Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Városszerte dúdolt kuplék és legnagyobb íróink színdarabjai kerültek műsorra az első budapesti kabarékban. A műfajt egy kackiás bajuszú, félszeg, dadogós fiatalember vitte sikerre, akit később a magyar kabaré atyjaként emlegettek - Nagy Endre mégsem volt elégedett életével.
1907. március 1-jén este, valamivel nyolc óra után a Teréz körúton, a mai Művész mozi helyén libériás portás fogadta a budapesti Cabaret Bonbonnière első előadására érkező vendégeket. A bonbonosdobozra emlékeztető épület tágas kapualját és az ott üzemelő füstös, lármás pesti vendéglőt nem sokkal korábban a színész Kondor Ernő vásárolta meg. Kondor a vidéki Magyarország egyik színpadán sem keltett különösebb feltűnést, de amikor rámosolygott a szerencse, és Nagyváradon komolyabb pénzösszeget örökölt, Párizsba, majd Bécsbe utazott, hogy közelről megismerje az orfeumok és kabarék világát. Budapestre már az elhatározással tért vissza, hogy utóbbit Magyarországon is meg fogja honosítani.
A Cabaret Bonbonnière
A Cabaret Bonbonnière-ben a nézők nem nézőtéren, hanem asztaloknál ültek, „a bőséges vacsora, pezsgő, feketekávé, mákonyos egyiptomi cigaretta és hivatásos szerelem után ernyedten várnak még valami kis izgalomra.” A konferanszié „zsebredugott kézzel, füstölgő cigarettával, mintha most kelt volna fel a kávéházi asztaltól” köszöntötte a közönséget, majd megkezdődtek a műsorszámok.
A sanzonoktól a fürdőkádig
Kondor – aki kortársa, Somlyó Zoltán költő szerint „vidám és kedves fiú, amolyan polgári bonviván” volt – nem bízta a sikert a véletlenre.
„A megnyitó műsorában olyan sanzonok szerepeltek, amelyek sikerét ma, harminc év elteltével sem szárnyalta túl egy sem”
– emlékezett vissza a megnyitóra 1937-ben. „Én vagyok a Fedák Sári szobalánya, Mert a Berta nagy liba, hát elment a moziba – ezeknek nem kisebb emberek a szerzői, mint Heltai Jenő és a világhírű komponista: Kálmán Imre. (...) A prológot a fiatal Molnár Ferenc írta, akitől kaptunk egy tréfás jelenetet is: A fogorvosnál volt a címe, Somlay Artúr játszotta. A szerzők között szerepelt Bródy Sándor, Heltai Jenő, akiknek darabjai mind egy-egy remekmű volt és százszázalékos siker.”
Leginkább a pikáns jeleneteknek volt sikerük, például Almássy Lola művésznő fürdőkádban játszódó jelenetének. Bár a színésznő „csak annyira volt meztelen, amennyire azt a nézőtér felé az illúzió megkövetelte”, 1907-ben, a revügörlök és strandfürdők kora előtt ez is szinte példátlan volt.
„Ma nagykanállal eszünk, pénz áll a házhoz”
A fellépők között volt Karinthy Frigyes első felesége, Judik Etel, a „kabaré külön dizőze” is, valamint egy félszeg, dadogó, bajuszos fiatalember is: Nagy Endre újságíró, Ady nagyváradi baráti körének tagja. Kondor húsz korona ígéretével győzte meg arról, hogy vállalja el a fellépést, de így sem volt könnyű számára a döntés.
„Délben lelkendezve mondtam a feleségemnek, hogy estére készítse ki a szmokingomat. Én majd egy kicsit elmegyek valahová, mert felolvasásom akadt, de utána várjon meg a vendéglőben, ma nagykanállal eszünk, pénz áll a házhoz. Hogy tulajdonképpen hol lesz az a felolvasás, azt elhallgattam előtte. Nagyon szégyelltem magam.
Egész nap kínzott a nyugtalanság, hogy eladtam a lelkem, csak azzal vigasztaltam magam, hogy úgyse fogják megtudni”
– emlékezett vissza A kabaré regénye című könyvében.
