napló 17 - Dívány

Abigél belepisilt a bilibe, az esti cumiról pedig lemondott. Megtanult igent mondani és folyton leesik a lépcsőn.

Léna féléves. Ez alkalomból összefoglalom az alapdolgokat.

Úgy látszik, ez a projektem valahogy nem működik. Félgyerkőc csak nem akar Készgyerkőc lenni.

​

33.hét Mostanában gyakran eszembe jutnak nagymamám szavai, amikor anno a Micivel terhesen beszélgettünk így a harmincadik hét után.

Három hete képtelen vagyok meginni egy pohár tejeskávét. És nem azért, mert nem szabad.

​

​

​

Körülbelül mínusz öt kilót fogytunk a második héten, amelyen szinte mindenki megszegte a saját fogyókúrás szabályait.

27.hétLégyszi, világosítson már fel valaki, hogy miért nem tud a kismamák jelentős hányada szépen, igényesen bálnásodni, ahelyett, hogy lóg rajtuk minden, mint tehénen a gatya? Süt róluk a “nehogy má’ befektessek egy fillért is abba a kilenc hónapba, úgyis felesleges,” utána dobhatom ki a kukába a cuccot, inkább túlélek a férjem régi kabátjában stb.

Most már ki merem jelenteni, van rá némi esély, hogy mégsem zuhanunk mély depresszióba, nem ássuk el magunkat, és nem költözünk a Kanári-szigetekre, hiszen a héten már két olyan nap is volt, amikor nagy sétát tudtunk tenni a kellemes napsütésben, és roppant jól éreztük magunkat, Abigél és én.