A képregények egyértelműen a fiatalok nyelvén íródott, az ő képi világukhoz igazodó szórakoztató olvasmányok. Azok is szívesen forgatják őket, akik egy könyvet már nem nyitnának ki. Ezért is olyan fontos, hogy mi található bennük: megmutatják-e, hogy mindenkinek van szuperereje, akkor is, ha más, mint a többiek?
Azok a gyerekek, akik diszlexiával, diszpraxiával, ADHD-val, magatartászavarral, vagy épp autizmussal küzdenek, rengeteg nehézséggel néznek szembe. Meg kell tanulniuk, hogy ők mások, mint a nagy átlag, ám ettől még ugyanolyan értékesek. Ebben nem segíti őket az oly gyakran tapasztalt kirekesztő magatartás akár a kortársak, akár a felnőttek részéről. A legtöbb embernek tulajdonképpen fogalma sincs, mit takarnak a különböző betűkódok és állapotok, így arról sem tudnak, hogyan bánhatnának méltó módon, hátrányos megkülönböztetés nélkül a különböző zavarokkal diagnosztizált fiatalokkal. Ezért olyan fontos a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház szakmai támogatásával megjelent Az esernyőcsapat kalandjai című modern képregény.
A történet főszereplőinek mind van valamilyen szuperképessége, ahogyan az életben is a gyerekeknek. Csak meg kell tanulni felfedezni és használni őket. Az öt iskolás jó barát megismerésével közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, milyen például figyelemzavarral vagy autizmussal élni, hogyan lehet így tanulni, barátkozni, elviselni a folyamatos gúnyolódást, lenézést. Azok a fiatalok, akik maguk is küzdenek ilyen problémákkal, végre azonosulni tudnak a karakterekkel, úgy érzik, nincsenek egyedül. Az egészséges diákok pedig bepillantást nyerhetnek egy kicsit más gondolkodásba és életbe, így a valóságban is empatikusabban reagálnak egy-egy, az átlagtól eltérő társuk viselkedésére. Hogy ez mennyire fontos, arról dr. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus, neuropszichológus, a Vadaskert Alapítvány Igazgatója mesél.
„Tavaly a pandémia kezdetén elkezdtünk olyan anyagok után kutatni, amiken keresztül online is tudunk segíteni azoknak a gyerekeknek és családoknak, akiket gondozunk. Akkor még korlátozott volt a lehetőség a személyes segítségkérésre a lezárások miatt. Ekkor találtam ezt a képregényt, ami az angol ADHD Foundation gondozásában készült. Tulajdonképpen véletlenül bukkantam rá, és azonnal tudtam, hogy ezt fontos lenne lefordítanunk és kiadnunk Magyarországon is, hiszen hiánypótló ebben a témában. A Vadaskerten belül kollégáimmal szinte pillanatokon belül nekiláttunk a fordításnak és a grafikai munkáknak. Dr. Madarassy-Szűcs Anna gyermekpszichiáter kolléganőm fordította, szakmailag én lektoráltam, Táskai Gergely foglalkoztató kollégánk pedig a grafikai munkákat vállalta magára. Meg kell mondanom, hogy mindenki nagy lelkesedéssel, elhivatottsággal végezte a munkát, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Amikor elkészültünk, felkerestük a Geobook kiadót, amely több munkafüzetet és érzékenyítő könyvet kiadott már. Nagy örömünkre ők igent mondtak, miután az ADHD Foundation engedélyét megkaptuk. Az EGIS és a Mindennapi Pszichológia Magazin pedig azonnal a munkafüzet mellé állt mint támogató. Már a sorozat következő részére készülünk, hiszen azóta megjelent a második része is. Angliában hatalmas érdeklődés, és ha lehet ezt mondani, siker övezi a kiadványt.
Az általános iskolásoknak jön a legjobban
A képregény mint műfaj önmagában is érdekes, egyszerűbb olvasni, könnyen érthető, a vizualitás is a megértést segíti. Így a tanulási zavarral élők sem hátrányból indulnak, ha a kezükbe veszik. A képregény elsősorban az általános iskolás gyerekeknek szól, hiszen ez az az életkor, amikor ezek a problémák jellegzetesen a felszínre kerülhetnek. Ám ami gyerekeknek szól, az természetesen felnőtteket is érint, így a könyv célja többes: edukál, érzékenyít, segíti az elfogadást és a megértést.
A neurodiverzitás fogalmát igyekszünk a köztudatba bevezetni. Ez azt az állapotot jelenti, amikor a tipikus, átlagos idegrendszeri fejlődéstől eltérő módon történik a fejlődés. Ez nem betegség, hanem a diverzitás (változatosság) egyfajta természetes megnyilvánulása. Ilyen a tanulási zavarok csoportja (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia), az ADHD-figyelemzavar, hiperaktivitás, az autizmus spektrumzavar, a Tourette-szindróma. A cél mindenképpen az, hogy ezeket a nehézségeket ne betegségként, hanem eltérő idegrendszeri fejlődésként definiáljuk, és a hangsúly a kompenzáción, sikerélmény megélésén és az önbizalom erősítésén van. Ehhez azonban az is kell, hogy a környezet megértse és megtanulja, hogy hogyan segítheti azokat a gyerekeket, akiket ez érint.”
