11. hét
6330 g
Mostanában azon gondolkozom, hogy lehettünk ilyen piszok mázlisták ezzel a babával. Volt két nagyobb, egészséges gyerekünk, nyugodt éjszakáink, külön programok, egy szóval harmonikus négyfős családi életet éltünk. Ekkor jelezte Manna, hogy ő szeretne ehhez a családhoz tartozni.
Hosszas tépelődés után (főleg apa részéről) úgy döntöttünk, hogy jöjjön a kölyök, ha ennyire akar. Bár nagyon féltünk, hogy teljesen felborítja a megszokott életünket és rengeteg nyűgünk lesz miatta. Úgy is fogalmazhatunk, hogy tizenkilencre lapot húztunk. Manna meghálálta döntésünket, álomjó baba. Black Jack.
Nem akarok bezzeganya lenni, és a helyzet persze simán változhat is, de az első 11 hét alapján azt mondom: ha minden csecsemő ilyen lenne, többet be mernének vállalni a szülők. Lássuk, milyen az Álombaba mintapéldánya:
- Reggel mosolyogva ébred, és ha nyugi van (tehát a szülők aludni szeretnének), csendben nézelődik, vagy húzza ő is a lóbőrt, amíg csak lehet.
- Nap közben eljátszogat a plüssállatokkal, időnként elszenderedik.
- Ha anyjának puszilgatni támad kedve, vigyorogva tűri és csücsörin kurjongat, ha hozzá szól.
- Idegenekkel barátságos, mindenkire mosolyog, és vannak kedvenc személyei is, akiknek gőgicsél.
- Sosem sír, csak ha éhes.
- Imádja az esti fürdetéseket.
- Tűri testvérei nyúzását, és azt is békével viseli, ha időnként megszorongatják a kezét.
- Ügyesen és gyorsan szopizik.
- Nem veti meg a tápszert sem.
- A lenyelt levegő alul-felül könnyen távozik belőle.
- Nem hasfájós.
- Hamar megszokja, hogy az éjszaka alvásra való és a kiságyban kell tölteni.
- Könnyen és gyorsan elalszik. Bárhol.
- Pirkadat előtt fel sem ébred, akkor is visszaalszik gyors szopi után.
- Bírja, ha hurcolják munkahelyre, nagyszülőkhöz, barátokhoz.
- Szeret a babakocsiban a levegőn aludni.
- Sugárzik a szeretet, az elégedettség és a boldogság belőle.
Azt gondolom, őrült nagy szerencsénk van, hogy kaptunk egy mintapéldányt. Akinek pedig nem ilyen babát dobott a gép, ne szomorkodjon. Minden állapot csak átmeneti, előbb vagy utóbb a hasfájás is elmúlik, az éjszakák is nyugodttá válnak és az etetés sem lesz nyűg. (És talán nem kell várni az érettségiig.) Ugyanakkor az irigykedőknek felhívom a figyelmét arra, hogy az Álombabából is válhat sírós, nehezen kezelhető gyerek. Most már nem félek, mit hoz a jövő. Ha nálunk így alakul, majd előveszem ezt az írást és azzal fogom vigasztalni magam, hogy legalább eddig minden rózsaszín cukormázas volt.