A vadszamarár és a hivatásos ásítozók
A fiatalember, amikor egy „monoklis” vendég az arcába ásított, úgy határozott, nem az eredetileg felolvasni szánt novellával lép a közönség elé, hanem egy vadszamárról szóló történetet ad elő. „Én tudok egy módszert, amivel huszonnégy óra alatt is elő lehet állítani egy teljesen kifejlett vadszamarat. Vegyetek egy szelíd szamarat, öltöztessétek szmokingba, és ültessétek a kabaréban a hatkoronás helyre. Ott majd megvadul.” Másnap állítólag már hivatásos ásítozókat szerződtettek.
Nagy Endre, a konferanszié
Mire levetkőzte félszegségét és úgy-ahogy a lámpalázát is, Nagy Endre kénytelen volt visszatérni az újságíráshoz, mert Kondor eladta a kabarét. Szerencsére az új tulajdonos, Bálint Dezső ismét szerződtette, majd átruházta rá az igazgatói szerepet. Nagy Endre nemcsak a műsort állította össze nagy gonddal és irodalmi igényességgel, hanem átvette a konferanszié feladatait is, s immár az ő szövege és humoros megjegyzései kötötték össze az egymást követő műsorszámokat. Konferansziészövegeit sajnos nem jegyezte le, így azok nem maradtak fenn.
„Elmegyek a nagyendrébe”
A Teréz körúti helyiség hamarosan kicsinek bizonyult, így átköltözött az Andrássy út 69. szám alatti Modern Színpadra, s ekkor már fantázianevet sem kellett találnia a színpadnak: megnyílt Nagy Endre Cabaret-ja. A pesti bonmot szerint ha valakinek bármilyen problémája adódott a magánéletében, elég volt ellátogatnia az intézménybe, hogy gyógyírt találjon rá:
„Nem tesz semmit, este elmegyek a nagyendrébe, és minden bánatomat elfelejtem.”
Tíz forintot fizetett egy versért
A zenés műsorszámok mellett igazi irodalmi csemegéket is hallhatott-láthatott a közönség: színre vitték többek között Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Heltai Jenő és Szomory Dezső műveit is. Szép Ernő szinte házi költőnek számított, aki szorgalmasan szállította a kuplészövegeket.
„Az ember akkor öt forintot kapott a versért, ötnél többet, hattól egészen tíz forintig az ember csak jó hosszú mulattató alkalmi versezetért kapott.
(...) A költő gyönyörködtetni szeretné az emberiséget. De nincs emberiség, hanem közönség van. És a közönség többet kíván a gyönyörködtetésnél: jól akar mulatni. Már most itt lett ez a kabaré s tíz forintnál kezdte a fizetést...” – írta Szép Ernő.
A magyar kabaré atyja
Nagy Endre 1913-ban összekülönbözött színészeivel. Elhagyta Budapestet, a kabarét a legfoglalkoztatottabb sanzon- és kupléénekesnő, Medgyaszay Vilma vitte tovább. A konferanszié Párizsban akart új életet kezdeni, és az irodalomnak szentelni az életét, de egy év múlva családjával együtt hazaköltözött. Az első világháború alatt Az Est számára írt haditudósításokat, majd a Nagymező utcában nyitott új kabarét, de korábbi sikereit sem itt, sem az 1921-ben a Gresham Palota pincéjében lévő Pódium Kabaréban nem tudta megismételni. 1923-tól kezdve a Terézkörúti Színpadot vezette Salamon Bélával, de eltérő habitusuk és elképzeléseik miatt Nagy Endre végül 1929-ben lemondott művészeti vezető szerepéről.
Az 1930-as években az Újság belső munkatársaként dolgozott, valamint a Nyugat Baráti Köre számára szervezett előadóesteket és vállalta azok konferálását. Visszavonulása után írta legmaradandóbb műveit (A kabaré regénye; Párizs; Egy város regénye). A magyar kabaré megteremtője úgy érezte, pályája töredékes maradt, és nem tudott teljes, lezárt életművet teremteni. A kudarcélmény okozta keserűség és imádott fia halála is szerepet játszhatott korai halálában: 1938-ban, 64 évesen hunyt el.
Kapcsolódó: Medgyaszay Vilma fátyolos hangja sokakat elvarázsolt
