Bántalmazott gyerekek. Bántalmazó szülők. Gyerekvédelem. Állami gondozás. Örökbefogadás. Ki vitatná, hogy a gyerek érdeke, hogy a durva szülők keze közül bármi áron kimenekítve olyan családban nevelkedjen, ahol szeretetet és törődés kap ütések helyett? Bármi áron. Vagy mégsem? Egy négy- (vagy inkább egy-) gyerekes angol házaspár, a 27 éves Nicky és a 35 éves Mark története következik.
A meglepő fordulatokkal tarkított történet évekkel ezelőtt, 2003-ban kezdődött, amikor az édesanya, Nicky duzzanatot vett észre egyik kisfia lábán. Gondos szülő módjára azonnal orvoshoz vitte a kicsit, ahol kiderült, hogy a tüneteket csonttörés okozza, mégpedig nem is egy, hanem mindjárt hat pici csont tört el. Mivel az orvos csak szülői bántalmazással tudta magyarázni a szokatlan töréseket, annak rendje és módja szerint értesítette a hatóságokat. A gyermekvédelmi gépezet azonnal működésbe lendült, a házaspár mindhárom gyerekét állami gondozásba vették, és hat hónappal később - mindössze egyetlen rövid meghallgatást követően - a gyerekeket már adoptálhatónak is minősítették, és rövidesen örökbefogadó családhoz kerültek. Tehát hepiend, a gyerekek biztonságos helyen vannak, és nem kell többé rettegniük az agresszív szülőktől. Ha jól működik a gyerekvédelem, akkor így megy ez. Ha így megy ez, akkor a gyerekvédelem jól működik. Vagy mégsem?
A történetnek itt még nincs vége. A szülők 2005 elején találkozhattak utoljára a kislányukkal és két kisfiukkal, majd nemsokára Írországba költöztek, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ily módon akadályozzák meg legkisebb - és most már egyetlen - gyerekük, Brandon állami gondozásba vételét. Később visszatértek abba a norfolki kisvárosba, ahol korábban éltek, és megkezdték harcukat a gyerekekért. Nem eredménytelenül, hiszen először is sikerült elérniük, hogy legalább a negyedik gyereket ne szakítsák ki a családból. A hatóság képviselői szerencsére úgy látták, hogy a kisfiú kiváló egészségi állapotban van, és minden jel arra utal, hogy jó sora van otthon, ezért megszüntették a gondozásba vételi eljárást.
Később kiderült az is, hogy nemcsak fizikai bántalmazás nyomán keletkezhetnek olyan törések, melyek az egész szerencsétlen folyamatot elindították, hanem a skorbut is járhat hasonló következményekkel. A jogi bizonyítás során felkért orvosszakértő azzal magyarázta a régesrégi tengeri hajósok között mindennaposnak számító, manapság viszont már meglehetősen szokatlan és ritka betegség kialakulását, hogy a gyerekorvos tanácsára a szülők szójatejjel itatták a gyerekeket, akiknek szervezete így nem jutott elegendő C-vitaminhoz. Ez persze önmagában nem zárja ki a fizikai bántalmazás lehetőségét, mindenesetre erősen megkérdőjelezi a szülők ellen korábban felhozott súlyos vádakat. Most már tehát végre hepiend. Nem bizonyítható a bántalmazás, így mi sem természetesebb, hogy a gyerekek visszakerülhetnek vér szerinti szüleikhez. Vagy mégsem?
A történet újabb meglepő fordulata, hogy a bíróság úgy ítélte, hogy noha a szülői verésen kívül létezik más magyarázat is a kisfiú töréseire, ezért nem állítható biztosan, hogy az apa vagy az anya kezétől származtak a sérülések, mégsem egészülhet ki a család. A döntéshozatalban közreműködő bíró és a gyermekvédelmi szakember a Daily Mail című lapban egyaránt mélységes együttérzéséről biztosította a csalódott és elkeseredett szülőket, mégis egybehangzóan úgy vélik, hogy helyes döntés született, hiszen az örökbefogadott gyerekek már megszokták új családjukat, ezért érdekeik ellen való lenne, ha megint fenekestül felforgatnák a ma már 8, 6 és 5 éves gyerekek életét. Felhívták a figyelmet az örökbeadási határozat „véglegességére”, melyet ennél fogva csak rendkívül nyomós indokkal lehet felülbírálni. Az pedig, hogy a szülők akár teljesen vétlenek is lehetnek az ügyben, a jelek szerint nem számít eléggé nyomós indoknak, legfeljebb tanulságként szolgálhat arra, hogy a jövőben minden esetben újabb és újabb szakvéleményekkel egészítsék ki az elsőt, amennyiben a szokatlan körülmények ezt indokolttá teszik.
Van hát remény, hogy a mostani eset nem ismétlődik többé, ami nem vigasztalja az angol házaspárt, három gyerekük marad ott, ahol van - örökbefogadó szülőknél.
