A legjobb stresszlevezető tevékenység a taposógép után a kenyérsütés. Itt most nem a kenyérsütőgép által dagasztott, majd sütött veknire, hanem az igazi kenyérre gondolok. Kezdő konyhatündérek általában félnek a feladattól, pedig rossz, éppen a sütőből kikerült kenyér nincs. Ha gyanús lenne a végeredmény, mert jobban hasonlatos egy lepényhez, mint egy cipóhoz, akkor gyorsan meg kell enni, amíg ropogós a héja, és fantasztikus az illata.
Létezik két olyan recept, ami elronthatatlan. Az egyik a dagasztás nélküli kenyér, ami szerintem a 2007-es év abszolút favoritja, ugyanis csak laza mozdulatokkal kell összekeverni egy híg tésztát, majd 10-12 órát keleszteni, és megsütni. Hibája, hogy hirtelen felindulásból nem lehet kenyeret varázsolni az asztalra, ki kell várni a hosszú kelesztési időt. A másik pedig a vajas szendvicskenyér, ami 10 perc munka, 60 perc kelesztés után 30 perc alatt megsül, és mindig tökéletes.
Hozzávalók:
20 dkg simaliszt
6 g tejpor, vagy tejsavópor
1 kk sikér (más néven szentján, bioboltban kapható, liszt minőségét javító, a búzamag belső részéből előállított búzafehérje)
½ ek só
1 ek cukor
1 kicsi tojás
1,2 dl meleg víz
1+2 dkg vaj
1/3 kocka friss élesztő
Az élesztőt megfuttatom a cukorral a melegvízben, majd a többi hozzávalóval, és az 1 dkg vajjal alaposan összekeverem. Egy elasztikus, nyúlós, híg tésztát kapok, amit letakarva 45 percig langyos helyen kelesztek. 5 egyenlő részre osztom, gombócokat formázok belőle, és egy hosszú sütőformába teszem. Ollóval bevágom a közepét, majd a vágásba teszem a maradék vajat. Még 15 percig pihentetem, amíg felmelegedik a sütő. 180C-on pirosra sütöm.
További kenyérreceptek a Fűszer és Lélek blogon.
