Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Krasznahorkairól egy dolgot vél tudni az, aki még nem olvasott tőle semmit: hogy nagyon nehéz lesz tőle bármit is elolvasnia. Ez aztán könnyen távol is tarthat a szerzőtől, azonban egy hiánypótló kiadvány segít a leendő olvasónak.
2025-ben kapott irodalmi Nobel-díjat a Sátántangó szerzője, akiről a legtöbbeknek ez a regény, valamint Tarr Béla abból forgatott, hét és fél órás filmje ugrik be. Sokan riadnak meg ugyanebben a pillanatban a hosszúmondatok mesterétől – félnek, hogy nem értik majd, hogy kevesek lesznek Krasznahorkai világának értelmezéséhez.
A Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig, a Könyves Magazin bő 200 oldalas kiadványa segít abban, hogy megértsük, ki is Krasznahorkai László, megismerjük világának legfontosabb elemeit, rendezőelveit, és le is bontja azokat az akadályokat, amelyek távol tarthatnak egy leendő olvasót a szerzőtől. Persze nem kell mindenkinek Krasznahorkait olvasnia, ebben talán még Krasznahorkai is egyetértene velünk, de hogy tévhitek, félelmek tartsák távol ettől az egyszeri olvasót, az elkerülhető.
Krasznahorkai László univerzuma kitárul
A bookazine kivitelű, erőteljes vizuális megjelenésű kötetben találhatunk olvasnivalót arról, hogyan nevelkedett és vált íróvá a szerző, életének mely elemeit szőtte bele autofikciós szálként regényeibe.
Jut hely Tarr Bélának és a Sátántangónak, valamint a legfontosabb motívumoknak is, melyek mentén eddigi életművének íve kirajzolható.
Természetesen a Nobel-díj és az elismerés horizonton való elhelyezése is megérdemelt néhány fejezetet a kiadványban: a Krasznahorkai-szűz olvasó számára igazodási pontokat jelöl ki a kötet, amelyek irányából érkezve megfejthetővé válik, mi, miért és hogyan alakult úgy az életműben, ahogy.
Egy élet egy mondat keresésében
Kifejezetten bátorítok mindenkit, aki még éppen az első elolvasandó Krasznahorkai-kötet kiválasztása előtt tipródik. Ilyen sorvezetőt is ajánl a kiadvány: belépési pontok lehetőségét egy olyan szerző világába, aki úgy fogalmaz:
„minden embernek egyetlen mondata van, ezt keresi, erre vágyik egész életében, egy hosszú, törékeny, gördülékeny mondatra”.
Mennyivel könnyebb a hosszúmondatos szerkezetek megközelítése, ha erre gondolunk – és arra is, amikor az író úgy fogalmaz, az emberek a valóságban ilyen hosszú mondatokban beszélnek, mesterséges ritmust jelent olyan rövidre tördelni azokat, amilyenek manapság egy regényben olvashatók.
Az író élete is regénybe illő
Ha pedig megismerjük élettörténetét, Krasznahorkai világa még jobban kitárul. Az egykor Korim-család, melyhez az apa egy nap minden magyarázat nélkül tért vissza a hírrel, miszerint mostantól Krasznahorkai lett belőlük, Gyulán élt. A kisfiú, akit rendőr vitt haza oldalkocsis motoron egy kifejezetten jól sikerült szökéséről – maga sem tudja megmondani, miért oldott kereket újra meg újra – kamaszként beatzenekarba állt be, ám Budapestre nem engedte el családja, így dacból letette a hangszert.
A zene azonban élete örök része: innen ered mondatainak ritmusa, zenéje.
Jogot hallgatott, aztán otthagyta az egyetemet, beutazta szülőhazáját, volt tehenészeti éjjeliőr is. A Sátántangó előtt egy írást publikált a Mozgó Világban, aztán nemcsak jogon, de magyar-népművelés szakon is lediplomázott.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A mondatok pedig csak jönnek
A Gondolat Kiadó dokumentátora 1983-tól szabadúszó, és csak utazik – szinte könnyebb azt felsorolni, hol nem telepedett még le , mint azt, hogy hol élt. A világpolgárság megtestesítőjeként ugyanis nem köti le magát egyetlen országban. Látomásos könyveit, melyek szinte kiszakadnak belőle, miközben
„az én fejemben mondatok futnak, végtelenül hosszú mondatok. És adott pillanatban azt érzem, hogy ezek közül meg tudok fogni egyet, megragadom, és annak a vonalán elindul egy könyv, egy regény”.
A szétesés, a rend hiánya, a kilátástalanság világában egy Korim vagy egy Krasznahorkai épp úgy megjelenhet nála, mint egy Irimiás.
A kiadvány üde színfoltja és tudományos ismeretterjesztő gyöngyszeme Nyáry Krisztián írása arról, hogyan választják ki az irodalmi Nobel-díjasokat, és hogyan vesztette el esélyét az elismerésre Kosztolányi Dezső vagy Ottlik Géza azáltal, hogy valószínűleg mindenki úgy hitte: a másik őt ajánlja. (Ajánlást nyilvánosságra hozni ugyanis nem lehet, amennyiben ez megtörténik, azzal az ajánlott szerző elveszti lehetőségét a díjra. Volt ennek a szabálynak is „magyar áldozata”…)
Aki tehát épp bemerészkedni tervez Krasznahorkai világába, bátran kezdje ezzel a kiadvánnyal, hogy aztán magabiztosabb kézzel választhassa ki az első hosszúmondatokat, amelyekkel megismerkedik.
Kertész Imre, első irodalmi Nobel-díjasunk feleségének, Vas Albinának köszönt életében mindent.
