Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Jane Eyre világhírű szerzőjének életéről szóló első életrajzi könyv, amelyet barátnője, Elizabeth Gaskell írt, egyszerre lett bestseller és az egyik legnagyobb irodalmi botrány forrása a 19. századi Angliában.
1855 húsvétja előtt két héttel egy kis yorkshire-i faluban bejegyeztek egy halálesetet: , Patrick Brontë tiszteletes lánya, Arthur Nicholls felesége, a 38 éves Charlotte Nicholls elhunyt. Az asszonyt a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, ám alig 48 órával később az újságok már címlapon számoltak be róla: „Currer Bell meghalt.”
A botrány kirobbanása
A név ismert volt az olvasók számára – ez volt Charlotte Brontë írói álneve. Halála után a sajtó újra felelevenítette azokat a pletykákat, amelyek évek óta kísérték az írónőt. Ki volt valójában Charlotte Brontë? Egy visszahúzódó vidéki lelkész lánya? Egy társadalmi szabályokat áthágó nő? Vagy egy titokzatos szerző, akinek valódi személyazonossága csak álca volt?
A kérdés különösen fájdalmas volt azok számára, akik személyesen ismerték az írónőt. Édesapja, Patrick Brontë tiszteletes és férje, Arthur Nicholls inkább távol maradtak a nyilvánosságtól, ám Charlotte egyik legközelebbi barátnője, Ellen Nussey úgy érezte, valakinek meg kell védenie az írónő emlékét. Ő javasolta, hogy készüljön hiteles életrajz Charlotte életéről.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Az igazság nyomában
A feladatra egy másik híres írónőt, Elizabeth Gaskell-t kérte fel. Gaskell ekkor már elismert szerző volt. Olyan társadalmi regényeket írt, mint a Mary Barton, a Ruth és az Észak és Dél, amelyek az ipari forradalom következményeit, a szegénységet és az osztálykülönbségeket vizsgálták.
Charlotte Brontëval az életük utolsó éveiben kerültek közel egymáshoz. Mindketten vallásos családból származtak, lelkészekhez mentek feleségül, és úgy próbáltak hírnevet szerezni, hogy közben megőrizték magánéletük egy részét.
Egy barátság története és az irodalmi nyomozás
Brontë halála után Gaskell úgy döntött, megírja barátnője történetét. Eredetileg egy rövidebb portrét tervezett, ám hamar rájött, hogy Charlotte élete sokkal összetettebb.
Meg fogom írni mindazt, amit tudok róla, és el fogom érni, hogy a világ ugyanúgy tisztelje a nőt, ahogy az írót csodálta.
– írta kiadójának. És így is tett. Interjúkat készített mindenkivel, aki ismerte az írónőt: egykori iskolatársakkal, szolgálókkal, szomszédokkal, ismerősökkel és olyan emberekkel is, akik csak rövid ideig találkoztak vele. Belgiumba is elutazott, hogy felkeresse azt a férfit, akibe Charlotte fiatal korában titokban beleszeretett. Kutatása során egy ellentmondásos személyiség képe rajzolódott ki.
Egyesek szerint Charlotte rendkívül félénk és zárkózott volt, mások szerint meglepően szókimondó, makacs és határozott nő, aki nem félt kimondani az igazságot.
Botrányt hozott a könyv
A Life of Charlotte Brontë (Charlotte Brontë élete) 1857 márciusában jelent meg, és azonnal bestseller lett. A közönség kíváncsian falta az oldalakat, mindenki tudni akarta, ki rejtőzött Currer Bell neve mögött. Gaskell azonban nem csupán egy irodalmi portrét készített. Könyvében keményen bírálta azokat, akiket felelősnek tartott Charlotte szenvedéseiért:
az iskolavezetőket, akik szerinte rossz körülmények között nevelték a Brontë nővéreket; a kiadókat, akik megpróbálták kihasználni Emily és Anne Brontë munkáját, valamint Charlotte családját is.
Különösen nagy felháborodást váltott ki, ahogyan Charlotte apját, Patrick Brontë tiszteletest ábrázolta. Gaskell szerint a tiszteletre méltó külső mögött önző és irányító személyiség rejtőzött.
Eltávolították a kényes részeket
A könyv megjelenése után az érintettek azonnal támadásba lendültek. A kritizált személyek rágalmazással vádolták Gaskellt, és jogi lépésekkel fenyegették meg őt és kiadóját. Bár Gaskell ragaszkodott ahhoz, hogy minden állítása tanúvallomásokon és személyes beszámolókon alapult, a jogi kockázatok miatt végül kompromisszumra kényszerült.
A kiadó hivatalosan kijelentette, hogy az írónő téves információkra támaszkodott, és a későbbi kiadásokból eltávolították a vitatott részeket. Gaskell ugyan kitartott saját meggyőződése mellett, de a közvélemény szemében ő volt a felelős.
Elhallgatott igazság?
Hosszú időn keresztül a történészek is úgy tekintettek Gaskell életrajzára, mint egy elfogult és túlzó műre. Az újabb kutatások azonban árnyaltabb képet mutatnak. A fennmaradt levelek és kéziratok alapján sok történész ma úgy véli, Gaskell megpróbálta feltárni a viktoriánus társadalom visszásságait. Egy Charlotte Brontëhoz közel álló barát később így fogalmazott: „Lehet, hogy rágalmazónak nevezték, de az első kiadás minden szava igaz volt.”
Az irodalom története tele van nagy vitákkal, Mark Twain például Jane Austen műveit támadta kíméletlenül.
