Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ideális esetben egy gyerek akkor fogan meg, amikor azt az anya és az apa is szeretné. A valóságban azonban rengeteg olyan terhesség jön létre, amit az apa egyáltalán nem tervezett. Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?
Férfiak és nők egyaránt trükköznek a saját termékenységükkel. Az óvszer használatának elutasítása, annak észrevétlen levétele éppúgy megtörténik, mint a fogamzásgátló tabletta vagy a pesszárium „elfelejtése”. Férfiak ritkán próbálnak úgy magukhoz kötni nőt, hogy orvul teherbe ejtik, de ez is előfordul. A nők körében is él még a hiedelem, miszerint egy férfit nem csak a gyomrán keresztül lehet megfogni, de szülővé tételével is. Azon túl, hogy ez rendkívül káros annak a gyermeknek, aki így jön a világra, ez a cikk kitér arra is, hogy milyen lehetőségei vannak egy férfinak, aki akarata ellenére vált apává. Kérheti az abortuszt? Lemondhat az apai jogairól a kötelességeivel együtt? Dr. Varga Felicia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Központjának jogásza gyermekjogi szempontok mentén válaszol a kérdésekre.
„Mindkét szülő önrendelkezési jogának körébe tartozik, hogy előre eldönthessék, kívánnak-e gyereket nemzeni és vállalni, vagy sem. A fogantatáshoz ideális esetben kölcsönös beleegyezés szükséges a felek részéről. Persze az élet hozhatja úgy, hogy a fogantatás végül a közös akarat hiányában következik be. Azt fontos látni, hogy egy férfi önrendelkezési joga viszont nem sérül akkor, ha a gyerek fogantatása akár az ő utódvállalási szándékának hiányában következik be. És nem sérül akkor sem, ha nem hozza a nő tudomására a nemi kapcsolat létesítését megelőzően, hogy ő nem szeretne gyereket.”
Túl azon, hogy a szexuális együttlét előtt nem árt leegyeztetni a fogamzásgátlás kérdését – milyen szép lenne ezt evidenciának tekinteni! –, a feleknek érdemes szóba hozniuk a jövőbeli terveiket is:
„Kizárólag egy esetben sérülhet a férfi utódvállalást érintő önrendelkezési joga: ha a vele szexuális kapcsolatot létesítő nő kifejezetten tud arról, hogy a férfi nem szeretne gyereket semmiképp, de a nő szándékosan mégis megtéveszti őt – folytatja a szakértő. Egyáltalán nincs rendben az, ha bármelyik fél az utódvállalást tekintve kifejezetten megtévesztéssel kíván élni, s egy szexuális együttlétet erre kíván felhasználni – a másik előre ismert szándéka ellenére. Azaz pl. egy nőnek sem áll jogában a férfit reprodukciós törekvései során csupán »eszköznek« tekinteni. Ahogy erre egy vonatkozó bírósági ítélet is utalt, ha jogilag az ilyen magatartás nem lenne kifogásolható, akkor a férfit éppen alanyiságától, ún. »személy« mivoltától fosztanánk meg.”
Az apaság nem is olyan egyértelmű
A téma persze rendkívül komplex, és nem mindig fekete-fehér. Számos bírósági és alkotmánybírósági határozat született már hasonló jellegű ügyekben, és a nők önrendelkezési jogát ezek többsége értelemszerűen leszögezte. Valójában viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy egyetlen jogszabály sem követeli meg explicit azt, hogy a fogantatást követően a nemző apa hozzájáruljon a gyerek megtartásához. Látnunk kell, hogy jogilag míg az anyaság tény, hiszen az anyai jogállás a szülés tényével betöltötté válik, addig az apai jogállás nem tény, hanem vélelem, tehát az megdönthető, illetve az apai jogállás akár bizonyos esetekben betöltetlen is maradhat.
Ha a férfi nem akar gyereket, kihez fordulhat?
Annak a férfinak, akinek partnere teherbe esett, a babával kapcsolatos akaratát érthető okokból jogi úton kevesebb lehetősége van érvényesíteni. Ez csak részben alakult ki azért, mert maga a terhesség a nő testében zajlik, az ő egészségét, rossz esetben életét veszélyeztetheti.
„Az abortusz kérdéséről nagyon nehéz higgadtan, mindenre kiterjedő, egyértelmű véleményt mondani – folytatja a szakértő. Hitből, meggyőződésből, esetleg saját tapasztalatból formálunk sokszor sztereotip véleményt. Ebben pedig gyakran sarkított tud lenni mind a férfiak, mind a nők szerepének megítélése. Már csak azért is, mert ma még mindig sajnos az a döntő hozzáállás, hogy a fogamzásgátlás elsősorban a nő, a lány felelőssége, és kimondva-kimondatlanul őt teszik felelőssé azért is, ha az együttlét vége terhesség lesz.
