Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Míg József Attila verseivel a lélek legmélyebb bugyrait kutatta, a pesti cukrászdák asztalainál egy különös asszony a tenyerekből és a kézírásból olvasta ki a jövőt. Silbiger Boriska, a két világháború közötti Budapest leghíresebb látnoka nemcsak a nép, de a legnagyobb magyar költő bizalmát is elnyerte. Ki volt a rejtélyes jósnő, aki a Lukács cukrászdában ücsörögve látta meg a közelgő tragédiát, és akinek jóslataitól még a legjózanabb művészek is megborzongtak?
A két világháború közötti Budapesten a spiritualizmus nem csupán úri huncutság volt, hanem a mindennapi élet szerves része. Miközben a kávéházakban a modern irodalom és politika forrt, a háttérben egy különös, „próféta alvilág” működött, amelynek egyik legvonzóbb és legrejtélyesebb alakja Silbiger Boriska volt. A jósnő, aki nem sötét szobákban, hanem elegáns cukrászdákban fogadta vendégeit, olyan koponyákat is bűvkörébe vont, mint a tragikus sorsú József Attila.
Jövendőmondás a habos kávé mellett
Silbiger Boriska története távol áll a tipikus jósnő-sztereotípiáktól. Nem hordott kristálygömböt, és nem kért csillagászati összegeket a szeánszokért. Budapesti cukrászdákban – például a híres Japán kávéházban vagy a Lukácsban – foglalt asztalt, ahol a sütemények és a kávé gőze felett fürkészte a jövőt. Boriska ugyanis grafológusnak és tenyérjósnak vallotta magát, de kortársai szerint valójában mélyebb intuícióval,
már-már látnoki képességekkel rendelkezett.
Amikor a költő a sorsát kereste
József Attila élete utolsó, gyötrelmes éveiben szinte mindenbe kapaszkodott, ami kapaszkodót nyújthatott széteső világában. A költő, aki egyszerre volt a racionalitás és a mélylélektan embere, szintén felkereste Boriskát. A találkozás nem csupán egy futó kaland volt: József Attila komolyan vette a jósnő szavait, sőt, állítólag Boriska volt az, aki megérezte a költő sorsának sötét fordulatait.
A pesti legenda szerint Boriska látott valamit a költő tenyerében vagy írásképében, ami még őt is megdöbbentette. Nem ő volt azonban az egyetlen híresség az ügyfélkörben: Boriska asztalánál megfordult a korabeli művészvilág krémje, politikusok és reményvesztett polgárok egyaránt. Mindenki tudni akarta, mi vár rá a küszöbön álló világégés előtt.
A „próféta alvilág” és a túlélés
Boriska alakja azért is különleges, mert a korabeli rendőrség és a hatóságok árgus szemekkel figyelték a hozzá hasonló „népámítókat”. Számtalanszor indult ellene eljárás kuruzslás vagy csalás vádjával, de őt ez sosem törte meg. Sajátos etikája volt: a szegényektől nem fogadott el pénzt, sőt, gyakran ő segített a rászorulókon.
A zsidó származású jósnő számára a második világháború és a holokauszt borzalmai jelentették a legnagyobb próbatételt. Saját sorsát is megérezte: bár lehetősége lett volna elmenekülni, maradt, és végül ő maga is az üldöztetés áldozatává vált. Egy koncentrációs táborban veszett nyoma, de emléke a pesti anekdotákban és a magyar irodalomtörténet lábjegyzeteiben máig él.
Miért hitt neki mindenki?
Silbiger Boriska titka talán nem a mágiában, hanem a rendkívüli emberismeretében rejlett. Olyan korban élt, amikor az emberek elvesztették a hitüket a biztonságban, és Boriska képes volt megadni nekik azt az illúziót – vagy talán igazságot –, hogy a sorsuk mégiscsak meg van írva valahol. József Attila számára Boriska egy volt a sok „anya-pótlék” és misztikus kapaszkodó közül, egy törékeny híd a racionalitás és az őrület között.
A szerelmi jóslás mindig is nagy népszerűségnek örvendett. Ha kíváncsi vagy, hogyan jósoltak a régiek, olvasd el a cikkünket a témában.
