Mostanában már beszélget is valakivel vagy valamivel, pont úgy, ahogy velem vagy a testvéreivel szokott, ha fölé hajolnak.
3. hónap
kb. 7 kg
Azt mondják, a csecsemőknek, kisgyerekeknek különleges képességeik vannak: látják a közöttünk élő szellemeket, angyalokat és az emberek auráját. Ilyen témákban szeretek középen állni: nem hiszek a szellemekben, de nem nézem hülyének, aki igen.
Mindenesetre valaki megmagyarázhatná, hogy amikor Manna a fotelben heverészve rendszeresen fölfelé néz és úgy mosolyog és repdes a kezeivel, mint amikor fölé hajolok és beszélek hozzá, akkor kivel kommunikál. Mert én nem látok semmit, ő viszont szemmel láthatóan nagyon örül valaminek.
A számítógépasztal melletti hatalmas méretű fotel Manka törzshelye. Békés természet lévén órákig képes csendben feküdni és gyömöszölni az alvóállatait, én pedig szemmel tartom a dolgozószékemből. Újabban azt vettem észre, hogy gyakran teli szájjal vigyorog, miközben néz maga elé. Próbáltam tekintetemmel követni, hová nézhet, de a feje fölött csak a plafon van, és még csak árnyék sem vetül rá, ami izgalmas lehetne egy három hónapos csecsemőnek. Érdekes és egyben ijesztő is a látvány, mert mostanában már beszélget is valakivel vagy valamivel, pont úgy, ahogy velem vagy a testvéreivel szokott, ha fölé hajolnak.
A testvéreit megkülönböztetett figyelemmel tünteti ki, akármit csinálnak vele, kuncog, repdes szájrepedésig mosolyog rájuk, és próbálja utánozni a hangjukat. Úgy látom, a nagyok egyre közelebb kerülnek hozzá, főleg, hogy egyre több mindent engedünk nekik. Málni – ha mellette vagyunk – már felveheti az ölébe (vicces látvány, amikor a 19 kilós gyerek egy hétkilósat próbál felemelni), Pötyi pedig tarthatja az ölében és mindketten etethetik is. Ha megkérem őket, örömmel vigyáznak a pihenőszékben heverésző húgukra, amíg én zuhanyzom (a zuhanyfülkéből pont rálátok a nappali szőnyegére, ha nyitva az ajtó, így múltkor is jól láttam, ahogy báboztak neki és versenyeztek, ki a jobb bébiszitter). Nagyon várják, hogy már magától üljön, járjon, hogy még inkább lehessen vele játszani.
Az éjszakáink még mindig nyugodtan telnek, Manna általában 9-7-ig húzza a lóbőrt. Nap közben bepótolja az éjjel kimaradt kajálásokat. Az étvágyát tekintve és a harmadik mellgyulladást követően már nincsenek illúzióim: belőle már nem lesz kizárólag anyatejes baba. Naponta ötször szopizik, de emellett félelmetes mennyiségű tápszert képes magába szívni. Van, hogy elég neki az anyatej, de van, hogy addig hisztizik, amíg utána nem kap 150-200 ml tápszert kiegészítésnek. Ez talán soknak tűnik, de megtanultam bízni benne és józan észt és mérleget félretéve kizárólag az ő igényei szerint táplálom.
