Amikor arra kér bennünket a partira meghívó házigazda, hogy valami sóssal járuljunk hozzá a büféhez, mi azonban utolsó percben rájövünk, hogy nagyon el vagyunk csúszva, és esélyünk sincs sütni-főzni, akkor többnyire ehhez a bevált sült paprikás ételhez fordulunk.
Aki még emlékszik a csokis Mese sajtra, az nem fog meglepődni, ha édesített sajtokról hall.
Két dolog van velem, az egyik, hogy imádom a majonézt, a másik, hogy ha nem házi készítésű, akkor kizárólag egyfélét eszem, az pedig a Hellmann’s.
Új sorozatot indítunk, melyben arra ösztökélünk minden kedves olvasót, ha itthon található üzletben vásárol, és valami egészen különös élelmiszerre tesz szert, amit nem tudja, hogy kell elfogyasztani, jelezzen.
A legjobb stresszlevezető tevékenység a taposógép után a kenyérsütés.
Néha munka után, este, hullafáradtan esik haza az ember, mégis arra vágyik, hogy valami normális, értelmes, meleg ételt ehessen.
Miután több órányi nézelődés, és vásárlás után kiléptem egy bio bolt ajtaján, olyan érzésem támadt, hogy rögtön kell valami rettenetesen egészségtelen dolgot ennem, különben vége a világnak! Így találtam rá a vörös ételfestéktől csöpögő süteményre.
A képen látható desszert a világ legdrágább édességének számít, egy Sri Lanka-i hotel éttermében szolgálják fel annak, akinek van rá 14 500 dollárja (mintegy 2 700 000 Ft.).
Lehet, hogy hülyén hangzik, de vannak olyan éttermek, ahol már attól jól érzi magát az ember, hogy a környezet szép.
Egy másik rovatba írt összeállításunkból kiderül, hogy mit lehet enni és inni a Szigeten idén.
Budapestre különösen jellemzőek az örök érvényű kérdések, amelyeket évről-évre mindig fel lehet tenni, ilyen például a „mért nem lehet itt egy jót reggelizni” – kérdés.
Karácsony alkalmából közös vacsorázásra gyűltek össze a Tejben-vajban szorgalmas posztgyárosai (jó részük legalábbis) az Ó utca 24.
