízű epret lehetett venni, talán hamarosan beindul az eperdömping.

A fenti képen egy kis csokor bazsalikom látható, amint azt minden olasz beszerzi, amikor szeretne csinálni magának egy jó kis pestót.

A múlt hétvégén kedves gyb kolléga születésnapi partijára voltunk hivatalosak, ahol a sok finomság közül leginkább a pisztáciás pesto dobogtatta meg a szívemet.