A nyári időszakban a gyep nagyon sok esetben kiég. Ennek oka azonban nemcsak a meleg, hanem a helytelen öntözés, a rossz talaj és a nem megfelelő fűnyírás is lehet. Hogy a kiégést elkerülhessük, támaszkodjunk a szakértő tanácsaira.
Nyári hőségben sok kerttulajdonos ugyanazzal a jelenséggel szembesül: a kertben a fű előbb fakul, majd foltokban kiszárad, végül pedig az a szomorú látvány tárul a szemünk elé, hogy az egykori tér, ahol a gyerekek játszottak, a kutya futkározott és a százszorszépek nyíltak, barna, száraz és halott. Ilyenkor adódik a kérdés: ez elkerülhetetlen velejárója a forróságnak, vagy lehet ellene tenni?
A fű kiégésének leggyakoribb oka: rossz öntözés
A nyári gyepkárok egyik legfőbb oka nem is maga a hőség, hanem a helytelen öntözés.

A túl gyakori, de kevés vizet adó öntözés hatására a fű gyökerei nem hatolnak mélyre, hanem megmaradnak a felszín közelében. Ennek megfelelően, amikor a nagy meleg és az aszályos idő megérkezik, akkor a növény éppen abból a talajrétegből igyekszik fenntartani magát, ami először szárad ki.
Sokkal hatékonyabb a ritkább, de bőséges öntözés, érdemes a talaj mélyebb rétegeit is eláztatni. Persze ezt sem lehet akármikor elvégezni. A legideálisabb időpont a kora reggel, amikor a párolgási veszteség még alacsony.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A fűnyírás magassága kulcskérdés
Nyáron sokan ugyanúgy rövidre vágják a gyepet, mint tavasszal, pedig egyrészt már a korábbi hónapokban sem kellene erőltetni ezt a katonás rendet, másrészt nyáron ezzel a füvet halálra ítéljük.
Nagyon sok poszt mutatta be, és több kutatás is igazolta, hogy ha hosszabb a fű, akkor az alatta lévő talaj kevésbé meleg, lassabban szárad ki, azaz a növény magasabban hagyva leárnyékolja az alatta lévő földet, ezzel pedig önmagának is jobb feltételeket teremt a hőségben.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nyáron érdemes a füvet nagyjából 4–7 centiméteres magasságig vágni. Arra is figyeljünk, hogy ha a hosszabb nyaralásból érkezünk haza, és a megnőtt füvet drasztikusan visszavágjuk – még ha a megadott határon belül is mozgunk –, az könnyen okozhatja a fű kiégését.
Nem csak a víz számít
Az, hogy a fű kiég, jellemzően nem egyetlen probléma miatt történik, hanem több tényező együttes hatása okozza. Ezek a következők lehetnek:
- túl rövidre nyírt fű;
- nem megfelelő öntözési rutin;
- tápanyaghiány;
- tömörödött talaj;
- tartós hőség, csapadékhiány.
A jó hír, hogy ezek kezelhetők, és a többségüket meg is előzhetjük.
A talaj állapota gyakran rejtett ok
A gyep állapotát nem csak a felszín határozza meg. A tömörödött talaj kevés vizet és levegőt enged át, így a gyökerek nehezebben fejlődnek. Ez különösen nyáron probléma, amikor a növényeknek minden erőforrásra szükségük van a túléléshez.
A talaj viszonylag egyszerűen lazítható, erre több módszer is létezik. Az egyik a szellőztetés, amikor apró lyukakat készítünk a talajba, hogy a víz, az oxigén és a tápanyag könnyebben elérje a gyökérzónát – ezt kisebb kertekben akár kézi szurkálóval, nagyobb felületen géppel is el lehet végezni. Remek házi módszer, ha a cipőnkre egy olyan fadarabot erősítünk, melyből hosszabb szögek állnak ki, és ezekkel „szurkáljuk” meg a talajt, így a víz mélyebbre tud szivárogni.
Hosszabb távon a talaj felszínének finom, homokos keverékkel való vékony fedése is segíthet lazítani a szerkezetet és javítani a vízelvezetést. A levegős, laza talaj nemcsak hatékonyabban tartja meg a nedvességet, hanem a gyökérzetet is mélyebb növekedésre ösztönzi, ami végső soron a gyep túlélőképességét növeli.
Van értelme?
