Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Biztos azt gondolta rólam, milyen ügyefogyott, idióta, tájékozatlan stb. vagyok – gyakran ilyen gondolatok emésztenek minket, miután új emberekkel találkoztunk. Lehet, hogy eleve szorongtunk a helyzettől, sutábban viselkedtünk, nem sikerült olyan jól az a poén, amit bevállaltunk, aztán fél délután azon rágódunk, vajon milyen benyomás alakult ki rólunk. Ezek a félelmek nemcsak a felnőttekre jellemzők, hanem a gyerekekre is. Új kutatás járt utána, mennyire korán kezdődnek.
A pszichológiában régóta ismert jelenség az ún. liking gap, azaz a kedvelési szakadék. A kifejezés arra a különbségre utal, ami a között mutatkozik, hogy mi mit gondolunk mások velünk kapcsolatos véleményéről, illetve másoknak mi a valós véleménye rólunk. Kutatások szerint hajlamosak vagyunk alábecsülni, mennyire kedvelnek minket a többiek.
A liking gapet még soha nem vizsgálták gyermekkorban. Ezt a hiányt pótolja egy friss tanulmány. Wouter Wolf és kollégái a Duke Egyetemen 261 gyereket, 4–11 éveseket vontak be kutatásaikba. A Research Digest összefoglalója alapján mutatjuk a legfontosabb eredményeket.
Ez történt a kutatásban
Wolf és csapata a helyi múzeumból és más helyszínekről, rendezvényekről toboroztak gyerekeket. Olyan párokat képeztek belőlük, amelyek tagjai korábban nem ismerték egymást. A gyerekpárok először 5 percet töltöttek közösen egy torony megépítésével, utána kérdőíveket töltöttek ki. 7 fokú skálán jelölhették, mennyire kedvelték a másik gyereket, mennyire szeretnének újra játszani vele, és mennyire szívesen lennének a barátai. Aztán arról is nyilatkoznak, hogy szerintük a másik gyerek milyen válaszokat fog adni velük kapcsolatban ugyanezekre a kérdésekre. Az értékeléseket hangulatjelek segítségével adták meg, a skála a sírós arctól a sugárzóan mosolygó arcig terjedt. A kutatókat az érdekelte igazán, mekkora különbség lesz abban, hogy a gyerek mit gondol a másik válaszairól, és ehhez képest milyenek lesznek a másik résztvevő valódi válaszai. Így tudták megragadni a kedvelési szakadékot, ennek nagyságát számolták ki Wolfék.
Korán megjelenik, de nem mindegy, mi az oka
A kedvelési szakadék egészen elképesztő módon már ötéves korban jelentkezett, és az életkor előrehaladtával egyre szélesebbé vált. A legfiatalabb és legidősebb gyerekek közti eltérés azonban különböző okokra volt visszavezethető. Amikor először mutatkozott, akkor a kedvelési szakadékot főleg a nagyon pozitív partnerértékelések határozták meg: az ötévesek sokkal jobban kedvelték a többi gyereket, mint a négyévesek. A kutatók szerint ez azért van, mert abban az USA-államban, ahol a vizsgálatokat végezték, a gyerekek ekkor mennek oviba, ahol sok más gyerekkel találkoznak, többségükben nyitottak a barátkozásra. Mivel több tapasztalatuk van, ez csökkentheti az idegenekkel kapcsolatos szorongásukat, és élvezetesebbé teheti a társas kapcsolatokat.
Ötéves kortól kezdve azonban teljesen másról volt szó: akárcsak a felnőttek, a gyerekek egyre kevésbé érzékelték pozitívan a párjuk irántuk való érzéseit. „Ez azt mutatja, hogy ötéves korban a kedvelési szakadék megjelenését már a mások véleményével kapcsolatos, megnövekedett társas aggodalom okozza” – írják a kutatók. Ez egybevág más tanulmányokkal, amelyek arról számoltak be, hogy hatéves koruk körül a gyerekek egyre komplexebb elméleteket gyártanak más emberek szándékairól, mentális folyamatairól. Kezdenek rájönni például arra, hogy egy másik gyerek azért is viselkedhet barátságosan, mert barátságosnak akar tűnni, nem csak azért, mert valóban élvezi a társaságukat. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy 11 éves korig a gyerekek egyre kevésbé biztosak abban, hogy a másik gyerek viselkedése valójában mit jelez. Ez a bizonytalanság pedig tág teret adhat a negatív fantáziálásnak, az aggodalmaknak.
Mondd el a gyerekednek!
A kedvelési szakadék szélességét számos tényező befolyásolhatja. Elképzelhető, hogy a félénkség, a társas szorongás, a bizonytalan kötődés megnyilvánulása vagy következménye az az eltérés, ami a között áll fenn, hogy a gyerek mit gondol arról, őt mennyire kedvelik, és valójában mennyire kedvelik. Ezeknek a faktoroknak a pontos feltérképezéséhez további kutatásokra van szükség.
Annyi azonban bizonyos, hogy a jelenség létezik, és fontos róla beszélgetni a gyerekekkel. Ha elmondjuk nekik, hogy az, amit a társaik róluk alkotott véleményéről gondolnak, valószínűleg negatívan túloz, az csökkentheti a szorongást, pláne új iskolába, közösségbe lépéskor, vagy olyan gyerekek esetében, akik sokat aggódnak az osztálytársaikkal való kapcsolataik miatt. Ugyanakkor fontos, hogy soha ne kérdőjelezzük meg, ne bagatellizáljuk a gyerek érzéseit, azokat mindig vegyük komolyan. Ha pedig felmerül, hogy bántják, kiközösítik, tegyünk meg mindent azért, hogy megvédjük, illetve őt magát segítsük az erőszakmentes önvédelem elsajátításában.
