Magyarországon a legtöbben egyszerűen nem foglalkoznak a gyerekük pénzügyi nevelésével, a tudatosság kialakításával. A szülők azért nem, mert egy sor tényezőt ők sem értenek, a tanárok pedig azért, mert ez nem része a tananyagnak.
Játszótéren, vendégségben, de akár otthon is számtalanszor futhatunk bele a gyerekeink osztozkodásának ambivalens kérdéskörébe. Kötelező-e megosztani mindent, ami az övék? S ha nem, mi szerint kellene mérlegelni?
Az utóbbi hónapokban többször előfordult, hogy az apás hétvégékről kicsit nyúzottabban, bágyadtabban jött haza a gyerek. Ilyenkor beletelik pár napba, amíg visszatalálunk a megszokott ritmusba, nem borul ki apróságokon, és feloldódik annyira, hogy elkezd mesélni a hétvégéjéről.
Félünk a „rossz szülő” címkétől, így aztán ha a gyerekünk nem megfelelően viselkedik, rendszerint magunkat érezzük támadva. Pedig sok társadalmilag elítélt viselkedés kisgyerekkorban az egészséges fejlődés szerves része, vagyis magától jelennek meg, és nem is hiába. Viszont csak akkor fogjuk tudni megtanítani őket a helyes magatartásra, ha nem magunkat érezzük minősítve a viselkedésük által.
Úgy érzed, a nehezén már túl vagy? A magyar, a matek és a töri már a múlté, soha többet nem fogsz másodfokú egyenleteket megoldani és időmértékes verselést elemezni? Bezzeg az angol, az menne? Akkor eljött a te időd!
Az érvénytelenítés pszichológiai értelemben azt a jelenséget írja le, amikor egy ember érzelmeit vagy gondolatait visszautasítják, semmibe veszik, kigúnyolják, megítélik, vagy tagadják azok fontosságát. Ennek igénye már születésünktől kezdve megvan bennünk, csecsemőként nem verbális jelekkel fejezzük ki igényeinket és érzelmi reakcióinkat, ezeket pedig – jó esetben – az édesanyánk ráhangolódással, gondoskodással érvényesíti.
Az iskolához nem elég a szépen bepakolt iskolatáska és a megfelelő órák átücsörgése. Egy sor olyan képességre is szükség van, amire elsőre nem is gondolnánk.
„Minden jóérzésű embert megráz, de minket, szülőket különösen is megvisel, amikor pedofil bűncselekményekről hallunk a hírekben. Az sincs rendjén, hogy gyermekeink egyre több helyen találkozhatnak életkoruknak nem megfelelő tartalmakkal, de az sincs, hogy a pedofilok sokszor túl enyhe büntetést kapnak. Meg kell védeni a gyermekeket, az elkövetőkre pedig szigorúbban kell lesújtani.”
A gyermekjogok rendszere tulajdonképpen az állam ígérete arra, hogy a 18 éven aluli gyerekek biztonságos és támogató környezetben nőhetnek fel, és biztosítja azokat a feltételeket, amik az egészséges fejlődésükhöz, önmaguk kibontakoztatásához szükségesek.
Minden szülőt foglalkoztat, hogy mi lesz a gyerekéből, ha nagy lesz. Ez nyilván sok tényezőtől függ, köztük attól is, hogy hanyadik gyerek a sorban.
A szülés utáni levertség sok anyánál jelentkezik, ami akár depresszióvá is alakulhat. Hogyan hat ez a gyerek fejlődésére?
A félelem a mindennapjaink része. Találkozhatunk vele az orvosi rendelőben várakozva, beszédre készülve egy emberekkel zsúfolt teremben, egy üres vizsgalap fölé görnyedve. Ezekben a szituációkban sokszor kívánjuk azt, bár képesek lennénk félelem nélkül élni, egy kicsit talán még szégyelljük is magunkat az érzés miatt. Ezért a gyerekünket igyekszünk bátornak nevelni, hogy felnőttként könnyebben megbirkózzon ezekkel a helyzetekkel. De vajon jót teszünk, ha megpróbáljuk elnyomni a félelmeiket? Létezik-e egyáltalán félelem nélküli élet?