Persze ez a megközelítés nemcsak a nőknek tud ártani, hanem a férfiaknak is, akiknek gyakran akkor sincs lehetőségük a terhességről szóló döntésben részt venni, ha egyébként szeretnének. Mivel Magyarországon nem létezik az ún. »jogi abortusz« intézménye, ezért az apának lényegében nincs beleszólása abba a jog szerint, hogy az anya hogyan dönt végül ebben a kérdésben. Így akár akarata ellenére is apa lehet tehát egy férfi, és akár viselnie is kell ennek következményeit, illetve adott esetben hiába akarja, hogy a magzat megmaradjon, a nő dönthet ezzel ellentétesen. Hogy az egyes esetekben megfelelő döntés tudjon születni a lehető legkevesebb kár okozásával, mindig az eset összes körülményeit, a felek egyedi és aktuális helyzetét, állapotát szükséges figyelembe venni az érintettek érdekeinek mérlegelésével. A jog sajnos tudja szűkösen és sokszor rigiden is kezelni az ilyen helyzeteket, persze válsághelyzetben egy gyermekjogi ügyben mi nem is a jogi megoldásokban hiszünk alapítványi szinten elsődlegesen. Ilyen ügyekben mi általában javasoljuk az alternatív vitarendezési megoldásokat, mediációt, egyeztetést, stb. és minden olyan (általában jogon kívüli) eszközt, ami segít az érintetteknek abban, hogy a magzat, illetve a saját és a partner szükséglete, érdeke is figyelmet tudjon kapni.”
Ki foglalkozik a gyerek jogaival?
A felháborodott férfiak jogfosztottságérzése csak az egyik része a történetnek. Az is veszteség, de jóval kisebb, mint amekkora terhet egy abortusz, egy terhesség vagy szülés jelent. S akkor még nem esett szó a történet valódi főszereplőjéről, a gyerekről.
„Nem kétszereplős folyamatról beszélünk, tehát nem csak az apa és anya jogairól – folytatja dr. Varga Felicia. Hiszen itt egy gyerekről, egy gyerek életéről is szó van, aki egy passzív harmadik alanya az egész szituációnak. Elkerülhetetlen tehát gyerekjogi oldalról megközelíteni ezt a helyzetet. Egy gyerek megszületését követően a szülőség – ezen belül az apaság – sem lehet már akaratelhatározás vagy vállalás kérdése. Ugyanis a születés után az a tény, hogy ki pl. a gyerek biológiai apja, az az adott férfi utódvállalásra kiterjedő önrendelkezési jogának keretein kívül esik már. Ahogy a már említett bírósági határozat fogalmaz: nem a jogokból következnek a tények, hanem a jogi jelentőségű tényekből a jogok és a kötelezettségek. Másképp fogalmazva az apaság ténye a férfi jogállását akkor is meghatározza, ha ő az apai jogait nem gyakorolja, vagy apai kötelezettségeit nem teljesíti, és ezeket az anya mondjuk nem is várja el tőle. Az anya jogi elvárásaitól az apai jogállás független. Cserébe viszont természetesen életre szóló jogviszonyt hoz létre az apa és a gyerek között, mindkettőjük ún. személyállapotát meghatározza.
Miért mondhatjuk ezt? Mivel a gyerek születésének a tényéből egy személyiségi jog biztosan következik: a gyereknek a származása megismeréséhez való joga. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, továbbá számos alkotmánybírósági határozat is rámutatott arra, hogy
minden ember – közöttük a gyerekek is – legszemélyesebb joga a biológiai, vérségi származás kiderítése, és ennek a jognak az elvonása a gyerek identitásához való jogát sérti. A gyerek identitásához, származásának megismeréséhez való jogának részét képezi születésétől fogva, hogy megismerje, kik a biológiai szülei, kideríthesse valódi származását.
Ez egy olyan, jogszabályokban is rögzített alapjoga egy gyereknek, melynek gyakorlásával nem sérülhet az apa korábban említett önrendelkezési joga, mivel annak keretein kívül áll.”
Mihez van még joga a gyermeknek?
Sokan itt jegyzik meg, hogy bizony tartásdíjra. Ezzel kapcsolatban szakértőnk szintén a gyerek oldala felől reagál általánosan. „A Polgári törvénykönyv gyerektartásra vonatkozó előírásai vélelmezik, hogy egy kiskorú gyerek 18 éves korig (bizonyos feltételek fennállása esetén esetleg tovább is) tartásra szorul. A tartásdíj az az általában pénzbeli formában tett juttatás, amit a gyerekétől külön élő szülő teljesít azért, hogy a gyerek szükségleteit biztosítsa. Minden gyereknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődését. Ez a jog több, mint az ellátásra való joga egy gyereknek. Az a szülő, aki a gyereket gondozza, a tartást egyúttal természetben teljesíti. A gyerekétől külön élő szülő pedig általában pénzbeli formában. Gyerektartásra tehát mindkét szülő köteles lényegében.
Amennyiben a bejegyzett anyakönyvi kivonat szerint megállapítható, hogy ki a gyerek édesapja, akkor – a gyerek egyik szülőjeként – ő kötelezhető lesz többek között arra is, hogy a gyerek szükségleteinek és a körülményeknek megfelelően (a szülők közötti megegyezés eredményeként, vagy ennek hiányában bíróság által) megállapított rendszeres tartásdíjat teljesítsen. Ahogy korábban írtam, az apaság kérdése bonyolult, vannak olyan esetek, amikor bár megállapítást nyer, hogy ki a gyerek biológiai apja, mégis egy másik férfi kerül bejegyzésre a gyerek apjaként az apaság vélelme miatt. A tartásdíj kérdésébe épp ezért nem feltétlenül mennék bele, mivel nagyon sok mindentől függ, hogy végül ki kötelezhető erre egy komplex ügyben.”
