Boldogan mosolygó mama, ölében a mellbimbóra tapadó, tág szemekkel anyját bámuló gömbölyű kisdeddel. Így néz ki a szoptatás a reklámplakátok szerint.
Palkó három hónapos lett, így aztán úgy gondoltam, itt az ideje valami számvetésnek.
Kék: fiú, rózsaszín: lány. Ennek a két színnek a rendeltetésszerű használata egy olyan íratlan szabály, amelyet a világ szinte minden részén betartanak az emberek.
A héten harmadszor kerülök elő könyékig kakis kézzel a pelenkázásból.
Alig pár órás, de már éhen akar halni. Látványosan tátog, cicit keres, cuppog.
Tavaly ilyenkor eszembe sem jutott, hogy idén kopogtat a gólya nálunk és hogy a 2009-es karácsonyfa alatt eggyel többen leszünk.
Üdvözletem a természetnek, aki úgy rendezte, hogy a tejtermelés mindenek fölött áll és kiszáradva is képes voltam produkálni a táplálékot a kis pirányámnak.
Ezúttal nem magas, jóképű, jólábú és jóseggű férfi imádatom tárgya, hanem egy hatkilós, kerek fejű, nagy szemű, mosolygós lény.
Ha legközelebb a nagyokat is akarjuk vinni, kisbuszt kell bérelni?
Pirkadatkor arra ébredek, hogy saját tejemben fetrengek.
Mostanában azon gondolkozom, hogy lehettünk ilyen piszok mázlisták ezzel a babával.
