Bizonyára nem csak nekem tűnt-e fel az a furcsa helyzet, hogy a különféle színes folyóiratok lapjain békésen megférnek egymással az egészséges életmódot népszerűsítő cikkek azokkal a hirdetésekkel, melyek többnyire egészségtelen ételek fogyasztására buzdítják a gyanútlan olvasót.
Bizonyára nem csak nekem tűnt-e fel az a furcsa helyzet, hogy a különféle színes folyóiratok lapjain békésen megférnek egymással az egészséges életmódot népszerűsítő cikkek azokkal a hirdetésekkel, melyek többnyire egészségtelen ételek fogyasztására buzdítják a gyanútlan olvasót.
„Mindennapi vitaminbombák” – rögtön mellette egy jól megtermett jégkrém, „Éljünk télen is fitten és egészségesen” – a következő oldalon egy csokiszelet, sok-sok mogyoróval és túlcsorduló karamellel, „Fűben-fában egészség” – utána egy… na jó, utána egy kakukktojás, jobban mondva egy márkás parfüm, „Gyerünk a szabadba!” – aztán máris egy gőzölgő levesestányér képe, amihez nem kell más, csak az a bizonyos levespor, forró víz, no meg két perc, és már készen is van a „finom és tápláló” ebéd vagy vacsora… ez így megy végestelen végig, egészen az utolsó oldalon lévő keresztrejtvényig vagy a következő lapszám előzeteséig, ami természetesen újabb bombabiztos egészségtippeket ígér.
Brit kutatók a European Journal of Public Health című lap legfrissebb számában adták közre mindazokat a tapasztalatokat, melyeket harminc népszerű magazin hirdetéseinek átlapozása és az azokon szereplő termékek elemzése során szereztek az Egyesült Királyságban. Kiderült, hogy miközben minden, magára valamit is adó főszerkesztő ügyel arra, hogy lapjában kellő teret kapjanak a megfelelő életmód kialakítását segítő tanácsok, étrendjavaslatok és edzésprogramok, az írások mellett megjelenő reklámanyagok üzenete merőben eltér attól az ideális képtől, amit a cikkeknek sugallniuk kellene. Jobbára egészségtelen élelmiszerek – többnyire édességek és egyéb ropogtatnivalók, szószok, levesporok, jégkrémek, üdítőitalok és készételek – láthatók a tippek és tanácsok áradatában egyre-másra felbukkanó színes oldalakon (a felsoroltak tették ki ugyanis az élelmiszerhirdetések több mint egynegyedét).
Ezekben pedig cukorból és sóból jóval több, rostokból pedig lényegesen kevesebb van, mint amennyit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kívánatosnak tart, a vitaminokról és egyéb értékes alkotóelemekről nem is szólva. A mostani kutatás adatai szerint a népszerűsített élelmiszerek 23 százaléka tartalmazott egészségtelen mennyiségben cukrot vagy sót, miközben a gyümölcsöket és zöldségféléket reklámozó oldalak aránya nem érte el a két százalékot sem. Ráadásul utóbbiak csaknem kizárólag a vastagabb pénztárcájú olvasóknak szánt drága magazinokban jelentek meg, a kevésbé jómódú rétegek által vásárolt olcsóbb folyóiratokban szinte sohasem találkoztak ilyesmivel a kutatók.
A jelenség annál is inkább aggasztó, mert – tudván, hogy a családok zömében a nőkre hárul annak megtervezése és beszerzése, ami aztán a közös asztalra kerül – a gyártók és a forgalmazók sokszor éppen a női magazinokat veszik célba egészségtelen táplálkozásra csábító ajánlataikkal. Mi több, nem kímélik a rosszabb anyagi helyzetben lévő célcsoportokat sem, noha ott különösen fontos lenne, hogy ne az üdítőital- és édességgyárak reklámköltségeinek nagysága irányítsa döntésüket, hogy a család élelmezésére fordítható szűkös keretből minél több értékes tápanyagot tartalmazó élelmiszer kerülhessen a bevásárlókosárba.
