Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Évezredek óta keresik az emberiség első otthonát, de vajon az Édenkert valódi hely volt, vagy csupán egy ősi legenda szimbóluma? A régészek, vallástörténészek és tudósok ma is vitatják, hogy létezett-e Ádám és Éva paradicsoma.
Amikor Isten kiűzte Ádámot és Évát az Édenkertből, a Biblia szerint egy kerubot és egy lángoló kardot állított a bejárathoz, hogy megakadályozza visszatérésüket a földi paradicsomba. A történet azonban nem akadályozta meg a régészeket, teológusokat és kíváncsi utazókat, hogy évszázadokon át keressék az elveszett kert nyomait.
A négy folyó rejtélye
A Biblia részletes földrajzi leírása már korán kiindulópontot adott a keresőknek. A Teremtés könyve szerint az Éden keleten helyezkedett el, és „a kert közepén” állt az élet fája, valamint a jó és rossz tudásának fája – utóbbi gyümölcséből evett az emberpár Isten figyelmeztetése ellenére, ami végül kiűzetésükhöz vezetett.
A történet azonban még pontosabb nyomokat is ad. A Teremtés könyvének második fejezete szerint egy folyó fakadt az Édenből, hogy öntözze a kertet, majd négy ágra szakadt. Ezek közül kettő, a Tigris és az Eufrátesz ma is ismert folyók Délnyugat-Ázsiában. A másik kettő, a Písón és a Gíhón hollétét azonban a kutatók mindmáig próbálják meghatározni.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Elveszett paradicsom
Ez a részletesség szokatlan a Bibliában, és sok korai olvasó számára hitelesebbé tette a történetet. Joel Baden, a Yale Egyetem vallástudományi professzora szerint a kutatók régóta próbálják megfejteni, hogy a Teremtés könyve vajon tényleg egy valódi helyhez köti-e az Édent. A modern tudósok többsége azonban úgy véli, hogy az Édenkert nem valódi földrajzi hely volt, csupán mítosz, amely az emberi világ eredetét és állapotát próbálta megmagyarázni.
Az Éden egyes földrajzi elemei ma is azonosíthatók. A Tigris és az Eufrátesz folyórendszere könnyen megtalálható a térképen, és kulcsszerepet játszott az ókori Mezopotámia civilizációinak kialakulásában. A Tigris a mai Kelet-Törökország Taurusz-hegységéből ered, dél felé halad Törökország és Szíria határvidékén, majd Irak területén egyesül az Eufrátesszel. A két folyó végül együtt ömlik a Perzsa-öbölbe. A Písón és a Gíhón már sokkal nehezebben azonosítható. A Biblia szerint a Písón
Havilá egész földjét körülfolyja, ahol arany található,
míg a Gíhón Kús földjét járja körül. A kutatók szerint Havilá valószínűleg Dél-Arábia egyik térsége lehetett, amely ismert volt nemesfémeiről. Kús helyzete bizonytalanabb, mivel a Biblia ezt a nevet két különböző területre is használja – egy mezopotámiai régióra és az afrikai Núbiára.
További találgatások
Egyes etióp hagyományok a Gíhónt a Kék-Nílus folyóval azonosítják, de ez nem illeszkedik a Teremtés könyvének földrajzi leírásához. A kutatók szerint a Písón és Gíhón azonosítása a Nílussal vagy a Gangesz folyóval szintén problémás, mivel ezek nem kapcsolódnak a Tigrishez és az Eufráteszhez. Más elméletek szerint a két elveszett folyó egykor létező, de mára kiszáradt vízfolyás lehetett. James Sauer régész például úgy vélte, hogy a Písón
az Arab-félszigeten található Wadi al-Batin egykori folyómedrével lehet azonos.
Bár a legtöbb régész nem hisz Ádám és Éva történetének szó szerinti valóságában, sok kutató szerint a Teremtés könyvének szerzőit a dél-iraki mocsaras vidék termékenysége ihlette.
A Mezopotámia-elmélet szerint az Édenkert története az ókori világ egyik leggazdagabb térségéből merített ihletet.
A Tigris és az Eufrátesz által táplált területet termékeny félholdként ismerjük, amely a mai Irak, Törökország, Szíria, Libanon, Izrael, Palesztina és részben Egyiptom területére terjedt ki.
Az időszakos áradások tápanyagban gazdag talajt hoztak létre egy egyébként száraz vidéken, lehetővé téve a mezőgazdaság, a városok és az első államszervezetek kialakulását. Ez a térség vált a „civilizáció bölcsőjévé” – a kifejezést James Henry Breasted egyiptológus használta a 19. században.
Víz alá kerülhetett?
Az 1980-as években Juris Zarins régész egy különleges elmélettel állt elő, szerinte az Édenkert mára a Perzsa-öböl vize alatt lehet. Zarins úgy vélte, hogy a Gíhón az iráni Karun folyóval, a Písón pedig a Wadi al-Batin folyórendszerrel azonosítható. Műholdfelvételek segítségével olyan ősi folyómedreket keresett, amelyek egykor az Arab-félsziget belsejéből vezettek a Perzsa-öböl térségébe. Elmélete szerint az utolsó jégkorszak végén a tengerszint alacsonyabb volt, ezért a mai öböl területe szárazföld lehetett.
A teóriát azonban a legtöbb régész vitatja. Több kutató szerint Zarins elképzelése nem egyezik a bibliai szöveggel, amely szerint a folyók az Édenből indultak ki, nem pedig oda érkeztek.
Létezett-e egyáltalán?
Egyes régészek tovább keresik az Éden lehetséges helyét, sok tudós szerint maga a kérdés is félrevezető. Mark Leuchter, a Temple Egyetem ókori judaizmussal foglalkozó professzora szerint az Éden nem egyetlen konkrét helyet jelentett az ókori szerzők számára. Inkább az egész ókori nyugat-ázsiai világ szimbóluma volt.
„Olyan gondolatokat jelenít meg, amelyek fontosak az emberi társadalmak számára, de ezt szimbólumok és metaforák segítségével teszi„
– fogalmaz Leuchter. Az Édenkert tehát továbbra is rejtély marad. Lehetett egy elveszett földi hely, egy ókori táj emléke vagy csupán egy erős szimbólum az emberi eredetről – ám a belé vetett hit tovább él.
Kapcsolódó: Az Édenkerthez hasonlóan Jézus sírhelye is évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat és hívőket. Egy kutató most azt állítja a választ egy ősi piramis alatt kell keresni.