Sokan küzdenek a fűért évről évre, mégis azt tapasztalják, hogy minden igyekezetük ellenére a barnulás bekövetkezik. Adódik tehát a kérdés: valóban el lehet még kerülni a fű kiégését, vagy a klímaváltozás miatt elszabaduló hőmérsékleti maximumok a mediterrán régióhoz hasonlóan a füvet csak időszakos lehetőségnek hagyják meg a kertben?
Persze ez drasztikus átalakulás lenne a megszokott rendszerhez képest, ami sokakat elkeserít. A fenti praktikákkal azonban sokat tehetünk a zöldtakaróért.
„Az említett praktikák hatékonyak lehetnek, a gyep túlélési esélyei javulnak ezek betartásával, de nem jelentenek teljes garanciát. Sajnos évről évre dőlnek meg az időjárási szélsőségek rekordjai. Hatalmas hőség, hosszan elhúzódó csapadékmentes időszakok, majd hirtelen, pár óra alatt érkező felhőszakadás, ami gyakran több havi csapadékmennyiséget hoz magával, amit a föld nem tud elnyelni, ezért a csapadék egy része elfolyik, nem tud hasznosulni” – mondja Megyeri Szabolcs kertészmérnök.
A szakember szerint a praktikák betartása mellett érdemes lehet elgondolkodni az árnyékoláson is fák ültetésével, amit még a gyep telepítése előtt érdemes megtenni.
„Két fatípusból tudunk választani: pionír, azaz rövid életű, de dinamikusan fejlődő fák gyorsan árnyékot adnak, de viszonylag hamar kiöregednek. Ilyenek többek között a fűz, nyír és nyárfa fajok. A másik csoport a hosszú életű, de lassú növekedésű fák, úgymint a hársak, korai és hegyi juhar, magas kőris, gyertyán, platán, tölgyek és a bükk. Változatosan alkalmazzuk őket, hogy hamar, de mégis hosszú évtizedekig legyen árnyékunk” – fűzi hozzá a kertészmérnök.

Felmerülhet a lehetősége annak is, hogy a füvet – vagyis azokat a növényeket, amik eddig a gyepet adták, de nem képesek megbirkózni a hőséggel és a szárazsággal – más növényekre cseréljük, ami képesek betölteni azt a funkciót, amit elvárunk tőlük.
A szakember szerint több alternatíva is szóba jöhet, köztük az egyik lehetőség a fehér here.
„A fehér here kiváló szárazságtűrő, kevés öntözést igényel. Mivel pillangós virágú növény, ezért nitrogént köt meg a talajban, emiatt kevesebb műtrágyára van szükség. Önállóan és fűmaggal keverékben is vethető. A vörös here szintén jól tűri a szárazságot, de magasabb növekedésű, ezért kevésbé alkalmas alacsonyra nyírt pázsit kialakítására. Kevésbé intenzív használatú, természetesebb, rétszerű kertekbe ajánlható” – mondja Megyeri Szabolcs.
A szakértő elmondása alapján a tarackbúza ugyan nagyon ellenálló, de erősen terjed a tarackokkal, nehezebben lehet kordában tartani, szintén nem tartható nagyon alacsonyan. A legtöbb kertész az agresszív terjedés miatt inkább gyomként tartja számon. Ezzel szemben a vadvirágok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.
„A vadvirágos, szárazságtűrő gyepeket adó fűmagkeverékek egyre elterjedtebbek. Leggyakrabban őshonos, virágzó évelőkből és szárazságtűrő fűfélékből áll. Nyírást alig igényel, de emiatt nem is tartható alacsonyan. A biodiverzitás fenntartása szempontjából ez a legjobb választás, ennek a fajösszetétele a legnagyobb, a különböző beporzók, lepkék szívesen látogatják” – fejti ki a szakember.
Megyeri Szabolcs azt is elmondta, hogy fontos, milyen fűmagkeveréket választunk. Az utóbbi években előtérbe kerültek a szárazságtűrő fajokból álló keverékek. A nádképű csenkesz és vörös csenkesz, réti perje és angol perje a legjobb szárazságtűrő fajok. A fűmagkeveréknek ezekből kell állnia. Természetesen az extrém hőmérsékletet és hosszan tartó szárazságot nehezen viselik, de legnagyobb esélyünk a zöldtakaró fenntartására ezekkel a fajokkal lehet.
Kapcsolódó: A nyár a kertben több kihívást is tartogat, többek közt azt, hogyan locsoljunk, amikor éppen vízkorlátozás van érvényben.
























