Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerekkorban elszenvedett erőszak, legyen az fizikai, verbális vagy érzelmi bántalmazás, minden esetben nyomot hagy. És bár még mindig rengeteg szülő véli úgy, hogy egy-egy pofonra igenis szükség van ahhoz, hogy rendes ember legyen a gyerekből, szerencsére a politikai döntéshozók is egyre inkább kezdik belátni, hogy nem ez a jó irány.
A Skót Zöld Párt terjesztette elő azt a törvényjavaslatot, amely kimondja, hogy a 21. századi Skóciában fizikai erőszaknak semmilyen formában nincs helye. Ennek következtében a szülők már nem engedhetik meg maguknak, hogy néha elcsattanjon egy-két pofon, ugyanis a törvény tiltja a gyerekek bármiféle fizikai bántalmazását.
Mire elég a törvényi szabályozás?
Korábban a szülők és nevelők számára a törvény lehetőséget biztosított arra, hogy „észszerű keretek között” fizikai erőszakot alkalmazhassanak a gyerekekkel szemben. A John Finnie által előterjesztett törvényjavaslat erős üzenetet közvetít, miszerint az erőszak semmilyen formában nem elfogadható. „Az üzenet lényege, hogy a gyerekeink legalább ugyanolyan jogi védelmet érdemelnek, mint mi, felnőttek” – magyarázza a képviselő.
Az Európa Tanács évekkel ezelőtt célul tűzte ki, hogy mind a 47 tagországában betiltsák a gyerekek fizikai és lelki bántalmazását, ez jelenleg 22 tagállamban valósult meg. Magyarországon 2005 óta zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazás minden formájával szemben, ennek ellenére azonban a fiataloknak közel a fele gondolja úgy, hogy egy pofon nem minősül bántalmazásnak. És ha belegondolunk, hogy a felnőttek jelentős része szerint még mindig elfogadható, sőt időnként szükséges erőszakot alkalmazni a gyerekekkel szemben, ez az arány már nem is olyan meglepő.
Rengeteg olyan szülő van, akit gyerekkorában szintén vertek, bántalmaztak annak reményében, hogy ettől majd jobb emberré válik. És mivel a szüleinket szeretjük és felnézünk rájuk, muszáj magyarázatot adnunk a tőlük kapott erőszakra ahhoz, hogy mindezzel felnőttként együtt tudjunk élni. Így lesz az atyai pofonból a világ egyik legtermészetesebb dolga, és így adjuk tovább ezt a mintát a saját gyerekeinknek is. Emellett pedig több tanulmány is bebizonyította már, hogy a gyermekkori bántalmazás következtében fizikai változások mennek végbe az agyban. Egészen pontosan, a bántalmazott gyerekek számos agyterületen kevesebb szürkeállománnyal rendelkeznek, ennek következtében pedig csökkennek a kognitív kontrollfunkcióik. Ebbe a legtöbb esetben nem hal bele a gyerek, de felnőttként jóval nehezebben alkalmazkodik majd az új szituációkhoz, esetükben nagyobb eséllyel alakulnak ki a stresszel kapcsolatos betegségek, mint például depresszió, függőségek, cukorbetegség vagy bizonyos daganatfajták.
Miért veri még mindig annyi szülő a gyerekét?
Mindenki talál rá mentséget. A legjellemzőbb talán, hogy saját gyerekkorukhoz nyúlnak vissza a bántalmazó szülők, hiszen ők is kaptak a szüleiktől egy-két jól irányzott pofont, amibe nemcsak hogy nem haltak bele, de még rendes ember is vált belőlük. Ismerős magyarázat, ugye? Pedig a gyerekkornak alapvetően nem az lenne a lényege, hogy túléljék, hanem az, hogy olyan bizalom és biztonságérzet alakuljon ki a gyerekekben, ami megalapozza az egész felnőtt létüket. Emellett gyakran előfordul az is, hogy a szülő tehetetlennek érzi magát, dühében pedig jogos reakciónak érzi a pofont a gyerek viselkedésére. Ettől azonban a legkevésbé lesz fegyelmezettebb a gyerek, és minél többször reagál így a szülő, annál inkább válik automatikussá ez a viselkedésforma. A berögzült mintákat pedig nem egyszerű megváltoztatni, főleg, ha az ember nem ismer más alternatívákat.
Pedig a nevelés alapjait nem az erőszak kellene hogy képezze. Sokkal többet számít a megfelelő kommunikáció, a megértés, a tisztelet és a tolerancia, hiszen minél kisebb a gyerek, annál inkább ki van szolgáltatva a szüleinek. És mivel a legtöbbet utánzással tanulnak, a nevelési célzattal elcsattanó pofonok azt tanítják nekik, hogy bizonyos helyzetekben az erőszak alkalmazása teljes mértékben elfogadható, leginkább abban az esetben, ha a nagyobb és erősebb fél bántja a nála kisebbet. Amikor a gyerek viselkedése megváltozik, az nem azért történik, mert megértette, hogy korábban mit csinált rosszul, egyszerűen csak igyekszik mindent megtenni azért, hogy elkerülje a rá váró büntetést. Ehelyett szülőként a pozitív fegyelmezés eszközeit kellene alkalmazni, hiszen a gyerekeknek az egész világon joguk van ahhoz, hogy életüket az erőszak minden formájától mentesen éljék.
