Tavaly ilyenkor eszembe sem jutott, hogy idén kopogtat a gólya nálunk és hogy a 2009-es karácsonyfa alatt eggyel többen leszünk.
A „Hűbazmeg!” felkiáltásokhoz már kezdek hozzászokni, és azon gondolkozom, csináltatok a gyereknek egy bodyt a következő felirattal: „Kövér vagyok. És?!”
Amikor gyereket szül az ember, kicsit olyan, mintha Kindertojást nyitna ki, nem is igazán a csoki a lényeg, hanem a kis sárga kapszula, amely az ajándékot rejti.
Rájöttünk, hogy vannak bizonyos hangok, amelyek olyan hatással vannak Mannára, mintha füvet szívott volna.
Mostanában már beszélget is valakivel vagy valamivel, pont úgy, ahogy velem vagy a testvéreivel szokott, ha fölé hajolnak.
Mostanában úgy érzem, hogy az első gyerek születésével mintha valaki megnyomta volna a távirányítón a gyorsító gombot: mire kettőt pislogtam, Manna féléves lett (napok kérdése).
Lehet, hogy nem a jelenlegi irányelvek szerint etetem a gyereket, de kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok. Cserében ő is nyugodt, mosolygós, boldog baba.
Egy csecsemővel, plusz egy ovis és egy iskolás gyerekkel az élet nem egyszerű.
ilágosodik, de én már másfél órája fenn vagyok. Már letudtam egy tízperces szoptatást, egy félórás tápszerezést büfiztetéssel, egy gyors sterilizálást, és most 45 perce fejek.
Mannából igazi előadóművész vált, aki mindent elkövet, hogy a család tagjai őt figyeljék.
Nagyi nélkül nagyon nehéz gyereket nevelni, és erre mindig akkor döbbenek rá, amikor Magyarországra látogatunk.
