Látványkonyha csalódással fűszerezve

Lehet, hogy hülyén hangzik, de vannak olyan éttermek, ahol már attól jól érzi magát az ember, hogy a környezet szép. A nemrég nyílt Vapiano pont ez a hely. A tésztákra és pizzára specializált belvárosi étteremben főleg a berendezés ragadta meg a szemünket. A mostanság divatos fekete-piros, lakkozott belső helyett itt csakis natúr faasztalokat és rengeteg növényt látunk, bár a felső, kicsit lounge jellegű szinten azért nem marad el a piros. A hely lényege, hogy az ételt ott készítik az ember orra előtt, friss alapanyagokból, a tésztafőző látványkonyhaláncnak nálunk ez az első étterme, és alig egy hete nyitotta meg a kapuit.

Annak érdekében, hogy kiderítsük mit tud a Vapiano, egyrészt a legegyszerűbb tésztát kértük. Régi meggyőzódésünk ugyanis, hogy egy all'arabbiataból simán kiderül, hogy tudnak-e pastát főzni egy helyen vagy nem. A Vapianoban tudnak. A tagliatelle ugyan egy kicsit szét volt főzve, - de még mindig jobb volt, mintha felelegesen kemény al dente lett volna- de összességében az egészben érződött a friss paradicsom, a fokhagyma és a csili íze, anélkül, hogy túlzottan dominált volna bármelyik alkotóelem. Egyszerre volt édeskés, a paradicsom miatt, és csípős. A rukkola parmezánnal is rendben volt, de vigyázzunk a ház öntetének nevezett rukkolás dresszinggel. Tiszta majonéz az egész, és agyonnyomja az egyébként általunk az egyik legérdekesebb zöldségének tartott rukkolát.

Kértünk emellé még egy kissé egzotikusabban hangzó, narancsos, csilis, pulykás tésztát is, a túlfőtt tésztán kívül ezzel is maximálisan minden rendben volt, ráadásul az adagok is bőségesek. Az étel méltatása után azonban  térjünk át a kiszolgálásra, ami hát hogy is mondjuk, erősen akadozik. Meglehetősen béna ugyanis a csipkártyás rendszer, melynek lényege, hogy amit ettél-ittál nem a klasszik papír-toll technikával rögzítik, hanem a bejáratnál kiosztott csipkártyákra viszik fel. Ráadásul nem is a személyzet viszi fel a rendelést, hanem magadnak kell idétlenkedni a kártyával, és ezt persze mindenkinek egyenként el kell magyarázni, hogy is működik. Teljesen felesleges macera, és nem gyorsítja magát a rendelést.



Emellett - mint azt rendes látványkonyhához illik - a tésztát az ember orra előtt készítik, ez pedig azt jelenti, hogy ki kell várni a sorban, tálcádon az előétellel, amíg az előtted lévő 5 embernek elkészül a tésztája, és végre rád kerül a sor. Ekkorra azonban már annyira éhes vagy, hogy állva habzsolod az előételt, és pont nem érdekel, hogyan főzik a tésztádat. Arról nem is beszélve, hogy az ember akkor eszik tésztát, vagy pizzát, ha gyorsan akar ételhez jutni, ha sok az ideje, inkább  beül valahova élvezkedni. Ráadásul az önkiszolgáló étterem alapvető lényegével ellenkezik, hogy fél órát kell állva az ebédre várni.

A sok várakozás után azonban kárpótol a kellemes környezet, a kaja, és az étterem közepén cserepekben álló a friss fűszernövény, amiből szabadon tépkedhetünk. Ja, és végre egy hely Budapesten, ami éjfélig van nyitva.

Árak: Tészták:1000-1750 forint között, előételek: 950-1500 forint, saláták: 600-1000 forint.

Vapiano Étterem
Bécsi utca 5.
Telefon: 411-0864
Nyitva tartás: 11.00 -24.00