Mesélő színészek, élő közvetítésben felolvasó hírességek, webkamera elé telepedett nagymamák. A járványhelyzetben az emberek összefogtak, hogy segítsék azokat, akiket a vírus nehéz helyzetbe sodort, legyen szó a magukra maradt idősekről vagy a leterhelt szülőkről és a külvilágtól elszigetelt csemetéikről. A Blum program közösségi olvasás projektje egy negyven napig íródó, interaktív mese megalkotására hívja az óvodáskorú gyerekeket. Boldizsár Ildikó meseterapeutával, a projekt fővédnökével beszélgettünk.
Az Enovid, az első fogamzásgátló tabletta 1960-as megjelenése gyakorlatilag forradalmasította a fogamzásgátlást. Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy a nők átvehették az irányítást a reprodukciós ciklusuk felett.
A társadalom mintegy 2,1 százalékát teszik ki úgynevezett szuperintelligens gyerekek és felnőttek. Ez a szám az utóbbi évtizedekben nem mutatott változást, a téma mégis egyre felkapottabbá válik, és a társadalmi megértés érdekében tisztázást igényel.
Tudod, hogy ki lakik Smaragdvárosban? Hogy ki szereti annyira a marmeládés szendvicset, hogy színházba sem megy nélküle? Vagy hogy hol lakik Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű ugrifüles? Akkor gyerekjáték lesz számodra irodalmi kvízünk.
Teljesen természetes, hogy ha valami felháborítót tapasztalsz, akkor mérges, indulatos leszel, és ezt a feszültséget le szeretnéd vezetni valahogy. A hogyant érdemes átgondolni, főleg akkor, ha szülő vagy.
Egy mozaikcsalád összehangolásában talán az egyik legnehezebb feladat, hogy megtanuljuk értékelni a magunk és a másik fél múltját. Hogy ne megszabadulni akarjunk tőle, hanem inkább megérteni, és annak segítségével kialakítani egy új rendszert. A kérdés, hajlandók és felkészültek vagyunk-e erre kellő energiát szánni.
Ma a mesterséges megtermékenyítés elfogadott útja a gyerekvállalásnak. Sötét oldaláról azonban kevesebb szó esik, például arról, hogy egyes férfiak szerint ez egyfajta megcsalás, amit ötven éve még büntettek is. Erre tesz rá egy lapáttal a mostanában kipattant ügyek sora, amelyekben az derül ki, hogy lelkes orvosok a saját spermájukat használták fel pácienseiknél.
A kisfiúk rendszerint keveset kapnak az apa általi férfimintából, amelyhez természetüknél fogva hasonulni szeretnének, így ezt pótolni kényszerülnek. Ennek módja pedig a szemezgetés más felnőtt férfiak, kamasz fiúk, illetve korosztályi bajtársak magatartásából, megnyilvánulásaiból. A kortársak még éretlen példájának követése, valamint az ő elsődleges elismerésükért való küzdelem azonban az egészséges személyiségfejlődés vonatkozásában sok veszéllyel járhat.
Bikák, akiket bociként a vágóhídtól mentettek meg. Traumatizált lovak. Remeteéletet élő bakkecskék. Mindezek az állatok – több mint százan vannak – a Dharma Lómenhelyen találtak végleg szerető otthonra. Szabadon sétálhatnak, testi-lelki sebeik lassan begyógyulnak. Ugyanez történik azokkal is, akik akár önkéntesként, akár táborozó gyerekként a menhelyre látogatnak.
Az új törvény talán pont azokat a civil szervezeteket tarthatja távol a gyerekektől, akik idejüket és energiáikat nem kímélve küzdenek a családon belüli és szexuális erőszak ellen, és akik tanároknak segítenek időben észrevenni az erőszak jeleit.
A képregények egyértelműen a fiatalok nyelvén íródott, az ő képi világukhoz igazodó szórakoztató olvasmányok. Azok is szívesen forgatják őket, akik egy könyvet már nem nyitnának ki. Ezért is olyan fontos, hogy mi található bennük: megmutatják-e, hogy mindenkinek van szuperereje, akkor is, ha más, mint a többiek?
Nem véletlenül küzdenek érte annyit a meddő párok: a gyerek egy kis csoda, áldás, ajándék, felfoghatatlan tünemény, aki a fele génkészletünkkel együtt a szívünket is azonnal elrabolja. Ez azonban nem jelent garanciát arra, hogy anyává vagy apává válva azonnal és visszafordíthatatlanul boldogok is leszünk.
Falra ragasztott intim betét, torpedónak használt tampon, gúnyos kuncogás a vécé felől: az általános iskolák felső tagozatától menstruálni kezdő lányok sokféle módon találkoznak a megszégyenítéssel.
