4. hónap
kb. 8 kg
Éhes, ordít. Cici elő, bekap, szív. Kiköp, tekereg, ordít. Cici szájba betuszkol, ráharap, szív. A tej megindul, ám ismét kiköp és tekereg. A tej spriccel szerteszét. Szájba betuszkolási kísérlet: sikertelen. Már a füle is tejben tocsog. De ő csak ordít. „Hát nem érted, hogy nem kell a melled?!”
Körülbelül így történik a szoptatás mostanában. Hol kitartó vagyok és cirka fél-egy óra kísérletezés, könyörgés és próbálkozás után hajlandó végre szopizni, de van, hogy nincs idő cicózni, menni kell a nagyokért, ilyenkor cumisüveg elő, tápszer, vígan kiszívja, 10 perc és indulhatunk is. A reggeli és esti szoptatáshoz szerencsére ragaszkodik. Még legalább 2 hónapig én is.
A hétvégén Balatonon voltunk egy családi rendezvényen, ahova egy adag tápszert vittem, és ugye nálam volt az állandó tejadó alkatrészem is. Délelőtt megitta a tápszert, a délutáni etetésre telítődtek a melleim, úgy is terveztem, hogy szoptatni fogok. Amíg a nagyok játszottak, elvonultam az autóba és mellre tettem a gyereket. Az első bekezdés zajlott le ismét, azzal a különbséggel, hogy nem volt más opció, a tápszer már elfogyott. Fél órán keresztül küzdöttem a megfelelő póz megtalálásával és az üvöltő gyerekhez való könyörgéssel. Végül az anyósülésre tettem és derékszögbe hajolva sikerült megszoptatni. Utána órákig sajgott a derekam, de legalább Manka elaludt végre jóllakottan.
A múltkor kölcsönkértem egy mérleget, hogy az aggódókat (köztük magamat is) megnyugtassam, hogy nem etetem túl a gyereket. Kiderült, hogy mennyiségre nem eszik sokat: 400-450 ml anyatejet és körülbelül ugyanennyi tápszert fogyaszt naponta, azaz a gyerekorvos által belőtt legfelső határ (1150 ml/nap) közelében sem vagyunk. Ennyit számítana a tápszeres pótlás? Lassan tényleg úgy néz ki a gyerek, mint egy Michelin-baba, én pedig már kezdem kellemetlenül érezni magam, vadidegenek reakcióin, ahogy meglátják: „Te jó ég, jó húsban van a kicsike!” Igen, mondhatni kövér.
Attól félek, hogyha az anyatej-tápszer aránya eltolódik az utóbbi felé, még több hurka és nagyobb toka fog képződni, ami belátható következményekkel jár. Kezdésnek mindjárt itt van a ruha-kérdés: a 3-6 hónapos korú babákra való bodyk és rugdalózók annyira feszülnek a kis pókhasán, hogy attól félek, a patentok egyszer csak megadják magukat. Lassan a 3-as pelenka sem ér át rajta, arról nem is beszélve, hogy mekkora szívás az öt emelet, ahova naponta fel kell cipelnem saját súlyom mellett az ő nyolc kilóját is.
Arra esély sincs már, hogy a tápszert elhagyhassuk: a három mellgyulladás után a bal mellem szinte alig termel tejet, a jobb szintén nem elég mennyiségileg. Az eddigi hipoallergén tápszerről (amely egyébként zöld székletet eredményezett), most áttértünk egy másik gyártó sima 1-es tápszerére. Remélem, ez segíteni fog, mert ha így haladunk, lesz egy vidám gombócunk, aki csak a hátán fekszik és keze-lába repkedésén kívül egyéb mozgásra képtelen lesz.
