Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Blaha Lujza huszonhárom éven át töltötte a nyarakat balatonfüredi villájában, amit „kis fészkemnek” nevezett. A színésznő a helyi társasági élet központi alakjának számított, szívesen fürdőzött és kirándult a környéken, hajóra azonban nem szívesen szállt.
1864-ben a füredi színház társulatához egy igen fiatal, ám tehetséges színésznő szegődött, amint arról a Hölgyfutár is hírt adott: „B. Füreden múlt hó 25-dikén kezdte meg előadásait Latabár Endre társulata. A jól szervezett tagok sorába újabban a Népszínház volt tagja, Kölesi Lujza k. a. is szerződött.” A mindössze 14 éves Reindl Ludovika ekkor még nevelőapja, Kölesi Antal vezetéknevét használta művésznévként – két év múlva viszont már első férje vezetéknevén, Blaha Lujzaként ismerte meg az ország.
Lujza fiatal kora ellenére rutinosan mozgott a színpadon. Szülei vándorszínészek voltak, s társulatukkal éppen Losoncról tartottak Rimaszombat felé, amikor 1850-ben a kis Reindl Ludovika a világra jött. Négyévesen már egy majomjelmezbe bújt angol színész mellett statisztált: „Én egy kis fiút játszottam benne. Ezt a kis fiút elrabolja a majom, aki az ablakon át jön a házba, felkapja a gyereket, aztán elfut vele. (…)
Hiába mondogatta mama és a többiek: »ne félj, ez csak egy bácsi, aki belebújt a majomjelmezbe« – én egész testemben remegtem és úgy féltem, mint még soha.”
A nemzet csalogánya
A kaland azonban nem vette el kedvét a színészettől: hatévesen az esztergomi Fürdő Szállóban lépett a színpadra szöveges szerepben, majd szülei vándorszínész-társulatával együtt járta az országot. 1864-ben, 14 évesen szerződött a budai Népszínházhoz, onnan pedig egy évadra Balatonfüredre. Az elkövetkező évek során – immár Blaha Lujzaként – az akkori Magyarország szinte összes jelentős színtársulatában játszott, sikert sikerre halmozva. Szabadka, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, a Nemzeti Színház, a Népszínház és Bécs színpadain állva ünnepelte a közönség; ő volt az első, akit 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagjának választottak, már életében teret neveztek el róla.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Blaha Lujza hódolói
A színésznő rendkívül népszerű volt a férfi színházlátogatók között is. Öltözőjébe – többek között – a walesi herceg, a későbbi VII. Edward küldetett virágot. Róla így írt a naplójába: „Érdekes ember, szép férfiú és olyan elegáns, hogy a világ minden gavallérja mintát vehet róla.” Blaha János halála után a színésznő ismét férjhez ment. 1875-ben Soldos Sándor vezette oltár elé, majd hat év múlva báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal kötötte össze életét. Első férje vezetéknevét mindegyik házasságában megtartotta, hisz a közönség ezen a néven ismerte és szerette meg; de állítólag egyik férjébe sem volt szerelmes.
Blaha Lujza a Balatonon
Blaha Lujza pályája derekán, 1893-ban régi vágyát váltotta valóra, amikor megvásárolt egy villát Balatonfüreden, amit naplójában „bűbájos helynek” nevezett. A tóparti környezet, a füredi séták és a nyugodtabb életforma felüdülést jelentett számára a fővárosi színházi élet után. Kortársai szerint különösen szerette a verandát és a reformkori városrész hangulatát, a villa kertje pedig hamarosan a helyi társasági élet egyik találkozóhelyévé vált. Egyvalami hiányzott csak neki, a panoráma:
„Nincsen kilátásom a Balatonra s ezt nagyon, de nagyon sajnálom”
Az elegáns nyaralóhelyen számos művész, orvos és politikus pihente ki az év közbeni fáradalmakat, így a színésznőnek és férjének mindig akadt társasága is. Jó barátságban voltak Jókay sógorával, a fürdőorvos Huray Istvánnal, az ott nyaraló egyetemi tanárokkal, jogtanácsosokkal, bárókkal.
A Vasárnapi Ujság 1913-ban ellátogatott a színésznő otthonába, s egész oldalas beszámolót közölt a szőttesekkel, kézimunkákkal, festményekkel berendezett villáról, Blaha Lujza sárgaréz ágyáról és kedvenc virágáról, a rózsaszín oleanderről. Az is kiderül, hogy a villa „kaczagó, ifjú lelke” a művésznő unokája, a kis Gitta.
Blaha Lujza egy napja
A színésznő az Életem naplójában beszámolt balatoni napirendjéről is: reggel fél 6-kor ébredt; háromnegyed nyolcig a tó partján sétálgatott, üdvözölte az ismerősöket, majd betért a templomba imádkozni. Ezután következhetett a reggeli, majd a szakácsnőnek adott tájékoztatás az aznapi ebédről.
„Délelőtt fürdés, azután a déli hajóhoz menés, megnézni, kik jönnek? Vannak-e közöttük ismerősök?
Azután ebéd, pihenés és újból séta vagy a fenyvesben vagy a Balaton partján. Néha elmegyek a színházba, sőt évente egyszer-kétszer fel is szoktam lépni. Vacsoránkat, ha az idő engedi, a szabadban költjük el Fél 10-kor, ritkán később, pihenésretérés” – vázolta napirendjét a művésznő.
Bár akkor még nem volt általános, hogy a nyaralók a tó vizébe merészkedjenek, a színésznő kipróbálta, és nem bánta meg: „Sohase hittem, hogy a Balaton vize oly csodás hatású legyen. Úgy voltam vele, mint a kisleány első szerelmével – én is elmondhattam a költővel: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt” – vallotta be.
Ősz és tavasz között
Blaha Lujza szívesen kocsikázott a szomszéd településekre (például Csopakra), hajókázni azonban egy kis híján tragédiába torkolló jachtszerencsétlenség miatt nem szeretett. Évente legalább egyszer átrándult Tihanyba, a legszívesebben azonban a tavaszt és az őszt töltötte a Balaton partján.
„Milyen kétféle érzés a fürdő-évad alatt a déli gőzhajók érkezése, mint az évad végével azok indulása, míg az érkező hajók mindig hoznak egy-egy kedves ismerőst, kinek viszontlátásán megörülünk, éppúgy szomorúsággal telik meg szívünk a távozó hajónál, amely mindig több és több ismerőst szállít el körünkből.
Eltávoznak a fürdővendégek, megkezdődik a falevelek hullása, beáll a tél előhírnöke, a nagy csend. Tulajdonképpen én ilyenkor szeretem leginkább Füredet.”
Blaha Lujza huszonhárom éven át töltötte a nyarakat Balatonfüreden. 1916-ban megvált szeretett villájától, s bár az eladás pontos oka nem ismert, minden bizonnyal szerepet játszott benne előrehaladott életkora, visszavonulása és az első világháború által megváltozott körülmények. A villa ma is áll Balatonfüreden, s bejárata felett olvasható a felirat:„Ez volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke”.
(Borítókép: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye / Czakó Ferenc)
Kapcsolódó: Jókai Mór is szívesen töltötte pihenését Balatonfüreden
