Szülőség

"Aki nem várja, hogy körüludvarolják, annak tökéletes." Eheti figyelőnk tárgya a budapesti SOTE II. számú klinika, melyről olvasőnk, Kati osztotta meg tapasztalatait.

Fogamzási problémákkal küzdő párok férfitagjai szoktak arról beszámolni, hogy úgy érzik, a feleségük számára a szex csak a teherbeesést szolgálja. Ideje változtatni ezen is.

Ahogy egyre nagyobbak a gyerekek, egyre nagyobb a veszély. A szobatisztaságig még csak-csak eljut a legtöbbje, de megszelídíteni őket? Mondjuk a szándékosság kizárható egy 10 hónapos gyerek esetében, de néhány napja majdnem komolyan pórul jártam én is.

A fájások elég komollyá váltak, de köztük bele-belealudtam, nem voltam teljesen magamnál. A férjem szerint úgy néztem ki, mint aki bedrogozott - Lejla 27 órás vajúdása komoly tanulságokkal.

A praktikus gyermekmegőrzők általában ugyanazt a szolgáltatást nyújtják: figyelnek a gyerekre. Néhol ez bővül tesztekkel, animátorokkal és bárral. Megvizsgáltunk néhányat.

A bezártságot a gyerekek is, meg mi is eléggé unjuk már. Persze lehet otthon is rengeteg jó dolgot csinálni, de mennyivel jobb rövidgatyában rohangálni meg mászókázni.

És még mindig a Szent István, de ezúttal két kritikának is helyt adunk: Dóra és overclouded egyaránt a hely bababarát szellemét emelték ki a pozitívumok között.

A sajtómunkások sokszor használati utasítás nélkül leközölnek egy-egy MTI hírt, lefordítanak valamit a híresen szenzációra éhes The Nature hírrovatából. A hozzátáplálásos cikkeknél is résen kell lennünk.

Johannának még mindig hiányzik a cigi, de sokkal nagyobb baja, hogy elment a nagyi, és stroke csapott le az anyukájára. Johanna terhesnaplója, 3. rész.

Ezen a héten az István kórház a soros, amit leginkább kellemes atmoszférája és felkészült orvosai miatt kedvelik a kismamák. Olvasónk is csak egy dolog miatt panaszkodott: hogy otthon három napba telt kipihenni a rooming-int. Pedig annak pont nem ez a lényege.

Gyere te kis markoló, most megnézzük, hogy bújnak elő a lepkék a bábjukból- Gibson örömmel nyugtázta, hogy ő most nem Gibsonként funkcionál, így szó nélkül velünk tartott a lepkefarmra. Juharszirup naplója Kanadából.

18 hetes terhes voltam. Otthon kiakadtak, hogy szégyent hoztam a családra. Az apám nemcsak üvöltött, ütött is - Jázmin abortusz helyett az örökbeadást választotta, de így is súlyos dolgokon ment keresztül.

Egy jóízű nevetés enyhíti az autoimmun betegségek tüneteit, csökkenti a stresszhormonok szintjét, serkenti a védő hatású immunsejtek termelődését, és még kalóriát is éget.

A nők számára vonzó ez a hivatás, de amikor azt mondja a munkáltató, a friss diplomásnak, hogy bruttó 94 ezer forintot tudok adni, és nincs cafetéria sem, akkor inkább más munkalehetőségeket választanak.

A bölcsőde sokáig úgy élt bennem, mint az Állami Kollektivista Gyereklerakó és Elfekvő Központ, amely az ovihoz és az iskolához hasonlóan a legsötétebb posztkádári konformizmusba töri bele a gyereket. Seres László szubjektív.

Hétfőn kaptunk az alkalmon, és a bölcsi reality-t lezáró sajtótájékoztatót követően rátapadtunk a politikusokra.

Annyi elmondható, hogy az Istvánban azok a kismamák lesznek boldogok, akik a természetesség hívei.

Az első gyerekkel, Effel nem volt kérdéses, hogy megy-e bölcsibe. Mennie kellett. Egyrészt természetesen anyagi okokból, másrészt azért is, mert kifejezetten társasági lény.

Mindenkinek új volt az elmúlt hét. A gondozónőknek a reflektorfény miatt, a politikusok belekóstolhattak, milyen a segítő szféra legalján lenni, a gyereknek pedig a felfordulás miatt, bár ezt is akár mindenkire érthetem.

A hét végére képviselőink nem csak kifáradtak, de új ötletekkel felvértezve fel is tüzelték magukat a munkájukba való visszatéréshez. Ertsey Katalin utolsó posztja sem annyira aznapi beszámoló, mint inkább elmélkedés arról: mit, hogyan tovább.

A legtöbb problémás anya a bizonytalanságtól, a félelemtől nem találja a harmonikus kapcsolatot a gyermekével. Többen vannak, mint gondolnánk.

A bölcsi reality lezárult, Vörösmarty Attila utolsó posztjában - az aktualitásokhoz alkalmazkodva - saját Oscar-díjait osztja ki.

Mindjárt vége! Ertsey Katalin csütörtöki napja a szokásos munka mellett már egyre inkább arról szól, vajon mi lesz "utána". Mert az már most látszik, hogy ugyanaz többé sosem lesz...

Mostanra már megtanulva minden név, minden jellem, és már a képviselőkről is tudják a gyerekek, mennyit bírnak. Csütörtökön Attila azon gondolkodott: vajon hogyan is tudja majd itt visszaadni, amit érez.

Izgalmakban ezúttal sem volt hiány,hol egy alulszámolt cumisereg, hol az ebéd miatt, de mint kiderült, a gödi bölcsiben a legnagyobb szám ma az audiovizualitás volt.