Szülőként előbb-utóbb szembesülünk azzal a problémával, amikor az érzelmeink eluralkodnak rajtunk. A tinédzserek könnyen próbára tehetik a türelmünket, aminek következtében nem mindig hozzuk a legjobb szülői formánkat és olyan dolgokat teszünk, amik valójában nemhogy nem visznek közelebb a megoldáshoz – épp ellenkezőleg, gyakran kontraproduktívak.
Gyakran belecsúszunk egy-egy hangos vitába a kamaszunkkal, ami csökkentheti a szülői tekintélyünket. Előfordul, hogy olyan dolgokat mondunk, amiket nem gondolunk komolyan és amiket legszívesebben visszaszívnánk. Nyilvánvaló, hogy az ilyen esetek után azt kívánjuk, bárcsak másképp kezeltük volna a problémát.
A helyzet az, hogy bármennyire is igyekszünk, mi sem vagyunk tökéletesek. Hiába olvasunk el ezer meg egy könyvet a szülőségről, hiába teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a megfelelő módon kezeljük a dolgokat, időnként felülkerekednek az érzéseink és kiesünk a szülői szerepből.
Ki is a felnőtt?
David Schwartz családterapeuta szerint a sikeres nevelés egyik kulcsa, hogy megőrizzük a perspektívánkat. Nem vagyunk már tinédzserek, nem vagyunk ugyanolyan helyzetben, mint a gyerekeink. Annak ellenére, hogy a legtöbb tizenéves arra vágyik, hogy felnőttként kezeljék, erre nincs minden helyzetben lehetőség. A szabályok és a határok betartatása a mi feladatunk, és bár a gyerekek egyre gyorsabban nőnek fel, ez nem jelenti azt, hogy minden helyzetben képesek felelősségteljes döntéseket hozni.
Ha szülőként úgy érzed, hogy valami nem stimmel a gyerekeddel, a szabályok és a határok felállításakor érdemes szem előtt tartanod az érzelmi és fizikai biztonságát. Ha dacol, ha tiltakozik, az teljesen rendben van, amíg te stabilan maradsz a szülői szerepedben. Maradj következetes, és tedd világossá, hogy milyen elvárásaid vannak. Ha mégsem tartaná be a gyerek a szabályokat, nem kell megőrülni, de tedd egyértelművé, hogy ez milyen következményekkel járhat.
Amikor kiesel a szerepből
Amikor eluralkodnak rajtad az indulataid, a gyereked biztonságérzete könnyen megborulhat. Úgy érezheti, a szülő nincs kontroll alatt, így ő maga is nagyobb valószínűséggel veszíti el a fejét. Amikor a felnőttek ítélkezés és érzelmi eszkaláció nélkül tudják kezelni a helyzetet, a gyerekek biztonságban érzik magukat, hiszen látják, hogy a határok és a szabályok stabil lábakon állnak. Természetesen ez nem szabályszerű, és van, hogy a gyerek minden igyekezetünk ellenére kiborul.
Fontos viszont, hogy mi ilyenkor is tartsuk magunkat a korábban lefektetett szabályokhoz.
Tekintély és tisztelet
A legtöbb tizenéves még keresi a saját identitását, lázad a szabályok ellen, fel akarja mérni, hogy meddig mehet el. Ennek ellenére nagyobb biztonságban érzik magukat olyankor, amikor látják, hogy a szüleik érzelmi állapota stabil, nem omolnak össze egy-egy veszekedés során. Amikor a szülőkön eluralkodnak az érzelmek és csak emelt hangon ismételgetik az érveiket, gyakran elveszítik a tekintélyüket a gyerekek szemében. A parttalan viták helyett érdemes nyugodt körülmények között megbeszélni a gyerekkel, hogy melyik szabály miért van érvényben. Ha világos és következetes határaink vannak, a gyerekek is sokkal könnyebben tartják be azokat.
