Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pirkadatkor arra ébredek, hogy saját tejemben fetrengek.
Az szép és jó, hogy a gyerek újabban szó szerint átalussza az éjszakát, az viszont már kevésbé, hogy pirkadatkor arra ébredek, hogy saját tejemben fetrengek, a melleim ugyanis nem bírják a várakozást, és amíg én álmodom, megnyílnak a zsilipek.
Ilyenkor kábán átbotorkálok a gyerekszobába, a félhomályban levadászom az álomszuszékot és arra kényszerítem, hogy szabadítson meg a feszítő szenvedéstől és azonnal álljon neki a szívásnak, különben becsomósodnak a melleim és kezdhetem elölről a mellgyulladással járó kínlódást.
Persze fejhetnék én éjszaka is, de ahhoz be kéne állítani az órát mondjuk éjjel kettőre, és Murphy szerint ebben az esetben már háromkor éhesen kelne a kölyök. Mivel a legsebezhetőbb pontom az alvás, azaz ha nem alszom ki magam, idióta, hisztis boszorkány lesz belőlem, ami a családom többi tagjának sem túl jó, ezért kockáztatok inkább egy kis csomósodást és alszom, amennyit csak tudok. (Ha ismét mellgyulladásom lenne, majd emlékeztessetek rá, hogy az alvás milyen jó.)
Elképzelhető, hogy a helyzet változni fog, két okból is: egyrészt Manna megfázott (velem együtt), taknyos, ettől zaklatottabban alhat, másrészt mikor ezt a posztot olvassátok, mi már minden valószínűség szerint a szlovák hegyek fenyőfái között pihenünk – a környezetváltozás pedig kihatással lehet az alvási szokásaira is. Mindenesetre a fejőt azért elviszem. Meg az orrszívó porszívót a porszívóval együtt. A cumisüveg-melegítőt. A babakocsit, a mózest, az utazóágyat, a pihenőszéket és a hordozót. A teljes body- és rugikészletet, nagy csomag pelenkát, popsitörlőt, textilpelenkát, takarót. És Fefét, a zöld alvórongyot, mert Pötyi a lelkemre kötötte, hogy itthon ne hagyjuk, ha már nekik maradniuk kell az ovi és az iskola miatt.
Mielőtt megkapom, hogy minekazilyennekgyerek? kérdést, jelezném, hogy többször aludtunk már máshol (anyósék házában) és a legcsekélyebb mértékben sem zavarta meg Manna életét a változás – ezért mertük bevállalni a négynapos kiruccanást. Azt még nem tudom, jelenlegi fizikai állapotomban hogy fogok teljesíteni a síversenyen (két guggolás után már remegnek a lábaim), és kicsit aggódom, hogy fogom a hóban tolni a babakocsit, de majd improvizálunk. Apa málnapálinkát fog inni, anya juhtúrós sztrapacskát eszik, Manna meg nagyokat fog aludni a friss levegőn. Legalábbis így képzelem.
