Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Geréb Ágnes ismét praktizál. Az apás szüléseket általánossá tevő és az otthon szülést újra meghonosító nőgyógyásszal a szülészeti eljárásokban bekövetkezett változásokról és saját terveiről beszélgettünk.
Ahogy azt a Díványon pár nappal ezelőtt elsőként megírtuk, az otthon szülés legalizálásának egyik élharcosa, a tíz évre szakmájától eltiltott szülészorvos-bába ismét várja a kismamák jelentkezését, és vállalja, hogy intézményen kívül kísér szüléseket. Az engedélyét tavaly év végén hagyták jóvá.
A legtöbb embernek, legyen bármi is a hivatása, ilyen mértékű kihagyás biztosan elvenné a kedvét attól, hogy folytassa, te mégis visszatértél a szülészethez.
Ezek szerint nem vagyok a „legtöbb ember” között. De szerintem ezt csak te gondolod úgy, hogy pusztán az, hogy 15 év kihagyás volt, önmagában elég ahhoz, hogy valakinek elmenjen a kedve a hivatásának folytatásától.
Kísértél már szülést azóta, hogy visszakaptad a bábai engedélyed? Milyen érzés újra készenlétben lenni?
Nem voltam még szülésnél azóta, még nem tudom, milyen lesz.
Változott az elmúlt 15 évben bármi, amit már megtapasztaltál így, hogy ismét aktív részese vagy az új életek világra jöttének?
Nem is kell a bábaélet aktív részesének lenni ahhoz, hogy az anyák hangját meghalljuk. Rengeteg minden változott mind a kórházi szüléseknél, mind az otthoniaknál, jó és rossz irányban egyaránt. Például jó volt látni, amikor 2021 nyarán a szülész-nőgyógyász szakorvosi engedélyem visszaszerzéséhez szükséges kórházi gyakorlatot végeztem, hogy rengeteg női nőgyógyász lett, hogy – legalábbis azon a helyen, ahol én voltam – mindenki bemutatkozott a vajúdónak is, a betegeknek is, hogy a kórházi protokollnak megfelelő beavatkozásokról tájékoztatást adtak; hogy a vajúdók kéréseit többnyire igyekeztek teljesíteni, hogy az intézet vezetője beszélgetett velem arról, hogy miben lehetne a kórház szülőszobai gyakorlatán javítani.
Jó tudni, hogy aki beleillik az otthonszülés-rendelet által megszabott feltételrendszerbe, és otthon akar szülni, az megteheti.
Mit gondolsz, a gyakorlat hiánya nem okoz gondot majd? Van esetleg olyan helyzet, amit emiatt nem vállalnál el jelenleg?
Nincs. A szüléskíséréskor ugyanis a nő szül. Minden szülés más. Tehát a szüléskísérő is mindig új helyzetben van, ha kimaradt 15 év, ha nem. A jelenlét a fontos, ami éppen akkor történik. Azon pedig nincs mit elfelejteni. Ha nem megyek bele egy helyzetbe, az tehát nem emiatt van.
Milyen készségeket és tulajdonságokat tartasz a leginkább fontosnak bábaként és nőgyógyászként?
Az egyenességet, kongruenciát. A kreativitást. Képességet a jelenben levésre, a megfigyelésre, a másik meghallására. Azt, hogy akkor is tiszteletben tudjam tartani a másik véleményét, akaratát, ha nem értek vele egyet. Meg persze a szakmai tudást és a saját határaim ismeretét és megtartását – most ezek jutottak hirtelen eszembe.
Gondolod, hogy továbbra is lehetsz akkora hatással a szülészorvosi protokoll átalakulására, mint korábban, amikor még kórházi osztályokon dolgoztál?
Van még dolgom, azt érzem, de az nem a kórházi protokoll átalakítására való hatásgyakorlás. Az egyik a bábasággal kapcsolatos tapasztalataim átadása a fiatal bábáknak, mielőtt saját döntésből, nem pedig erőszak hatására leteszem a lantot. Szakmailag pedig például azt szeretném, ha a tudományos bizonyítékokat rugalmasan követné az otthonszülés-rendelet.
Mi történt veled az elmúlt két év során, amióta lejárt az eltiltásod? Próbáltál azonnal elhelyezkedni vagy bábapraxist indítani? Tudod, mi volt a gátja annak, hogy ez csak most sikerült?
Hosszadalmas lenne felsorolni az akadályokat, amik elém gördültek. Inkább egyszerűen örülök most, nem azon rágódom, hogy mennyi próbálkozáson és visszautasításon vagyok túl az elmúlt két évben.
Önkéntes nőgyógyászként is dolgozol. Pontosan mit csinál egy önkéntes nőgyógyász?
Önkéntesen dolgozó nőgyógyászként pontosan úgy és azt csinálom majd, amit akkor csinálnék, ha nem önkéntesen dolgoznék.
Miért éppen a hajléktalan-ellátást választottad?
Volt egyszer egy főnököm a Szegedi Női Klinikán, ahol 17 évet dolgoztam szülész-nőgyógyászként. Ő mindenkitől elfogadta a hálapénzt, még a kollégáitól is, de azzal is ugyanúgy viselkedett, aki nem adott, mint azzal, aki adott. Ez nagyon tetszett. Nálam meg úgy volt és van, hogy sose fogadtam el hálapénzt, és én is mindenkivel egyformán viselkedtem és viselkedem. Az is mindegy, hogy hajléktalan-e, vagy villája van. Egyébként a 15 év bőven elég volt arra, hogy lássam, bárkivel bármikor előfordulhat, hogy egy pillanat alatt megfordul vele a világ… A hajléktalan-ellátásban való részvétel lehetősége szembejött, én meg nagy örömmel jelentkeztem rá.
Dolgoznál még valaha kórházban szülész-nőgyógyászként?
Szülész-nőgyógyászként nem szeretnék szülészeti intézetben elhelyezkedni. Főleg a gondoskodás bábai modellje szerint szeretnék dolgozni szülész-nőgyógyászként is.
Milyen a szülész-nőgyógyász szakma hozzáállása a tapasztalataid alapján Geréb Ágneshez? Ez az eltiltás lejártával változhat, változni fog vajon?
Ahol most gyakorlaton voltam, az intézet vezetője kollégaként, kedvesen és nyitottan fogadott. A többi kollégán sem vettem észre akkor mást – talán mert fejétől bűzlik a hal, ki tudja. Amikor megköszöntem az intézetvezetőnek, hogy ilyen nyitottan és kedvesen fogadott, megveregette a vállamat, és mosolyogva mondta:
Akit kiütünk a ringből, azt utána fölsegítjük.
Hogy maga a szakma, így egy kalap alá véve hogyan viszonyul hozzám, erre nincs válaszom. De az otthon szülésből intézetbe kerülőket van, ahol megkülönböztetés nélkül fogadják ma már, és nem büntetik őket. Ez fontosabb, mint az, hogy személy szerint engem hogyan ítélnek meg.
