A különböző kutatási eredmények olyan helyzet elé állítanak bennünket, szülőket, hogy el kell döntenünk, melyik ujjunkba harapjunk. Ha belátjuk, hogy a gyerekünk túlsúlyos, és annak megfelelően kezeljük, akkor úgy tűnik, hogy nem segítjük elő a testsúlycsökkenését, sőt. Ha pedig nem veszünk tudomást a túlsúlyról, akkor az egészségi állapotát veszélyeztetjük vele. Hol az igazság?
Korábbi kutatások alkalmával arra derült fény, hogy a szülők hajlamosak alábecsülni a gyerekeik testsúlyát.
Egy átfogó, 69 kísérlet adatait összegző tanulmány szerint a szülők több mint 50 százaléka kevesebbnek vélte az egyébként túlsúlyosnak mondható gyermeke súlyát. Hét szülőből pedig egy úgy ítélte meg, hogy a gyereke túl vékony, holott az életkorának megfelelő súllyal rendelkezett. A szakemberek szerint annyira megszokottá vált a túlsúlyos kisgyerekek látványa, hogy a szülők óhatatlanul is ahhoz a képhez hasonlítják a saját gyereküket. Pedig a nem időben kezelt túlsúly számos egészségügyi kockázatot rejt magában, és annak is nagy a valószínűsége, hogy a kisgyerek nem növi ki, hanem viszi tovább a plusz kilókat.
Ha ez nem lenne elég, a Psychological Science tudományos folyóiratban közzétett, reprezentatív mintákat elemző és összegző tanulmány szerint azok a kisgyerekek, akiket a szüleik négy-öt éves korukban túlsúlyosnak láttak, később be is teljesítették a jóslatot. A hosszabb időszakon is átívelő kísérlet azt mutatta ki, hogy ezek a gyerekek nagyobb valószínűséggel küszködtek túlsúllyal egy évtizeddel később, mint azok a társaik, akikről a szüleik azt gondolták, hogy normális a testsúlyuk.
A tanulmányból az is kiderül, hogy a négy-öt éves korukban túlsúlyosnak bélyegzett gyerekek tíz évvel később negatívabban ítélték meg a saját súlyukat, és bár hajlandónak mutatkoztak fogyókúrázni, ez a két tényező éppen az ellenkező hatást érte el: tovább híztak.
„Vagyis míg a szülőknek kulcsfontosságú szerepe lenne abban, hogy időben felismerjék a túlsúly tényét, és segítsék gyereküket a túlsúly leküzdésében, ezzel éppen az ellenkező hatást érik el. Amint a szülő túl súlyosnak látja a gyerekét, a gyerek fokozott veszélynek van kitéve a hízás terén” – olvasható Eric Robinson viselkedéskutató (University of Liverpool) és Angelina Sutin (Florida State University College of Medicine) tanulmányában.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy nem volt kimutatható összefüggés a gyerekek tényleges súlya és a hízás mértéke között, vagyis a hangsúly most nem a tényeken volt, hanem hogy mit gondoltak róluk a szülők. Ettől függetlenül nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a szülők véleménye közvetlenül okozta a hízást, de a kísérlet eredményei azt támasztják alá, hogy a szülői megbélyegzés akaratlanul is negatív hatással lehet a gyerekeik egészségére.
Mi lehet ilyenkor a megoldás?
Mindez azt jelenti, hogy szülőként nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mire hogyan reagálunk, mit hogyan kommunikálunk, ha a tét a gyerekünk testi-lelki egészsége.
Ha a gyerekorvos túlsúlyt állapít meg, akkor igyekezz az orvossal négyszemközt megbeszélni a teendőket. Kérd ki a tanácsát, hogy milyen változtatásokra van szükség mind a táplálkozás, mind a fizikai aktivitás terén. Érdemes körülnézni, hogy a lakóhelyeteken vannak-e olyan, gyerekeknek vagy szülőknek szervezett programok, amelyek a téma megértését és feldolgozását érintik.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association) az alábbi elveket javasolja szem előtt tartani, ha a súlyról vagy túlsúlyról kell beszélgetni a gyerekünkkel.
- Vedd komolyan a beszélgetést, és köszönd meg neki, hogy megosztja veled a gondolatait és az érzéseit. Építsd ki a bizalom légkörét.
- Olyan kérdéseket tegyél fel, amelyeket megválaszolva kifejezheti az érzéseit is.
- Azt tudatosítsd benne, hogy a súly nem a megjelenés miatt fontos, hanem az egészség miatt.
- Őszintén mondd el neki, hogy milyen kihívásokkal jár, ha tenni akarunk az egészségünkért, és azt is hangsúlyozd, hogy milyen előnyökkel jár, ha valaki egészséges.
- Ne hagyd magára a problémával, csináljátok együtt! Teremtsd meg azt a támogatói családi hátteret, amelyben a gyerek nem érzi úgy, hogy egyedül kell megküzdenie a problémával.
Eric Robinson szerint egyébként nem egyéni szinten kellene kezelni a problémát. Ő úgy gondolja, hogy ezen a szinten nincs olyan módszer, amely hosszú távon eredményes és nem befolyásolja károsan az egyén mentális egészségét. A táplálkozási kultúrát kellene gyökeresen átalakítani, amit részben felelősnek tart a most kialakult helyzetért. Addig azonban szülőként is sokat tehetünk azért, hogy megpróbáljuk fenntartani a kényes lelki egyensúlyt, ha a testsúlyról van szó.
