Szülőség

Szülőként előbb-utóbb szembesülünk azzal a problémával, amikor az érzelmeink eluralkodnak rajtunk. A tinédzserek könnyen próbára tehetik a türelmünket, aminek következtében nem mindig hozzuk a legjobb szülői formánkat és olyan dolgokat teszünk, amik valójában nemhogy nem visznek közelebb a megoldáshoz – épp ellenkezőleg, gyakran kontraproduktívak.

A legtöbb családban van bezzeggyerek, aki a teljesítményével hatalmas örömet szerez a szülőknek, aki eredményesebb és sikeresebb, mint a többi gyerek a családban. Ennek ellenére tetemes árat fog fizetni a kiemelt pozícióért, ami nemcsak a gyerekkorát, de felnőtt éveit is beárnyékolja.

A városi környezet nem áldásos az immunrendszer működése szempontjából, és közel sem biztos, hogy városlakóként elegendő időt tudunk eltölteni a természetben. Pedig ha a gyerekek rendszeresen túrhatnák a földet, akkor bizonyítottan javulna az immunrendszerük, és – mint egy kísérletből kiderült – ezt már egy nagyvárosi, teljesen lebetonozott óvoda udvarán is meg lehet valósítani.

Nappal azon aggódunk, vajon miért sír, amikor pedig alszik, azon, vesz-e levegőt. Mindezt a kisbaba megspékeli nagyon különleges hanghatásokkal és mozdulatokkal, furcsa tünetekkel, amiktől a tapasztalatlan szülőt kirázza a hideg.

A gyerekek testalkata és önképe folyamatosan alakul. Számít, mit hallanak magukról akár a szüleik, akár a rokonok szájából. Akik mintha nem értenék, hogy a „csak jót akartam” jellegű mondatokkal mekkora sebeket lehet ejteni.

Biztos azt gondolta rólam, milyen ügyefogyott, idióta, tájékozatlan stb. vagyok – gyakran ilyen gondolatok emésztenek minket, miután új emberekkel találkoztunk. Lehet, hogy eleve szorongtunk a helyzettől, sutábban viselkedtünk, nem sikerült olyan jól az a poén, amit bevállaltunk, aztán fél délután azon rágódunk, vajon milyen benyomás alakult ki rólunk. Ezek a félelmek nemcsak a felnőttekre jellemzők, hanem a gyerekekre is. Új kutatás járt utána, mennyire korán kezdődnek.

Sokkal több rossz szülő van, mint gyerek, sőt alapvetően a rossz nevelési stratégiák azok, amelyek károsíthatják a felnövő generációkat. Nagyon fontos, hogy a szülők maguk vágyjanak a fejlődésre és megértsék, mire van szükség a megfelelő neveléshez. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy olykor az anyának és az apának is szüksége lehet védelemre.

Folyamatosan változó világunkban a nemi szerepek sem maradtak érintetlenül. Ahogyan a fejlett világ országaiban egyre több, korábban a férfiak számára fenntartott területen bontakozhatnak ki a nők, úgy vállalhatnak az apák is egyre nagyobb szerepet a gyerekek nevelésében és gondozásában, és ismerhetik meg egyre többen az aktív szülőség örömeit és nehézségeit.

Ismerjük, átéltük, milyen vadak tudnak lenni az egyetemi bulik. Nemtől függetlenül mindenki csapta már szét magát legalább egyszer. Így történt ez 2015-ben a Stanfordon is, ahol azonban olyan eset történt, ami méltán vívta ki a világsajtó figyelmét – és minden lányos szülő aggodalmát.

A nevelésben kevesebb jelentősége van annak, hogy mit mondunk illendőnek, mint hogy miként alkalmazzuk azt magunk a mindennapokban. A gyerekek, különösen a kicsik, nem a fegyelmezéseinkből fognak hatékonyan tanulni, hanem abból, ahogy mi viselkedünk hasonló helyzetekben. Például velük, amikor épp szófogadatlanok.

Gyakran használjuk a gyerekünkkel kapcsolatban azt a szót, hogy tökéletes. Amint megszületett, számunkra az, és ez rendben is van. Csakhogy akkor még nem várunk tőle semmiféle teljesítményt.

Rengeteg minden változott az utóbbi 10-15 évben, így nem is csoda, ha sokszor fogalmunk sincs, hogy mi történik pontosan, amikor a gyerek netezik. A digitális világ sokkal több mint eszköz a kezükben: a fiatalok számára online életteret biztosít, ahol társas kapcsolatokat létesítenek. De hogyan hat mindez az offline életükre? Milyen felnőttek válnak azokból a gyerekekből, akik társas életük jelentős részét az online térben élik? És nekünk, szülőként mi mindenre kell figyelnünk?