Következők a fejlemények: Abigél megtanult igent mondani. Nemet mondani már eddig is tudott, bármit kérdeztünk tőle, egyszerűen a fejét rázta, lengette a szélben a fürtjeit. Pedig állítólag ez még nem is dackorszak. De szerencsére nem hülye, így hamar rájött, vannak kérdések, amelyekre nem érdemes fejet rázni, például hogy kér-e kekszet, vagy akar-e menni játszótérre.
A fejrázásról nem mond le semmiképp, de ha igent gondol, fejrázás közben bőszen mondogatja, hogy de! Mindig halálra röhögjük magunkat, nagyon vicces. Lehet benne valami bolgár vér.
Továbbá: belepisilt a bilibe. Imád a biljién ülni, pedig nem biliztetjük, pucér fenékkel meg pláne nem, amióta ismét beteg volt, kezdek ugyanis paramami lenni, és rettegek, hogy megint megfázik, és jön az újabb, kéthetes köhögőroham. De egyik pelenkacsere után rátelepedett a bilire, így hagytam, nem is fordítottunk rá különösebb figyelmet, hamar fel is állt, majd felkapta a bilijét, (szívesen cipelgeti), és akkor kicsorgott belőle valami. De még akkor sem tűnt fel nekünk, azt hittük beleöntötte a teát, vagy valami. Csak amikor fel akartam törölni, akkor éreztem, hogy ez bizony nem tea, hanem pisi. Nagyon szégyelltem magam, hogy a gyerek belepisilt a bilibe, mi meg észre sem vesszük. Utólag persze dícsérgettük, hogy milyen okos, meg ügyes, de akkor már valószínűleg nem nagyon jött le neki a dolog.
Aztán: teljesen felhagytunk a cumisüveggel, bár soha nem is használtuk igazán. Egyéves koráig csak pohárból ivott, mióta nem szopik, az esti tejet cumiba kapta, hogy legyen még egy kis összebújás az ágyban. De nem szerette soha, láthatóan fárasztotta a cumizás, ezért inkább este is maradunk a pohárnál. Így nincs összebújás, de legalább nem kell a cumisüveget mosogatni. Nem mintha nagy munka lett volna, de mindig halálra sikáltam, nem tűnt túl gusztusosnak az a műanyag.
És még: megtanult tökéletesen lépcsőt mászni. Fel és le, bárhol, kapaszkodás nélkül és mivel megtanulta, rögtön ez is lett a hobbija. Egyedül lépcsőt mászni természetesen tilos, de ezzel csöppet sem foglalkozik, és mivel a kertünkben sok lépcső van, kétszer már le is esett. Én megijedtem, ő nem nagyon.
És végezetül: szétolvasta az első könyvét, József Attila Altatója egyszerűen szétszakadt. Én nagyon örültem neki, mert ronda egy lapozó volt, rögtön vettem is helyette egy sokkal szebbet, szerencsére legalább öt kiadás volt belőle a boltban. De persze nem kell neki, csak a régi szakadt, a béna rajzokkal.
