A „Hány éves korban váljuk szülővé?” kérdését többször, több oldalról körüljártuk már itt a Porontyon is.
A „Hány éves korban váljuk szülővé?” kérdését többször, több oldalról körüljártuk már itt a Porontyon is. A jelenleg is élő probléma a jövőben várhatóan még nagyobb szerepet kap, hiszen például angliai és walesi adatok azt jelzik, hogy míg 1993-ban az újszülöttek 25 százaléka érkezett olyan családba, ahol az édesapa életkora 35 és 54 év között volt, addig tíz évvel később már 40 százalék volt ennek aránya, vagyis mostanában a férfiak csaknem fele jócskán kivár a gyerekvállalással.
A korábbi hozzászólások alapján nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a nagy többség sokkal elnézőbb és megengedőbb a késői apasággal szemben, míg a nő életkorát jóval kritikusabban ítélik meg akár az anya játszótéri vállalkozó szelleme, akár a gyerek lelki fejlődése vagy távoli jövője szempontjából. Nem gondolták ezt másként a kutatók sem - egészen mostanáig. Most viszont nyilvánosságra került egy széles körű ausztrál kutatás eredménye, melyben 33 ezer kisgyerek sorsát kísérték figyelemmel egészen hétéves korukig.
Korábbi adatok is azt jelezték, hogy az idősebb apák gyermekei körében az átlagosnál gyakrabban fordul elő az autizmus, valamint bizonyos pszichiátriai kórképek, a PLoS Medicine című szaklapban most közzétett eredmények szerint azonban ezek a gyerekek gyengébben teljesítenek az intelligenciateszteken is. A nyolc hónapos, majd négy- és hétéves korban elvégzett vizsgálatok meglehetősen egyértelműen arra utalnak, hogy az apa életkora mindvégig szoros kapcsolatot mutat a gyermek összpontosító- és emlékezőkészségével, tanulási teljesítményével, beszéd- és olvasási képességeivel: minél idősebb az apa, annál gyengébb teljesítményt nyújt a gyerek.
A kutatók azzal magyarázzák a jelenséget, hogy az életkor előrehaladtával mind több mutációt hordoznak az ivarsejtek, ami számos egészségi problémában - köztük a gyengébb teszteredményekben és a diszlexia gyakoribb előfordulásában - is megmutatkozik. Az átlagos életkorú és az idősebb apák gyerekei közötti különbségek nem igazán kifejezettek, de kétségkívül léteznek. Hétéves kor után nem végeztek hasonló elemzéseket az apai életkor hatásainak felmérésére, ezért a kutatók nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az élet első éveiben az idősebb apák gyerekei kárára mutatkozó finom különbségek később teljesen kiegyenlítődnek.
A fenti kutatás tanulsága pedig az, hogy e szempontból is az a jobb, ha a férfiak életkorban hozzájuk illő nőt választanak gyermekük anyjának, hiszen az őszes halántékú férfi-fiatal pipi variáció a lehető legrosszabb a születendő gyerek intelligenciaszintjére nézve. Az első hallásra talán meglepő következtetést az magyarázza, hogy korábbi kutatások viszont egyértelműen azt jelezték, hogy az idősebb anyai életkor éppen ellenkező irányban, vagyis pozitívan befolyásolja a gyermek előbb felsorolt (kognitív) képességeit. A Pediatric and Perinatal Epidemiology című lapban például tavaly jelent meg egy új-zélandi felmérés, mely szerint az idősebb anyák gyermekei 13 éves korukban egyértelműen jobban teljesítenek a teszteken, mint a fiatalabb anyák gyermekei. A különbséget nem genetikai, hanem társadalmi-környezeti okokkal magyarázzák, nevezetesen azzal, hogy az idősebb anyák több tapasztalattal és nagyobb odafigyeléssel nevelik gyerekeiket, mint a fiatalabbak - utóbbiak nem feltétlen anyai hiányosság folytán, pusztán arról van szó, hogy a fiatal korban világra hozott gyermek nagyobb eséllyel érkezik olyan családba, ahol a szülőket még magukat is leköti tanulás, a szakmai karrier és a biztos anyagi háttér megteremtése, így óhatatlanul kevesebb idő, energia és törődés jut a legkisebbnek.
Nem baj hát, ha későn kap észbe egy férfi, hogy mégiscsak családot szeretne, csak itt is az a fontos, hogy jól válasszon, és a leendő gyermek ebből adódó hátrányait egy hozzá hasonlóan „idős” anyával ellensúlyozza.
