Az iskolai zaklatás káros, gonosz és végtelenül szomorú jelenség, ami ráadásul így vagy úgy, de az egész osztályközösségre hat, nem csak a kipécézett diákra.
A középkori filmekben gyakran kegyetlennek, szadistának ábrázolják a középkori hóhérokat, akik kifejezetten élvezték, ha áldozatuk minél jobban szenvedett az ítélet végrehajtása közben – a valóságban ezzel szemben egyik legfontosabb feladatuk volt annak biztosítása, hogy a kivégzések zökkenőmentesen és a lehető legkevesebb fájdalommal zajlódjanak le. Sőt, gyakran életet is mentettek a hóhérok.
Jó pénzért árulták vizeletüket és karddal az oldalukon járkáltak az emberek, a házastársak egy az egy ellen párharcban intézték el vitás ügyeiket, a kivégzések pedig óriási tömegeket vonzottak az utcákra – néhány meghökkentő, de egykor mindennaposnak számító középkori szokásról mesélünk.
Biztos azt gondolta rólam, milyen ügyefogyott, idióta, tájékozatlan stb. vagyok – gyakran ilyen gondolatok emésztenek minket, miután új emberekkel találkoztunk. Lehet, hogy eleve szorongtunk a helyzettől, sutábban viselkedtünk, nem sikerült olyan jól az a poén, amit bevállaltunk, aztán fél délután azon rágódunk, vajon milyen benyomás alakult ki rólunk. Ezek a félelmek nemcsak a felnőttekre jellemzők, hanem a gyerekekre is. Új kutatás járt utána, mennyire korán kezdődnek.
Az általuk kinézett potenciális partnerek által elutasítottak és a baráti társaságból kiközösített páriák átélte szenvedésen is lehet segíteni egy pszichológus szerint.
Az iskolai zaklatást senkinek nem kell bemutatni. Ti is voltatok iskolások, pontosan tudhatjátok, hogy mindig vannak olyan gyerekek (szerencsés, ha nem te vagy az), akiket kiközösítenek, akik köznevetség tárgyai. Ez nagyon kegyetlen tud lenni, életeket, sorsokat, önbecsüléseket dönthet el. Nem az adott, kiközösített gyereken múlik, hogy így jár-e, vagy sikerül a közömbös többségbe belesimulnia.
Többnyire a csoport szempontjából fenyegetőként elkönyvelt gyerekeknek teszik ki a szűrét.
Ahol legalább három gyerek van, idővel elkezdődik a kiközösítősdi. De miért? És mit mondjunk, ha a miénk az áldozat, és mit akkor, ha éppen ő a ludas?
